Kovács Viktor – Kovács Dominik: Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek / Átrium Színház

A szülők leghőbb vágya, hogy egy megvilágított vitrinben mutogassák a csemetéjüket, folyton kudarcot vall, mert Alíz – mindenki bánatára – életjeleket mutat és kikandikál a skatulyából.

A Prológ-díjas MILF bemutatója után három évvel ismét összeállt a korábbi alkotócsapat, hogy Hernádi Judittal kiegészülve évadkezdésként egy újabb nőitrauma-életet fogalmazzanak meg a színpadon. A Kovács-ikrek Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek című zenés drámája az Átrium Színházban szólítja meg Lewis Carroll angol író csodaországának jól ismert szereplőit. A nyúl, a szívkirálynő, a hernyó és a többiek ebben a történetben azonban inkább vendégkarakterek, akik nem Carroll elvarázsolt világának áthallásos fantáziabirodalmát reprodukálják, hanem Alíz (Pető Kata), a magyar kislány, a kamasz és a felnőtt nő önsorsrontó rémálmát jelenítik meg, amelyből egyetlen szereplő sem tud felébredni. 

Hernádi Judit, Pető Kata és Gergye Krisztián (a háttérben Rohonyi Barnabás) Fotók: Éder Vera

A posztszocializmus korának kockaboldogságába pottyant Alíz egy saját Wonderlandbe álmodja magát, mert a csúnya valóságban a hasznavehetetlen apja (Gergye Krisztián) mellett a zsarnok anyja (Hernádi Judit) uralja a teret és az akaratot. A szülők leghőbb vágya, hogy egy megvilágított vitrinben mutogassák a csemetéjüket, folyton kudarcot vall, mert Alíz – mindenki bánatára – életjeleket mutat és kikandikál a skatulyából. A szívkirálynő anya elkeseredve látja, hiába minden igyekezete, nem tudja formára nyesni a lányát. S mivel férjére sem számíthat, mert az időközben egy tohonya macskává változott, már csak a pszichiátriában bízva reméli, a tudományos gépezet majd egy genetikailag újraszerkesztett Alízt alkot neki, aki csak annyira marad reaktív és emberszabású, hogy képes legyen megfelelni a szülői elvárásoknak. Mindez természetesen a jobbító szándék jegyében történik, hiszen a pokolba vezető út ebben a családtörténetben is szeretettel van kikövezve.

Nem is kell ennél sokkal több egy szokásos családállításhoz, sőt trauma-musicalhez (zeneszerző: Matisz Flóra Lili, Tarr Bernadett), amelyben a főszereplőt egyrészt el akarják tiltani a testétől, hogy ne élhesse meg büntetlenül a kamaszkori szexualitását, másrészt pedig gyógyszerekkel saját tudatos lelki jelzéseitől is meg akarják fosztani. Az erőszakos boldogságvágy, amelyet akusztikailag egy kislány csengő énekhangja, és apró ujjacskák kifogástalanra pallérozott zongorajátéka fémjelez, az anyai traumából fakad. Ez a kiindulópontja a Kovács-ikrek alkotta színpadi játéknak, amelyben a csodavilágba transzponált trauma tagadása, átörökítése és ismétlése jelenti a dramaturgiai lépcsőfokokat.

Rohonyi Barnabás és Pető Kata

A rémálmok szerepáthallásaiból, posztszocialista kórképből, traumasorozatokból összegyúrt életutat bemutató cselekmény azonban csak részleteiben válik érdekfeszítővé a színpadon. A főhős történetét kiegészítő szerepek ugyanis többnyire életlenek maradnak. Pofonjaik láthatóak, de a következményként kialakuló lelki terror csak ritkán fogalmazódik meg a kellék- és jelmezhalmozó színpadi játékkal túlbonyolított koreográfiában (rendező: Gergye Krisztián). Mivel mindenki több csodaország-szerepet is játszik, a folyamatos átváltozáson alapuló, kavargó színpadi lét lényegesen sok figyelmet von el feleslegesen az érzelmi fősodorról. Így Alíz története sem tud az őt megillető mélységig eljutni, Pető Kata valódi színészi ereje csak nyomokban érezhető, de akkor valóban vonzza a nézői tekintetet: megrázó, ahogy az egyik jelenet rebbenésnyi kirohanásában vallomást tesz féktelen szexuális magatartásáról.

A színdarab kulcsmotívuma, az anya-lánya kapcsolat sem tud teljes erejében kibontakozni, mivel a Hernádi Judit által megformált szerepek hasonló hangvétele csak részleteiben fogalmazza meg a traumatizáló alakok bántalmazó amplitúdóit. Gergye Krisztián jelenléte pedig inkább karaktereinek technikai megvalósításában merül ki, a határozatlanságával fájdalmat okozó, lelkileg-mentálisan magára hagyó apa a könnyed karikatúra szintjén, homályosan mutatkozik meg. Rohonyi Barnabás szerepei többnyire az unterman kategóriába tartoznak, melyeket pontosan, kiválóan teljesít. Második felvonásbéli hitelesen agresszív karaktere akár új lendületet is adhatna a kifulladó cselekménynek, ha dramaturgiailag nem ilyen későn érkezne a játék terébe. 

Hernádi Judit és Gergye Krisztián

Az Alíz - engedd szépen, hogy megegyelek ősbemutatója olyan történettel szembesít, amely inkább csak illusztrálva képes rámutatni a trauma-átörökítés lehetséges kimeneteleire. Ebben nagy szerepet játszik a terjengős, időnként repetitív első felvonás, amely egy nagyjából előre kitalálható történetet fogalmaz a színpadra. Egy felvonásnyira húzva hatásosabb cselekményszövés jöhetett volna létre, megszabadulva több olyan zenei betéttől is, amelyek inkább megállították a történetet, vagy csak az előadók énektudásának határaira hívták fel a figyelmet. Alíz sorsa ebben a formában nem tud önálló életre kelni, története inkább tűnik a méltán sikeres MILF alkotói-gondolati utánrezgésének, amely ebben az esetben híján marad a mesterien porciózott tragikumnak.

Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek

Szereplők: Pető Kata (Alíz, Nyúl), Hernádi Judit (Anya, Dr. Antal Edit, Szívkirálynő), Gergye Krisztián (Apa, Macska, Tökalsó, Hernyó), Rohonyi Barnabás (Kalapos, Freud, Szívfelső, Hernyó).

Író: Kovács Viktor és Kovács Dominik. Zeneszerző: Matisz Flóra Lili és Tarr Bernadett. Jelmeztervező: Nagy Fruzsina. Jelmeztervező-asszisztens: Kolonics Kitti, Varga Zsuzsanna. Öltöztető: Ladányi Anna. Díszlettervező: Isépy Andor, Gergye Krisztián, Jankovich Eszter, Pető Kata. Hangtechnikus: Mazura János és Szurdi Balázs. Fénytechnikus: Selmeczi Mercédesz és Újvári Zsolt. A rendező munkatársa: Csonka Laura, Rendező-koreográfus: Gergye Krisztián.

Koprodukciós partnerek: Füge Produkció, Orlai Produkciós Iroda, Gergye Krisztián Társulata.

Átrium Színház, 2026. szeptember 8.