Turbuly Lilla: Nesze neked Száraz November!

Ivan Viripajev: Részegek

A részegség itt egyfajta tükör vagy mikroszkóp, ami lehetővé teszi, hogy általa józanul szégyellt vagy rejtegetett gondolatok, érzések is feltáruljanak.

November – ahogy a Facebookon látom – „száraz hónap”. A mozgalom szervezői minél több embert szeretnének rábírni, hogy egy hónapig ne igyanak alkoholt. Jönnek is az ismerősök posztjai: van, aki hülyeségnek tartja az egészet, és van, aki belevágott, és elmondja, mit tapasztal egy vagy két hét absztinencia után.

resz1Fotók: Eöri Szabó Zsolt

Viripajev „hősei” nem fogadtak száraz hónapot, permanens részegségben léteznek. Történeteik lazán kapcsolódó jelenetláncot alkotnak: egy filmfesztivál igazgatója, akinek a tüdőrák igen rövid távlatot ad; egy prostituált, akit megérintett a fesztivál egyik filmje; legénybúcsúztató fiatalok; két középkorú házaspár életközepi válsága; két barátnő, akik egy fiút szeretnek. Különböző életszakaszokban lévő emberek, akik részegségükben az élet olyan alapkérdéseire kérdeznek rá, amelyekről józanul nem szoktunk beszélni, mert közhelyesnek, elcsépeltnek és ezért kimondhatatlannak hatnak.Csak a kisgyerekek és a halálra készülő öregek számára nem. Ők képesek természetes egyszerűséggel megfogalmazni olyan mondatokat szeretetről, Istenhez való viszonyról, elveszettségről és összekapaszkodásról, kiegyenlítetlen életszámlákról, amilyeneket a részeg emberek. Utóbbiak persze sokszor nem éppen szalonképes változatban.

resz nagy kris szucsNagy Mari, Kristán Attila és Szűcs Nelli

Viripajev darabja nem az alkoholizmus társadalmi vagy szociológia oldaláról, hanem ezekről a nehezen kimondható alapkérdésekről beszél. A részegség itt egyfajta tükör vagy mikroszkóp, ami lehetővé teszi, hogy általa józanul szégyellt vagy rejtegetett gondolatok, érzések is feltáruljanak. Rizsakov rendezésében ennek megfelelően nem a megszokott dülöngélős, gajdolós részegábrázolást láthatjuk, hanem groteszk módon elrajzolt, harsány, felnagyított gesztusokkal létező, néha rajzfilmfigurákhoz hasonlatos karaktereket. Olyanokat, mint Nagy Mari arcán a füle felé félrecsúszott, száj alakú rúzsfolt. Körkörösen ismétlődő mondatokban beszélnek – a harmadik kör után ez már sokszor válik humorossá, máskor idegesítővé, megint máskor drámaivá.

resz3
Az alkotók mindehhez különleges látvány- és hangzásvilágot teremtettek. Az előadás első fele a nézőtér felé döntött, óriási sakktáblán vagy hálón játszódik, amelyen fekete-fehér alakok mozognak, a táblára darabonként feltett, majd onnan leszedett hófehér bútorok között. A látvány kicsit Fehér László festményeit idézi. A négyzetrácsokat úgy vetítik a ferde felületre, a háttérben pedig – piros betűkkel a falra kivetítve – egy, a részegségről szóló szöveg fut. A ferde színpadon persze más lesz a színészek mozgása is: a könnyed akrobatikától a csámpázó, egyensúlyt kereső mozdulatokig terjed a skála. Az előadás második felében a színpadot visszabillentik, folyamatosan vizet csorgatnak bele, a színészek pedig ebben járnak-tapicskolnak. A két színpadkép látványosságán kívül egy sor asszociációra is lehetőséget ad az emberi játszmáktól a vízen járásig.
Mindehhez maguk a színészek adják a zenekart: a színpad két oldalán ülnek, és köznapi használati tárgyakból csiholnak ki hangokat, ritmusokat. Lánc csörög, zacskó zörög, pohárral köröznek egy tükrön, krétával karistolnak. (A zörejekre érzékenyek időnként a kirohanást fontolgatják.) Az előadás elején a látványvilág a hosszas bevezető „zenével”, az első hallásra igencsak harsány színészi játékkal talán öncélúnak is hat, de aztán ezek az összetevők karakteres előadássá állnak össze.

resz szucs2Szűcs Nelli

A színészek egyre jobban beletalálnak ebbe az elrajzolt, karikírozó játékmódba, vannak jelenetek, amikor egyenesen azt érezni, hogy örömmel lubickolnak benne, máskor, hogy ennek a segítségével valami fontosat tudnak kimondani. Ez utóbbira a legjobb példa, amikor a legénybúcsúztató lumpolásból hazafelé menet a vőlegény meglát egy lányt, akit azonnal feleségül akar venni. Ebben a jelenetben ifj. Vidnyánszky Attila, Szabó Sebestyén László, Bordás Roland és egyetemista társaik amellett, hogy nagyon mulatságos esküvőt rendeznek, generációjuk elveszettségéből, érzelmi zűrzavarából és hiányaiból is meg tudnak mutatni valami torokszorítót. Az idősebb generációból Nagy Mari, Szűcs Nelli és Trill Zsolt különösen jól eltalálja a játékmód és a saját színészi eszköztár metszetét.

resz5
Az előadás látványos formai megoldásai nyomot hagynak a vizuális memóriában, de ennél sokkal fontosabb, hogy elgondolkodtatnak a mindennapok nyűgei alól ki nem látszó alapkérdésekről és azok kimondhatóságáról és kimondhatatlanságáról. Még ha azok olyan mondatokban is fogalmazódnak meg a színpadon, mint az előadás végén ismételgetett „Ne fossatok!”

Ivan Viripajev: Részegek

Díszlet- és jelmeztervező: Maria Tregubova és Alekszej Tregubov. Dramaturg, fordító: Kozma András. Zeneszerző: Alekszandr Manotskov. Videó – látvány: Vlagyimir Guszev. Ügyelő: Lovass Ági. Súgó: Gróf Kati. Rendezőasszisztens: Herpai Rita. Rendezte: Viktor Rizsakov.
Játsszák: Trill Zsolt, Fehér Tibor, Kristán Attila, Nagy Mari, Tóth László, Szűcs Nelli, Barta Ágnes e.h., Katona Kinga e.h., Ács Eszter e.h., Szabó Sebestyén László, ifj. Vidnyánszky Attila, Bordás Roland e.h., Berettyán Sándor e.h., Mikecz Estilla e.h.

Nemzeti Színház, Gobbi Hilda terem, 2016. november 20.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu