B. Kiss Csaba: Örök-lakás
Székely Rozália: Kálvária Lakópark -
Az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak: mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
Székely Rozália számos, független társulatoknál eltöltött év után visszavonult a színészkedéstől, hogy most drámaíróként és rendezőként térjen vissza. A TITÁNium mentorprogramjának keretében írt Kálvária Lakóparkot ő maga vitte színre, amihez megnyerte Kurta Nikét, Nyakó Júliát és Varju Kálmánt, na meg a Trafót, amelynek pincéjében – becsületes nevén a Trafóklubban – került sor a darab ősbemutatójára.
Szabados Luca díszlete – avagy, ahogy a színlapon szerepel: látványa – elsőre megnyer. Fura lakásbelső, ahol a vécé az egyik oldalon van, a tartály a másikon, de a felső szomszédnak kell felkopogtatni, hogy fentről húzza le. A falban beépített szekrények, mindegyikből előkerül valami: hol egy rádió, hol egy telefon, hol egy magnószalag. Még a mosogató is függőlegesen a faliszekrénybe van építve. Ez a tér egyszerre absztrakt és abszurd.
Kurta Niké, Nyakó Julia, Varju Kálmán / Fotók: Szedő Iván
Az ajtó nemzeti színű szalaggal átkötve, de nem sokáig, mert rögtön megjelenik egy olló, hozzá egy ügyvédnő (Székely Rozália) keze, amely át is vágja, hogy az új tulajdonos birtokba vehesse a lakást. Ő Magda, fiatal lány (Kurta Niké), aki nemrég veszítette el soha nem látott édesapját. Az egyetlen, amit az apa maga után hagyott, ez a lakás: ez lesz a helyszíne a soron következő, meglehetősen furcsa sztorinak, amelyben az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak. Mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
Hamarosan megjelenik Magda anyja, Mari (Nyakó Júlia) is, aki foglalkozására nézve bűvésztrükköket ad elő újratemetéseken. Mari már rég elvált Magda apjától, Bélától, aztán – miután a közös fotókról is kiretusálta – Rezsőhöz ment hozzá, aki építési vállalkozó, a Kálvária Lakópark építtetője. De Rezső nem jelenik meg a színen, csak Zsótér Sándor hangján és Hegedűs D. Géza képében, jön viszont helyette egy másik férfi, Gábor (Varju Kálmán), a már nem éppen fiatal nő fiatal szeretője. És képen és hangban feltűnik Peti, Magda külföldön élő barátja, aki várja, hogy a lány kiutazzon hozzá, de az, miután végre saját lakása lett, egyre kevésbé vágyik a költözésre.
Kurta Niké, Nyakó Júlia, Varju Kálmán / Fotó: Szalai Sándor
Meglehetősen abszurd szappanopera bontakozik ki előttünk, így jobb lesz félredobni megszokott befogadói attitűdjeinket, már ha vannak ilyenek. A darabnak és az előadásnak megvan a maga egyedi világa és annak a világnak a logikája. Nem véletlenül említettem az előbb Lynchet: ahogy az ő univerzuma sutba vágja a newtoni fizikát és az arisztotelészi logikát, úgy teremt Székely Rozália is meglehetősen egyedi világot, ahol a hagyományos összefüggések érvényüket vesztik. Mondjuk, Peti Hajmási Dávid képében jelenik meg a falra vetítve, de Varju Kálmán kölcsönzi neki a hangját, aki aztán testi valójában is megjelenik Gáborként. Vagy Béla Székely B. Miklós arcával és hangjával mintegy a túlvilágról szól Magdának a rádión keresztül. Csupa furcsaság akár a drámán belül, akár azon kívül.
De eme abszurd különösségek ellenére a Kálvária Lakópark világa nagyon is ismerős. A szürreális burok mögött napjaink társadalmi reáliája rejlik külföldre költözött és belföldön rekedt fiatalokkal, gazdag építési vállalkozóval és betonba fulladó szerencsétlen exférjjel, valamint érzelmi kapcsolataink teljes kiüresedésével. Az ürességet sikerül úgy ábrázolni, hogy maga az ábrázolás ne legyen üres, még ha igazi átütés nem is történik. A Kálvária Lakópark nem pofozza telibe a nézőteret, de nem is hagy érintetlenül.
Székely Rozália: Kálvária Lakópark
Produkciós asszisztens: Beke Anna. Produkciós vezető: Gulyás Dóra. Sound-designer: Hevesi Nándor. Zenészek: Imrei Johanna, Jávorka Ádám, Hevesi Nándor. Videó: Pántya Bea. Fény: Lengyel Ákos. Hang- és videtechnikus: Maruscsák Dávid. Látvány: Szabados Luca. Dramaturg: Kristóf Borbála. Szerző, rendező: Székely Rozália.
Szereplők: Nyakó Júlia, Kurta Niké, Varju Kálmán, Székely Rozália (élőben), Zsótér Sándor, Hegedűs D. Géza, Hajmási Dávid, Varju Kálmán, Székely B. Miklós, Váry Károly, Gyabronka József (felvételről).
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. május 27.