Kabóca Bábszínház: ATS – Táncoló festmények -

A rejtélyes cím A. Tóth Sándor festőművész monogramja, az alcím pedig arra utal, hogy egy sorozat első részét láthattuk.

Idén tavasszal minden szempontból megújult a veszprémi bábszínház. Egy lakótelepi művelődési ház kényszerű társbérletéből a vár alá költöztek, az egykori piarista gimnázium tornatermének impozánsan felújított épületébe. Új igazgatója van a színháznak Markó Róbert személyében, aki egy összművészeti csapatot vitt magával, melynek Kocsis Pál művészeti vezető, Boráros Szilárd tervező és Nagy Orsolya dramaturg mellett tagja Ladányi Andrea táncművész is. Az első olyan előadásuk, amely már ötletében is az új vezetéshez kötődik, a június 22-én bemutatott ATS – Táncoló festmények volt. Annyira bíztak benne, hogy négy nappal később ezt hozták magukkal a kecskeméti bábfesztiválra, mintegy jelképes névjegyátadásként: itt vagyunk, ezen az úton indultunk el. A szakma – ahogy ez a bábosoknál szokás – nyitottan és lelkesen fogadta a bemutatkozást.

A rejtélyes cím A. Tóth Sándor festőművész monogramja, az alcím pedig arra utal, hogy egy sorozat első részét láthattuk. Az, hogy festményekből ihletődik egy előadás, nem újdonság, gondoljunk csak a Magyar Nemzeti Galériában évek óta Textúra címmel és nagy sikerrel és futó sorozatra, amelyben kortárs írók szövegeiből készítenek rövid jeleneteket egy-egy festményhez. Ezek a jelenetek többnyire fiktívek és történetalapúak. Ladányi Andrea rendezése egy valós történetet, nevezetesen A. Tóth Sándor életét idézi fel, azon részeiben pedig, amelyek már nem az alkotóhoz, hanem a képekhez kapcsolódnak, nem történetalapú, inkább impressziókat, hangulatokat közvetít.

Gidófalvi Imola, Benkő Zsuzsanna és Markó-Valentyik Anna / Fotók: Éder Vera

A Tóth Sándor (1904 – 1980) élete kapcsolódik a bábszínházhoz. Párizsban megismerkedett a híres bábművésszel, Blattner Gézával (akiről a bábosok legfontosabb díját elnevezték), tagja lett avantgárd színházának, az Arc-en-Cielnek, és maga is tervezett bábokat. Párizsi, londoni és berlini évei után azonban hazatért, haláláig Pápán tanított, és szervezte a helyi képzőművészeti életet. Ezeket az életrajzi tényeket az előadás egy-egy jelenetéből tudhatjuk meg. A játék kiindulópontját a festő művészetről, valóságról és a kettő viszonyáról szóló gondolatai adják. Önarckép, tükör, tükröződés – gyakran visszatérő fogalmak ebben a felütésben, melyek a tükröket használó díszletben is visszaköszönnek. A hat színész hat megelevenedett festményszereplő, míg a festőművész az egyetlen, akit nem élő játékkal, hanem egy marionett bábbal jelenítenek meg, a hangját Gálffi László kölcsönzi.

Ladányi Andrea rendezésében a hangsúly a látványvilágon és a mozgáson van, a bábhasználatnak (ahogy ez a szakmai beszélgetésen elhangzott hozzászólásokból is kitűnt) maradtak kihasználatlan lehetőségei, megmaradt egy, nem is annyira hangsúlyos elemnek ebben az összművészeti előadásban. A Ladányi Andrea által tervezett látványvilág összetett. A háttérben ott van A. Tóth Sándor hat, kubista hatásokat és valós élethelyzeteket ötvöző festménye, ott van a hat színész a festményeken szereplő ruhákban, valamint a szinte végig a háttérben és az oldalfalakon is futó animáció, amely szintén a festőművész képeiből, valamint absztrakt formákból építkezik. Mindez együtt egy nagyon karakteres, telített világot teremt. Ennek fő alakja a végig a középpontban lévő Markó-Valentyik Anna által megjelenített, kötényében rózsákat rejtő Szent Erzsébet, akiben ötvöződik a jótékonykodó szent és egy életigenlő, rejtélyes díva. Körülötte életre kel a focista (Czéh Dániel), a vizet húzó parasztlány (Benkő Zsuzsanna), az ásó munkás (Inoka Péter), a tűzről pattant menyecske (Gidófalvi Imola) és a szobrász (Sebestyén Jakab). Koncentrált játékuk, mozgásteljesítményük elismerésre méltó.

Markó-Valentyik Anna

A festő utazásait felidéző jelenetek hangulatos, ám túl általános táncos zsánerképek az adott város közhelyeiből: Londonban esernyővel táncolnak, Párizsban piros tűsarkú cipőkkel kánkánt járnak, Berlinben óriás korsókból sört isznak. A Magyarországra, Pápára visszatért művész jóval csöndesebb életét visszafogottabb, elmélyültebb jelenetek mutatják meg.

Meglepő lehet, hogy Lakatos Márk itt nem jelmeztervezőként (a látványvilágot Ladányi Andrea tervezte), hanem szövegíróként szerepel, és ezt a feladatot is korrekten, időnként kifejezetten frappánsan teljesíti. A narráló részekben verses formát használ, Parti Nagy Lajosra játszó nyelvi humorral és rímekkel, a festőt megszólaltató hangbejátszásokban elméletibb hangvételű, szikárabb szövegeket hallunk.

Meghatározó, értékes része az előadásnak a zene is, Bartók Béla mellett Ladányi Andrea állandó alkotótársa, Borlai Gergő zenéjét halljuk, és ide is „betolakszik” a mesterséges intelligencia, ahogy az előadás végén A. Tóth Sándor képeit is a MI rajzolja át.

Czéh Dániel

A fesztivál szakmai beszélgetésein mindenki választhat, hogy melyik előadásról szeretne többet hallani, az alkotóknak visszajelezni, a benne felmerült kérdésekről beszélgetni. Ez itt, Kecskeméten napi 5-6 előadást, és ennek megfelelően 5-6 asztalt jelent. A veszprémi előadás napján az ő asztaluknál gyűltek össze a legtöbben, nagyon sok kérdés, visszajelzés született. Bemutatkozó előadásuk megmozgatta a szakmát, és kíváncsivá tette a folytatásra.

Kabóca Bábszínház: ATS - Táncoló festmények  

Játsszák: Markó-Valentyik Anna, Gidófalvi Imola, Benkő Zsuzsanna, Czéh Dániel, Inoka Péter, Sebestyén Jakab. Tóth Sándor hangja: Gálffi László.

Zene: Bartók Béla, Borlai Gergő, Anna Rakita Al. Szöveg: Lakatos Márk. Videó: Bánki Ákos, Kovács Petra. Látvány, koreográfia, rendezés: Ladányi Andrea.

Magyarországi Bábszínházak 16. Találkozója, Kecskemét, 2024. június 25.