Martin Crimp: Cyrano de Bergerac / Budaörsi Latinovits Színház //

Friss, sodró, nekünk szóló előadás született Budaörsön, kiszabadítva a Cyranót a romantikus félálomból.

A budaörsi Cyranóról a nézők nagy valószínűséggel két erős élményt visznek magukkal: Böröndi Bence Cyranóját és Závada Péter szövegét. Azt, ahogy ez a szöveg Böröndi Bence hangján megszólal, és ahogy Cyranóból a szavak elapadásával az élet is elszivárog. Milyen magától értetődő gondolat, hogy ha Cyrano a 21. század elején lett volna fiatal, slammerként ontotta volna magából a rímeket és a verssorokat! Az alkotók ugyanis átléptek négy évszázadot, nem az eredeti Rostand-színművet, hanem annak Martin Crimp által átírt, Magyarországon eddig nem játszott változatát vették alapul. De nem álltak meg itt sem, Závada Péter átdolgozásába kortárs magyar költők és slammerek szövegei kerültek, és ezt a változatot a képekben gazdag, zabolátlan áradás és a rímpoénok sora jellemzi. Oly annyira, hogy egy-egy ilyen rímpár után ismeretlen nézőtársakkal néztünk vagy nevettünk össze. Még a híres orrmonológot sem hagyták meg eredetiben, mai hasonlatok kerültek a Rostandtól és Ábrányi Emil fordításából ismerős findzsa és hippokampelefantokamelosz helyére. A szöveg a szereplők társadalmi helyzetét, származását is jellemzi: a vidékről érkezett Christian sokszor nem érti a fővárosi szlenget.

Koós Boglárka, Fröhlich Kristóf és Böröndi Bence / Fotók: Borovi Dániel

A játékot Pelsőczy Réka rendező mai magyar színházi keretbe helyezte. Amíg gyülekezünk, a nézőtéren megmutatják az előadás előkészületeit, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha megmutatnák, hiszen színészek takarítják a színpadot, tologatják a díszletelemeket, amelyek amúgy is egy építőkockás játékra emlékeztetnek. Vagy sárga színükkel akár homokvárra, amit bármikor össze lehet rombolni, majd újat építeni helyette. A Mertz Tibor által játszott De Guiche mint színházi tótumfaktum néhány kiszólása egyértelmű utalás a színházi szakma éppen aktuális belső botrányaira (igazgatói kinevezések, NKA-kuratórium, díjazások). A színészek előadás közben is kiszólnak néhányszor a szerepükből, megismételnek egy-egy jelenetet, mintha próbálnának.

Az első felvonás játékossága után a második, háborús szín már jóval sötétebb tónusú. Crimp átirata ugyan még 2019-ben született, de mára tragikusan aktuálissá vált. Az utolsó jelenetek a háború után 15 évvel játszódnak. Akik életben maradtak, már egy másik világban élnek, az első ifjúságnak és a slam aranykorának is leáldozott. Cyrano a beszédével, a szóművészetével vívta ki a maga helyét a világban, ebből a tehetségéből kovácsolt magának vértet a csúfolódások és a külseje miatti bizonytalansága ellen. A verssorokba rendezett, már-már kényszeres beszéd mögött mégis végig ott kísért a Roxane iránti szerelem szemtől szembe való kimondatlanságának tragikuma, a zárójelenetben pedig eljutunk a végérvényes kimondhatatlanságig.   

Sas Zoltán, Bohoczki Sára és Mertz Tibor / Fotó: Borovi Dániel A színészeknek nem könnyű ezeket a rímes, burjánzó szövegeket mondani, elő is fordul néha, hogy a tempó és a szövegmondás lendülete az érthetőség rovására megy. (Van, amikor szándékoltan, mint Takács Zalán jelenetében, amelyben a nagyarcú, ám csekély tehetségű színészt, Montfleuryt játssza, rikító sárga tréningruhában, hebegve, makogva.)

Böröndi Bence viszont nagyon tisztán és érthetően beszél. Nem kapott műorrot, képzeljük rá, szól a nézőknek az instrukció. De Cyranója nem ettől más, mint amit megszoktunk. Kész energiabomba. Nem törekszik rá, mégis ő a társaság központja. Mindenki őt várja, köré gyűlik, a szavaival teremt maga köré egy olyan közeget, amely vonzza az embereket. Azt már a Liliomban megtapasztalhattuk, hogy a színész milyen kiváló a szerelmi monológokban, ezt most ismét bizonyítja. Olyan tiszta ez a Cyrano, a karakter és a szerepformálás is, és olyan természetes, magától értetődő gesztusokkal jeleníti meg. Jó partnere Koós Boglárka. Roxane-ja egy mai bölcsészlány, aki fejlődik és felnő ebben a felemás szerelemben. Fröhlich Kristóf Christianja bizonytalanul mozog ebben a közegben, benne munkál a felsülés félelme, amikor pedig rájön, hogy Roxane nem is őt szereti, a csalódottság és a kétségbeesés. Bohoczki Sára Leila szerepében a világot jól ismerő, tapasztalt barátnő Roxane mellett. Ő a köztes generáció a fiatalok és a saját ideológiai-politikai harcaikba belekövesedett idősebbek között, akiket az előadásban Mertz Tibor De Guich-e és Ilyés Róbert színházigazgatója képvisel.

Böröndi Bence és Koós Boglárka / Fotó: Borovi Dániel

Senki sem spórol az energiáival, az eredmény pedig nem marad el. Friss, sodró, nekünk szóló előadás született Budaörsön, kiszabadítva a Cyranót a romantikus félálomból. Középiskolai tanár koromban (jó régen volt) egyszer elvittem az osztályomat egy kellemes, de semmi különös Cyranóra. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a változattal jóval nagyobb sikert arattam volna.

Martin Crimp: Cyrano de Bergerac

Játsszák: Böröndi Bence, Koós Boglárka, Fröhlich Kristóf, Bohoczki Sára, Juhász Vince, Sas Zoltán, Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Atlasz Barnabás, Takács Zalán, Németh Áron Valentin, Bot Ádám.

Fordító: Závada Péter. Dramaturg: Németh Nikolett. Díszlet: Tihanyi Ildi. Jelmez: Juristovszky Sosa. Világítás: Sokorai Attila. Zene: Bocsárdi Magor. Mozgás: Bodor Johanna. Súgó: Haselbach Ivett Gabriella. Ügyelő: Urbanek Attila. A rendező munkatársa: Szekeres Vanda. Rendező: Pelsőczy Réka.

Martin Crimp szabad átdolgozása alapján, valamint Várady Szabolcs fordításának felhasználásával a szövegkönyvet Závada Péter írta.

Az előadásban elhangzanak még Simon Márton, Kemény Zsófi, Szabó T. Anna, Balla Gergely, Beton.Hofi és Oriza szövegei.

Budaörsi Latinovits Színház, 2025. április 13.