Turbuly Lilla: Kőkorszaki keringő
Bertolt Brecht – Hanns Eisler: Galilei élete / Örkény Színház
…az inkvizíció „termékbemutatója” után visszavonja tanait, inkább szép csendben eszegeti a libamájat, és megírja főművét, a Discorsit, amely később a newtoni fizika alapművévé vált.
Ami elölről nézve súlyos sziklatömb, valójában vázra feszített, könnyen mozgatható papírmasé. Ami évszázadokig a világegyetem mozdulatlan középpontjának látszott, kicsinyke, Nap körül keringő bolygó a végtelen mindenségben. Izsák Lili díszlete tulajdonképpen a kopernikuszi fordulat, tágabb értelemben a látszat és a valóság, a hit és a tudomány metaforája.
Hogy miért most vette elő az Örkény Színház és Polgár Csaba rendező Bertolt Brecht nálunk viszonylag ritkán játszott drámáját, arra több kézenfekvő magyarázat is kínálkozik. A tudósok felelőssége és a tudománnyal szembeni szkepticizmus a világméretű krízisek idején mindig felerősödik. Brecht is többször átírta eredetileg 1938-ban született drámáját az újabb és újabb, tudományos eredményeket használó, embereket pusztító tragikus történelmi fordulatokra reagálva. Legutóbb a világjárvány mutatta meg, hogy a tudomány milyen gyorsan lehurrogott, védekező pozícióba kényszerülhet az áltudományos, konteóhirdető- és hívő internetes közösségekkel szemben. Azt pedig, hogy a politika hogyan igyekszik érdekeinek megfelelően használni vagy elnyomni a tudományt, naponta tapasztalhatjuk. (A járványhelyzetet, és azt, ahogy ezt a politika kezelte, az előadás is felidézi néhány híradóbejátszással, amelyekben Gál Kristóf közvetíti – szerepe szerint kevés meggyőződéssel – a hatalom instrukcióit.)
Az előadást időtlen, groteszk látványvilágba helyezték. Profán hasonlat, de a sziklás, nap perzselte táj és a strandruhára emlékeztető, hanyagul hordott jelmezek a két kőkorszaki szaki rajzfilmvilágát idézik. Ráadásnak újra meg újra beugrálnak a színpadra az emberszabású majmok is, megidézve Darwin tanait. Ha az első meglepetés után hozzászoktunk ehhez a világhoz, a továbbiakban már könnyű elvonatkoztatni a 17. századtól, és az előadás által felvetett kérdésekre figyelni, amelyek közül nem egy a mi dilemmáinkat idézi.
Különösen igaz ez a hősként kitartani a saját meggyőződésünk mellett, vagy valamilyen mértékben élhető kompromisszumokat kötni a hatalommal kérdésével kapcsolatban. Galilei ebben az előadásban nem hős, hanem egy élni szerető, a hétköznapi örömöket (például az evést) élvezni tudó ember, aki nem akar kínhalált halni, ezért az inkvizíció „termékbemutatója” után visszavonja tanait, inkább szép csendben eszegeti a libamájat, és megírja főművét, a Discorsit, amely később a newtoni fizika alapművévé vált.
A fiatal tudóst Borsi-Balogh Máté, az idősebbet Csuja Imre játssza. A rendezés használja alkati hasonlóságukat, mindkét színész Falstaffhoz hasonló, életigenlő, ironikus embert formál, aki nem mentes az önzéstől és más emberi gyarlóságoktól. Galilei lánya (Gellért Dorottya szép ívet mutató megformálásában) saját életét feladva tart ki az apja mellett (vőlegényét Ficza István teszi egyre ellenszenvesebbé). Takács Nóra Diána Házvezetőnője is egy életen át szolgálja türelemmel és odaadással a tudóst.
A brechti színház elveit az előadás maximálisan tiszteletben tartja, miközben a saját képére is alakítja. Ki vagyunk zökkentve rendesen. Ebben a műszak kiemelt szerepet kap: folyamatosan a szemünk láttára rendezik át a színpadot, majd a második felvonásban zenekarrá állnak össze, és egy – Galilei kivételével – minden szereplőt megmozgató rock betétszámmal kiáltják a világba, mivel járhat, ha elkezdenek megdőlni a (tév)hitek. (Úgy látszik, az örkényes előadásoknak lassan állandó kellékei lesznek ezek az emlékezetes, ereszdelahajamos zenei betétek.) Persze vannak nagyon másmilyen zenei betétek is, felhangzik Hanns Eisler eredeti zenéje.
Az egységes és magas színvonalú színészi összjátékból ki kell emelni Józsa Bettina első felvonást lezáró monológját, amelyben Galilei eget kiüresítő tanai ellen szelíd szóval, a karakter szüleinek egyszerű életét leírva érvel. Mi lesz velük, ha ennek a szűkös, nyomorúságos életnek az eddig viszonylagos biztonságot adó, hitbéli kerekei kimozdulnak a helyükről? Galilei tanítványa, a hősiességre szavazó Andrea Sarti a pályakezdő Kerek Dávid megformálásában nyer határozott kontúrokat.
A néző jól teszi, ha a kezdeti meglepődés vagy értetlenkedés mellett, hogy mit is lát tulajdonképpen, és mi áll össze ebből, időt hagy magának és az előadásnak, mert nagy eséllyel szépen, lassan össze fog állni, egyre több lesz a ráismerés, az aha-élmény. És esetleg még azt is megérti, amit Andrea Sarti: ha a Föld forog a Nap körül, miért nem fejjel lefelé lógva töltjük a nap egy részét?
Bertolt Brecht – Hanns Eisler: Galilei élete / Örkény Színház
Fordító: Ungár Júlia. Dramaturg: Varga Zsófia. Díszlet – jelmez: Izsák Lili. Díszlettervező-asszisztens: Gergely-Farnos Lilla. Jelmeztervező-asszisztens: Frank Mónika. Művészeti munkatárs: Molnár Csaba. Világítás: Oláh Attila. Zene: Petrik György, Szél Attila. Zenei munkatárs: Kákonyi Árpád. Dalszöveg: Petrik György. Asszisztens: Érdi Ariadne. Ügyelő: Dávid Áron. Súgó: Kanizsay Zita. Látványtervező gyakornok: Bazsányi Sára, Terhes Boldizsár, Toldi Flóra. Dramaturg-gyakornok: Torner Panka. Rendezőasszisztens-gyakornok: Lakatos Réka. Köszönet: Gál Kristóf, Kutrovátz Gábor. Rendező: Polgár Csaba.
Játsszák: Borsi-Balogh Máté, Csuja Imre, Gellért Dorottya, Takács Nóra Diána, Kerek Dávid, Ficza István, Znamenák István, Terhes Sándor, Máthé Zsolt, Józsa Bettina, Petrik György, Für Anikó, Hajduk Károly, Bodor Balázs. Zenei közreműködők: Petrik György, Szél Attila, Almási Tamás, Kiss Balázs. Díszítők: Fedor Bálint, Szabó Balázs, Gröger Ádám, Kondor Martin, Kovács Kevin, Molnár Armand.
Örkény Színház, 2024. október 20.