Szmodis Jenő: Előnyös Alku Angyalföldön

Arthur Miller: Alku

Társadalomkritikai és morálfilozófiai bölcselkedésnél tehát több is a darab, hiszen – a mélyebb és fajsúlyosabb rétegek felett – Miller nagy tehetséggel gondoskodik a nézők könnyedebb szórakoztatásáról is.

Arthur Miller drámájáról annak magyarországi bemutatója óta sokat írtak. Legtöbbször ugyanazt. A XX. század egyik legnagyobb drámaírója az Alkuban a fogyasztói társadalom erős kritikája mellett igyekszik megtalálni a mélyebb emberi értékeket, az emberi kapcsolatok és magatartások mozgatórugóit. Két testvér, két sors. Siker és kudarc. Mindkettő persze látszólagos. Aztán az atyai hagyaték felszámolása okán megjelenik a vén becsüs, aki akarva, akaratlanul mérlegre teszi az egymással rég szóba sem álló testvérek életét is. Vagy sokkal inkább a helyzet az, ami mérlegkészítésre kényszerít, és Gregory Solomon csupán tartja a mérleget. A darab persze több és kevesebb is mindennél. A műben ugyanis bőséggel megjelennek a Millerre viszonylag kevéssé jellemző bohózati elemek, s ez persze nagy csábítást és nagy veszélyt is jelent az előadásokra. Társadalomkritikai és morálfilozófiai bölcselkedésnél tehát több is a darab, hiszen – a mélyebb és fajsúlyosabb rétegek felett – Miller nagy tehetséggel gondoskodik a nézők könnyedebb szórakoztatásáról is. Kevesebb talán annyiban, hogy Miller szükségét érezte annak, hogy valami „kiderüljön", „lelepleződjön", a múlt egy titka felszínre jusson. Az apa valójában zsugori vénember volt, aki egyik gyermekén szinte élősködött, miközben elhallgatta előtte, hogy vagyonából még maradt. A darabot ez a „fordulat" azonban nem elmélyíti, mint sokkal inkább a XIX. századig töretlenül dívó dramaturgiai sémákhoz közelíti, mégpedig anélkül, hogy az apa valós indítékaival kielégítő módon szolgálna. Ám ezt a kitűnő darabot szerencsére ez az apró malőr sem teszi tönkre, a mű erényei, arányossága, a dialógusok szellemessége, a jellemek többé-kevésbé hiteles volta, a filozófiai tartalom megmentik a drámát.

alku2

Ujréti László és Fehér Anna

Szimbolikus talán, hogy Millernek épp annyi idő adatott itt a Földön (89 év), mint amennyit Solomonnak szánt darabbeli megjelenéséig. Mintha Miller egy párhuzamos sorsot vizionált volna magának ezzel a szereppel. Ám közös mindkettőben a bölcsesség és az életigenlés. A vén becsüs, aki már rég felhagyott az üzlettel, új erőre kap az alkudozás során. Nehéz és szép szerep. Tele ugyancsak ezernyi csapdával. Básti Lajos annak idején különös hangsúlyozással igyekezett megteremteni a figura karakterét, Gálvölgyi János bőséggel aknázta ki a szerepben rejlő bohózati elemeket. A József Attila Színházban kisebbfajta halálugrásra vállalkoztak, amikor Ujréti Lászlóra bízták a szerepet. Alkatánál, fiatalos egyéniségénél fogva nem sok szerep tűnne kevésbé hozzá illőnek. Ilyenkor pedig nagy a veszély, hogy a színész olyan manírokhoz és sztereotípiákhoz nyúl, melyek klisébe fullasztják a figurát. Ujréti Solomonja azonban finom eleganciával siklott át a legnagyobb nehézségek fölött, mert a művész nem többet és nem is kevesebbet akart, mint egy embert megformálni. Volt benne valami Lessing Bölcs Náthánjából és Sándor György fanyar humoralizmusából. Mindezt a fűszert azonban olyan finoman adagolva kapjuk, hogy a komponenseket csak az utólagos, és merőben meddő okoskodás véli hozzávetőlegesen azonosítani. A karakter komikus megnyilatkozásait a művész visszafogottan kezelte, és a humort elsősorban kiváló ritmusérzékével juttatta érvényre. Ujréti remek alakítása egyébként a rendezőt, Telihay Pétert is dicséri, aki jó ízléssel és érzékkel engedte kibontakozni a színészt, akinek ez a szerep minden bizonnyal jutalomjáték.

