Nyikolaj Gogol: A revizor / Nemzeti Színház –

Mintha nem sokkal az édenkertbeli kiűzetés után lennénk. Ám a szentség már kiveszett e tájról, csak a profán maradt.

Pénz. Della. Lóvé. Money. A rámenős Oszip (Bordás Roland) egyértelműsíti az előbbi szinonimákkal, hogy mire vágyik gazdájával, Hlesztakovval (Herczegh Péter) az oldalán. Hadd dudorodjék az a bizonyos zseb, és gravitáljon a föld felé a bankók súlyától dagadva. Az urak pedig jönnek, hogy engedelmes nebulóként fizethessenek. Tejelnek és perkálnak. Virítják a lóvét. Fizetik a sarcot, hogy megússzák a lebukást.

Nem is gondolnánk, mennyire változatos helyeken rejlik a saját nyugalmukért fizetendő pénz. Cipőben, zokniban, kesztyűben, máskor egy alázatos kézben, alig láthatóan, de azért éppen eléggé észrevehetően. Különböző módokon jutnak el tehát a város urai a vezetésükre bízott közösség elleni újabb bűnig. A korrupció bemocskolja a juttatást felajánlót és az elfogadót egyaránt.

Fotók: Eöri Szabó Zsolt / A fotók forrása a Nemzeti Színház honlapja

A Nemzeti Színházban Avtandil Varszimasvili állította színre A revizort. A gogoli klasszikust díszlettervezőként is jegyző grúz vendégrendező kényelmetlenül szellős térben játszatja a darabot. Csupasz, komor és vigasztalan tájon járunk. A térben elszórva fák, középen jókora tócsa. A színpad két oldalán hatalmas, függőlegesen félbevágott cső, amely az emberi bélrendszerre emlékeztet. Mintha nem sokkal az édenkertbeli kiűzetés után lennénk. Ám a szentség már kiveszett e tájról, csak a profán maradt.

A játék stílusa a képregények és a Louis de Funes-filmek világát idézi meg. A túlmozgásosan elrajzolt első rész iránytalan szertelenségbe futtatja ki Gogol szatíráját. Például a városi hatalmasságok, élükön a polgármesterrel egyenfutva masíroznak a revizornak hitt Hlesztakov és szolgája, Oszip nyomában. Az előbbi mozgása még a többiekénél is jobban hasonlít a marionettekére, ezért súlytalannak hat a karakter.

Szűcs Nelli és Nagy Mari

A szikárabb és céltudatosabb második felvonásra beérik az előadás formanyelve. A színészi alakítások árnyaltabbak. A comics pikareszkjét felülírja például az opera gesztusrendszere, Szűcs Nelli nagyszerű játékában. Anna Andrejevna, a polgármesterné a magasabb társadalmi rang elérése érdekében lányát, Marja Antovnát (Katona Kinga), sőt önmagát is beáldozza a férfivágyak oltárán. Szünet után többször megtörik az illúzió. Hlesztakovék elfogadják a pénzt a városbeliektől, de időnként kilépnek a szerepükből, így tudatosítva a manapság a közügyeket alapjaiban meghatározó korrupció folyamatát. Hogy a sajnálatosan természetes, mégse legyen annyira magától értetődő. Aztán elhangzik a szaggatott, a nézőt lebilincselő monológ, amely a legizmosabb része A revizornak.

Anton Szkvoznyik-Dmuhanovszkij polgármester sorsa példázza a mondást, miszerint magasról lehet a legnagyobbat esni. Inkább zenemű Trill Zsolt monológja, afféle verbális szimfónia, amely az elbizakodott karakter összeomlását kíséri. Félelmetesen nevetséges. Szélsőséges érzelmi skálán mozog Trill az előadás ezen részében. Minden mondata az őt ért katasztrófa megfogalmazásának igényével hangzik el, a leghalkabb megszólalástól egészen a kiabálásig. Piano például a híres-neves „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”. Az önmagát leválthatatlannak képzelő polgármester eleinte rutinból, megszokásból fenyegetőzik. Még most sem ismer pardont, mert el sem tudja képzelni magát a hatalom szűkebb körén kívül.

Trill Zsolt

Mégis látható lesz az emberi oldala is, és innentől válik igazán izgalmassá. A polgármester fennhéjázásának és önhittségének mindössze nyomai maradnak a zárlatra. De még a „romok” is veszélyeztetik a polgárokat, hiszen a város első embere keresni kezdi lebukásának okozóit, és példásabb szigort ígér az eddigieknél. Hamarosan megtalálja a bűnösöket Bobcsinszkij (Berettyán Sándor) és Dobcsinszkij (Schnell Ádám) személyében. Trill nem akkor a legmeggyőzőbb, amikor dühös, hanem amint magába szállva felméri a még számára is csak körvonalazható következményeket. Elvégre biztosan lesz firkász, aki az ő karakterét, a polgármestert egy kellemetlen szatirikus vígjátékba illeszti. Rajta fog nevetni az egész világ. Ám Trill játékának az ereje abban rejlik, hogy a polgármester talán lesz akkora alakváltó gazember, hogy még ebből a slamasztikából is épp bőrrel, azaz a hatalma átmentésével kerüljön ki.

Két ellentétes részt láthat a közönség a Nemzeti Színházban. Az elsőhöz jókora befogadói türelem szükségeltetik, a másodiknak jóval nagyobb a tétje. A revizor minden bűnök archetípusának mutatja a visszaélést a hatalommal. A befejezésben a megszeppent elöljárók tesznek egy tétova kísérletet a visszatérésre az édenkertbe. Látjuk őket a hevenyészve, a rozoga fák által újólag kijelölt paradicsomban, amint az eső ellen esernyővel védekeznek. De nem bírják a szűkös helyen. Bűneik eltörölhetetlenek, számukra minden elveszett. Nemcsak az igazi revizor várja őket, de az örök, visszavonhatatlan kitagadtatás is.

A revizor

Írta: Nyikolaj Gogol. Díszlet: Avtandil Varszimasvili. Díszletadaptáció- és kivitelező: Tóth Kázmér. Jelmeztervező: Teo Kukhianidze. Jelmezadaptáció- és kivitelező: Gyöngyösi Renáta. Dramaturg: Kozma András. Zene: Josef Bardanasvili. Súgó: Sütő Anikó. Ügyelő: Csasztvan András, Géczy István. Rendezőasszisztens: Kernács Péter. Rendező: Avtandil Varszimasvili.

Szereplők: Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Katona Kinga, Herczegh Péter, Bordás Roland, Varga József, Szarvas József, Kristán Attila, Mészáros Martin, Schnell Ádám, Berettyán Sándor, Madácsi István, Nagy Mari, Kovács S. József, Rubold Ödön, Duma Kata e.h.

Nemzeti Színház, 2023. december 29.