Molnár Ferenc: Liliom / Nemzeti Színház //

…a katartikus érzés, mely egy célra tartó Liliom-rendezésben magától értetődően bomlik ki az irodalmi anyagból, (számomra) elmarad.

A világos Barbie-rózsaszín szelídebb, a lámpafényben barackosabbnak tűnő árnyalata ékeskedik a színpad közepét elfoglaló forgó színpadelem vázszerkezetén, a ringlispíl-pónin, a Városliget padján, a Hollunderné kredencén, de még a különféle használati tárgyakon: a vasalón, a teáscsészén és a fényképezőgépen is. Mintha önálló szereplővé szeretne válni a vattacukorhoz hasonlóan, mely mint puha felhő díszlik a Gobbi Hilda Színpad bejáratánál a Liliom premierjén, s Liliom (Bordás Roland) hívogat bennünket: tessék befáradni, próbálják ki a körhintát! Molnár Ferenc drámája ma is népszerű: 2018-ban a Vígszínházban, 2022-ben az Örkényben, 2023-ban a Budaörsi Latinovits Színházban debütált a Liliom, nemrég pedig Feledi János koreográfus készítette el táncszínházi adaptációját.

Battai Lili Lujza és Bordás Roland / Fotók: Eöri Szabó Zsolt

A történet szerint Liliom, a városligeti kikiáltó beleszeret a kis szolgálólányba, Juliba, ezért otthagyja a biztos kenyérkeresetet és szabad életet biztosító állását Muskátnénál. Megpróbál rendes ember lenni, jó útra térni szerelme oldalán. Dolgozni azonban nem hajlandó (nem házmesternek született ő, sem nem esztergályosnak, mondja el), Juli féltésére és aggodalmaira pedig agresszióval válaszol. Mikor megtudja, hogy gyermeke lesz, vakmerő lépésre szánja el magát: elvállalja, hogy a megbízhatatlan Ficsúr társa lesz egy régóta tervezett fegyveres pénzrablásnál. Bűneivel a másvilágon kell elszámolnia.

Az eredeti drámának megfelelően a helyszín: a Városliget. Jobb oldalon, közel az első sorokhoz tábla hirdeti: „Angyalföld”. A már említett forgószínpadra telepített ringlispílen lepellel takart díszletek-enteriőrök várakoznak a sorukra, s míg rájuk nem kerül a sor, békésen fordulnak lassan körbe, pont úgy, ahogy a szerencse kereke fordul, vagy a verkli, melynek jellegzetes hangját időnként Ficsúr (Berettyán Sándor) basszusgitárja egészíti ki. Ahogy az egyszínű vurstlit, úgy a zenét is áthatja egy különös – talán az örömtelenségből fakadó – disszonancia. Fejes Szabolcs rendezése sok ötlettel – eredetiekkel és kevésbé eredetiekkel – zsonglőrködik, s az eredmény egy kedvelhető koncepció (a díszletet is Fejes jegyzi), mely kihúzásokkal, de hűségesen követi Molnár Ferenc eredeti szövegét. Viszont az a katartikus érzés, mely egy célra tartó Liliom-rendezésben magától értetődően bomlik ki az irodalmi anyagból, (számomra) elmarad.

Bubik Réka és Battai Lili Lujza

Bordás Roland Lilioma bohócarccal lép elénk, s a piros bohóc orr, valamint a három, magasba dobált csontgolyó később is állandó kellékei lesznek. Kár, hogy zsonglőrmutatványai jelzésértékűek, s hogy a társulat többi tagját is inkább feszültséggel, mintsem a szabadság és a könnyedség felemelő érzésével tölti el a fináléba írt golyóröptetés. A Battai Lili Lujza alakította Juli kedves, de egyszínű jelenség, nem elég naiv, nem elég hamvas, így nem is hordozhatja azokat a drámai súlyokat, melyeket az általa választott szerelem mér rá. Meggyőző azonban Bubik Réka apró gesztusokból építkező árnyalt Marija. Madácsi István Hugójával együtt tragikomikus párt alkotnak, későbbi elhidegülésük már a megismerkedés pillanatában borítékolható. Nagy Mari Hollunderné szerepében apró, sötét manóként zsörtölődik, és a darabnak azt a rétegét erősíti, mely átmenetet képez a reális és az irreális között. Ebben jó társai a londoni rendőrökéhez hasonlító egyenruhát viselő, és ló helyett görkorcsolyán közlekedő „rendfenntartó szervek”, valamint a túlvilági Fogalmazó (Rubold Ödön), aki az egész előadás alatt – mintha csak egy pesti bérház második emeleti gangján sétálgatna – a mennyekből figyeli az eseményeket. Őmellettük Bognár Bence János Hollunderné fia szerepében szinte láthatatlan marad – sajnos nem kap olyan feladatot, amivel magára irányíthatná a figyelmet.

Tóth Auguszta és Bordás Roland

Erőteljes és emlékezetes viszont a Tóth Auguszta megformálta Muskátné; kőkemény és szikár és érzéki, s mikor Liliomtól végső búcsút vesz, bár nem lehet ez a cél, de elhiszem neki, hogy ő valóban jobban szerette Liliomot. Berettyán Sándor (Ficsúr) aljas, megvetendő alak, aki basszusgitárjával része is az eseményeknek, meg kívülálló is egyszerre, ő a Sors eszköze. Sajnos, az általa repelt szöveg nehezen érthető, s bár fölkelti az érdeklődést, de idegennek, öncélúnak hat az előadás egészében csakúgy, mint a filmbejátszás formájában megoldott pénzrablós jelenet, mely nem ad hozzá a darabhoz, s inkább fölösleges „modernkedés”, mint dramaturgiailag indokolt megoldás. Itt sincs feszültsége a pillanatnak, még kevésbé a búcsújelenetben: Liliom egy fotelben ülve leheli ki lelkét, pont ott, ahol előzőleg Muskátnéval társalgott. Juli mellé ül, Liliom feje pedig a mellkasára bukik. Liliom haldoklásának a jelenete persze könnyen érzelgőssé, patetikussá válhat, de a látott megoldás fényében érdemes lett volna vállalni a kockázatot, hisz itt nyugodtan hagyatkozhatunk Molnár egyszerű, sallangtalan szövegére. A tablóképekké rendezett szimultán jelenetek azonban érzékletesen festik az életet jól-rosszul, de megélő embert.

A Színház-és Filmművészeti Egyetemen negyedéves Fejes Szabolcs rendezése tisztességes munka, de nem érint meg, nem üt szíven.

Molnár Ferenc: Liliom

Jelmeztervező: Wasilewski Laura. Díszlettervező: Fejes Szabolcs e.h. Dramaturg: Szalánczi Ágota e.h. Dramaturgiai tanácsadó: Szabó Réka. Zenei vezető: Kovács Adrián. Súgó: Kabódi Szilvia. Ügyelő: Csasztvan András. Rendezőasszisztens: Vida Gábor. Rendező: Fejes Szabolcs e.h.

Játsszák: Bordás Roland, Battai Lili Lujza e.h., Bubik Réka e.h., Berettyán Sándor, Madácsi István, Tóth Auguszta, Schneider Bodza, Nagy Mari, Bognár Bence János e.h., Kovács S. József, Rubold Ödön, Tóth László, Séra Dániel e.h., Juhász Péter e.h., Jakab K. Tamás e.h.

Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad, 2025. március 21.