alku1

Nemcsák Károly és Ujréti László

A Viktor Franzot alakító Rékasi Károlyról elsősorban azt kell megállapítani, hogy kiváló színész. Mert sajnálatosan szükséges ennek megállapítása a színészről, akit régóta sorozatsztárként azonosít az ország, és sokszor a szakma is. A címlapon csak az ő nevénél nincs utalás kitüntetésre. Ez pedig nem a művészt minősíti, aki nehéz és összetett szerepét igen magas színvonalon és mély átéléssel formálja meg. Alighanem Rékasival szemben sok elnézni való lehet. Talán egyszer a tehetsége is a bocsánatos hibái közé fog tartozni. Az általa megformált Viktor Franz nagyszerűen tárta a nézők elé a múlt hangulataiba merülő kisgyerek, a feszült és frusztrált felnőtt, a feleségével zöldágra vergődni nehezen tudó férj, a fivérének megbocsátani talán akaró, de nem tudó testvér alakját. Apró néma játéka a darab elején, amint a régi tárgyak között tesz-vesz, önmagában egy kis dráma.
Fehér Anna Esther Franz szerepében hitelesen ábrázolta a kissé alkoholista háziasszonyt, aki végre pénzt akar látni. Lehetőleg minél többet. Nem volt hisztérikusabb annál, mint amit a szerep megkívánt, azonban szépen adagolta az asszonyi gyengédség jeleit. Nem ő tehet róla, hogy ezt a szerepet Miller nem formálta színesebbre, és talán arról sem, hogy egy kis furcsa vibrálás bontakozott ki közte és a Nemcsák Károly által megszemélyesített sógora, Walter Franz között. Anélkül keletkezett ez a jótékony, némi erotikus felhanggal rendelkező feszültség, hogy ennek dramaturgiai magyarázatát megkaptuk volna. Nemcsák Waltere tökéletesen ellenszenves volt, és ezt kifejezetten dicséretként kell megállapítani. Nem lehetett hinni őszinteségében, mint ahogy a szöveg alapján sem derül ki egyértelműen, hogy Walter valójában hogy is érez testvérével szemben. Magyarázza bizonyítványát, dezertálását az apjáról való gondoskodás feladata elől, miközben félig mégis elhisszük, hogy – valószínűleg lelkiismeretének megnyugtatása miatt – már vágyna a fivérével való viszony rendezésére. Ennek a szerepnek ezt a két pólusát esetleg markánsabban mutathatta volna meg Nemcsák, ennek azonban kétségtelenül gátat szabtak a szerep méretének korlátai (Walter gyakorlatilag csak a második részben szerepel).

alku4

Rékasi Károly

Az előadásnak jó atmoszférát kölcsönöztek a Fehér Anna által tervezett jelmezek és Tompai Zsuzsa egyszerű, a legszükségesebb instrumentumokra szorítkozó díszlete. Telihay Péter rendezését leginkább kiváló szereposztása, és az dicséri, hogy szabad teret engedett művészeinek és az író közlendőjének. Mint a jó karmester, csupán ott szólalhatott meg, ahol az összjáték azt szükségessé tette. A mű majd minden erényét szóhoz engedte jutni. Helyesen értelmezte tehát a művet és a rendező feladatát is.

Arthur Miller: Alku

Díszlettervező: TOMPAI ZSUZSA. Jelmeztervező: FEHÉR ANNA. Rendező: TELIHAY PÉTER.
Szereplők: RÉKASI KÁROLY, FEHÉR ANNA, UJRÉTI LÁSZLÓ, NEMCSÁK KÁROLY.

József Attila Színház, 2015. február 25.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu