Michael Haneke: Szerelem / Örkény István Színház /

Pogány Judit és Gálffi László játéka az emberi esendőség és a szeretet megmutatása felsőfokon. A néző még azt is látja, amit a karakterük gondol.

Gálffi László egyéves szabadság után tért vissza az Örkény színpadára. Az utolsó szerepe az Istenben volt, ott egy olyan férjet játszott, aki a felesége halála után nem akart tovább élni, küzdött az aktív eutanázia jogáért. Most egy olyan férj szerepében tért vissza, aki hosszú ideig odaadással ápolja szeretett feleségét, majd, amikor már nem bírja elviselni a szenvedését, a halálba segíti. Hivatalosan ezt úgy mondják, hogy megöli. Az Istenben a szerepét (férjről feleségre átírva) Pogány Judit vette át, aki itt is a feleséget játssza. A Szerelemben azonban nem a tragikus végkifejleten van a hangsúly, hanem két ember mindenek feletti összetartozásán, azon, hogyan lehet egy súlyos, embert próbáló betegségben megőrizni ezt a szeretetet és összetartozást, hogyan lehet hosszú ideig benne élni egy ilyen helyzetben, és mi van akkor, ha ez már egyiküknek vagy mindkettejüknek elviselhetetlen.

Gálffi László és Pogány Judit / Fotók: Horváth Judit

Michael Haneke 2012-ben készült, minden lehetséges díjat megnyert filmjét Törley-Havas Sára és Ördög Tamás dolgozta át színpadra. Egy idős zenész házaspár életét követhetjük az asszony első agyvérzésétől kezdve, a folyamatos hanyatláson át a végpontig. Ördög Tamás rendezése sajátos snittes szerkezetet használ. Az egyes jelenetek végét fényváltás jelzi, valamint az, hogy a színészek átsétálnak az egyik részből a másikba, és mint egy filmforgatáson, beállnak a kezdőképbe. Ez a megoldás különösen a feleség esetében hangsúlyos, hiszen ő egy idő után már csak tolókocsiban, majd már úgy sem tud mozogni, míg az őt játszó Pogány Judit a jelenet végén feláll a tolókocsiból, vagy felkel az ágyból, és átsétál a színpad egy másik pontjára. Ezek a váltások kizökkentenek, ezzel kicsit meg is könnyítik a néző dolgát.

Vajda Milán, Kiss-Végh Emőke és Gálffi László

A forgószínpad egy szobabelső különböző pontjait mozdítja elénk, hol az ágyat, hol az asztalt a székekkel, vagy egy kanapét. A szoba berendezése azonban inkább csak jelzésszerű, a bútorokat fehér leplek takarják, mint a filmekben a sokáig lakatlan házakban. Van valami ideiglenesség-érzete az egésznek – talán az emberi élet rövidségének, mulandóságának jelzésére. A fehér bútorok mögött a kontrasztot a csupasz fekete háttér adja a rideg lámpatestekkel és más színpadi kellékekkel. Izsák Lili jelmezei a házaspár esetében mindennapiak. Gálffi László barna kordbársony nadrágjával, kinyúlt kötött kardigánjával, Pogány Judit fehér hálóingjével éles ellentétben áll a külvilági szereplők jelmeze. Ők valamennyien hiányos, a szexust hangsúlyozó jelmezben vannak. A szomszédasszony (Bíró Kriszta) cirkuszi fellépőruhához hasonló, derékig érő piros kabátban, alul csak harisnyában, az ápoló (Brezovszky Dániel) alsónadrágban, az ápolónő (Kiss Nikolett) kigombolt köpenyben, ami alól kilátszik a fehérnemű.

Gálffi László, Ficza István és Pogány Judit

A zongorista tanítvány (Ficza István) rövidnadrágban jön látogatóba. A házaspár lánya (Kiss-Végh Emőke) a bőréből sokat mutató fekete ruhában, egyik szemén fekete kötéssel, mint valami kalóznő jelenik meg, ez a jelzés talán a szülei nézőpontjára való vakságát mutatja. Férje (Vajda Milán) kivagyi bundában. Valamennyien egy olyan világot képviselnek, amelyben a külsőségek és a test mint kívánatos, vagy azzá tenni kívánt áru van jelen, szemben a házaspár bensőséges, nem a külvilágnak szánt otthonosságával, a szexuson túlmutató szeretetével. Ráadásul szinte valamennyiüknek lenne ötlete-tanácsa, hogyan kellene ezt máshogy, jobban csinálni, nehezen fogadják el a házaspár döntését, hogy nem kórházban, otthonban, hanem otthon szeretnék végigjárni az útjukat.

Ördög Tamás munkái általában stúdiószínpadra, néző közeli játékra épülnek. Most azonban nagyszínpadon rendezett egy egyszerre aprólékos, objektív és érzékeny, empatikus előadást. Amelybe olyan elemelt pillanatok is beleférnek, mint a színpadra berepülő galamb körsétája. (Tényleg, léteznek hivatásos galambröptetők? Az idomár szó valahogy nem illik ide.)

Pogány Judit és Gálffi László

Amitől azonban ez az előadás biztosan része lesz a színházi emlékezetnek, az Pogány Judit és Gálffi László játéka. Az emberi esendőség és a szeretet megmutatása felsőfokon. A néző még azt is látja, amit a karakterük gondol. Ebben a gesztusoknak, a mimikának, a testtartásnak, egyáltalán, a színpadon való fizikai létezésnek legalább akkora szerepe van, mint a beszédnek. Jó, hogy önfeledt, vidám pillanatok is adódnak, mint a feleség gyermeki öröme, amikor megtanulja irányítani az újonnan kapott, önjáró kerekesszéket. Pogány Judit nevetése, apró sikkantásai, aztán, ahogy a feleség fokról fokra elveszti az értelmes beszéd képességét, fájdalmas hangjai. Vagy ahogy a végén a férj visszavágja és elrendezi a virágokat a vázákban. A mozdulatokban negyven, talán ötven év története, az ennyit még tehetek érte gesztusa. Szomorú és felemelő este, látni kell.

Michael Haneke: Szerelem

Keszthelyi Kinga fordítása alapján készült. Dramaturg: Törley-Havas Sára. Díszlet, jelmez: Izsák Lili. Világítás: Oláh Attila. Testkoordinátor: Mezei Bence. Asszisztens: Laky Diána. Ügyelő: Sós Eszter. Súgó: Horváth Éva. Rendező: Ördög Tamás.

Játsszák: Gálffi László, Pogány Judit, Kiss-Végh Emőke, Vajda Milán, Ficza István, Bíró Kriszta, Terhes Sándor, Brezovszky Dániel e.h., Kiss Nikolett.

Örkény István Színház, 2025. március 8.