Turbuly Lilla: „Ebből is lehet tanulni”

Kurt Weil–Bertolt Brecht: Koldusopera / Budaörsi Latinovits Színház –

„Mi egy autólopás egy autópálya-építéshez képest?”

A véletlen úgy hozta, hogy egy héten belül két vidéki városban két Fehér Balázs Benő rendezést láttam: Nyíregyházán a Mesél a bécsi erdőt, Budaörsön a Koldusoperát.

A kérdést, amely a darabválasztások kapcsán bennem is felmerült, a budaörsi kezdésre várva fiatal kritikuskollégám fogalmazta meg: miért választja egy fiatal rendező éppen a Koldusoperát? Továbbgondolva: miért választ két olyan darabot is, amelyek az 1920-as évek végi, ’30-as évek eleji Németországban születtek? Mindkét előadásban határozott választ ad a kérdésre: míg a Mesél a bécsi erdőben a nők helyzete lesz az egyik súlypont, a Koldusoperában anélkül, hogy túlságosan direkt jelzésekkel élne, nyilvánvalóvá teszi, hogy amikor a koldusok és gengszterek morál nélküli, széthulló társadalmáról szól, a mai Magyarországról is beszél. „Ebből is lehet tanulni” – hangzik el többször is az előadás során. Kérdés, hogy melyik oldalnak szól a jó tanács: a gengsztertrükkök haszonélvezőinek vagy a kárvallottaknak.

koldus2Böröndi Bence, Kurta Niké, Brasch Bence, Martinkovics Máté és Fehér András / Fotók: Borovi Dániel

Devich Botond díszletét egy, az ingatagság és az ideiglenesség érzetét keltő rendezvénysátor fogja össze, benne innen-onnan összelopkodott, stílusukban egymást ütő bútorok, egy feszület és egy körhintáról származható ló (akár a Liliom vurstlijából is lophatták, és akkor lehet, hogy tulajdonképpen cirkuszban vagyunk?) tűnik fel, szürreális egymásmellettiségben. Szakos Kriszta jelmezei a ’90-es évek Ruti Butik kínálatát és annak mai retróvá válását egyaránt eszünkbe juttathatják. Már első látásra kulcsot kínálnak a karakterekhez. Csak egy példa: Takács Kati piros szemüvegkerete a lila rúzzsal és a lilába játszó frizurával vizualitásában éppen olyan erős jel, mint Peacockné elrajzolt, izgága, fontoskodó karaktere. A koldustípusokat bemutató jelenet jelmezei mögött komoly terepmunka érződik, rá is ismerünk a metróban, aluljárókban naponta látott ismeretlen ismerőseinkre. A jelmezekbe a tervező gyaníthatóan több popkulturális utalást is beépített, amelyekre a nálam fiatalabbak hallhatóan rezonálnak a nézőtéren.

koldus6Takács Kati

Az előadásban Eörsi István fordítását használják, amelyből néhány mai betoldás is kicsillan. (Dramaturg: Bíró Bence.) Amire biztosan mindenki emlékezni fog: „Mi egy autólopás egy autópálya-építéshez képest?”

A rendezés ragaszkodik a színlapon is idézett brechti instrukcióhoz: „Mutassátok meg, hogy megmutattok!” Ezt szolgálják az interakciók a közönséggel (megtudjuk, hogy a legnagyobb adakozó közülünk 20 000 forintot adott egy hajléktalanok által írt versantológiára) és az idézőjelbe tett játékmód. Ennek része a sajátos szövegmondás is: a normál beszédtempóhoz képest sokszor felgyorsított, faarccal mondott szövegből ugratnak ki tételmondatokat, mintha egy könyvben néhány sort színes kiemelővel hangsúlyoznánk. Lehet, hogy így néhány mondat elveszik a néző számára, Brecht azonban jólesően csettintene: a megmutatás gesztusa egyértelmű, éppen a túlzásokkal, aláhúzásokkal láttatja ezt a minden ízében a másik kihasználására, átverésére, elárulására épülő gengsztervilágot. És – szintén a játékmódnak köszönhetően – még nevetni is tudunk rajta.

koldus4Takács Kati, Ilyés Róbert és Kurta Niké

Igényes az előadás zenei világa Dargay Marcell hangszerelésében, aki a színpad előtt, a zongoránál ül, a Budaörsi Fúvószenekar tagjai pedig a színpadon kísérnek. Néha játékba is vonják őket, mint amikor Bicska Maxi esküvőjére az ő zakójukat kérik kölcsön a bandatagok. Kurta Niké a prózai szerepei miatt él az emlékezetünkben, ez mostantól kiegészül: kimagasló énekteljesítményt nyújt, ráadásul nála a dal szövegei is kristálytisztán érthetőek, ami az összességében jól éneklő társaságban nem mindenkiről mondható el. Polly kettős arcát: az elkényeztetett, szőke hajas babát és a legváratlanabb pillanatokban magát dühkitörésbe hergelő, már-már pszichopatát is jól hozza. Bohoczki Sárával (Lucy) közös jelenetük az előadás egyik emlékezetes pontja.

koldus7Spolarics Andrea és Brasch Bence

Brasch Bencéről már eddig is tudtuk, hogy jó énekes. Bicska Maxija elegáns, formátumos jelenség, a vonzó, amorális gengszter típusa. Ilyés Róbert Peacock szerepében vele szemben az a gengszter, aki éppen azzal álcázza magát, hogy nem akar kitűnni, csokornyakkendős üzletembersége máza alól azonban időről időre kivillan valódi énje. Spolarics Andrea karcos Kocsma Jennyje az egyetlen, akiről elhisszük: neki legalább horzsolja a lelkiismeretét az árulása.

Az alkotók nem spórolnak sem a mi időnkkel, sem a saját energiájukkal. És ez az energia ki is tart a közel három és fél óra végéig, a színpad folyamatosan él, mozgásban van, köszönhetően Widder Kristóf koreográfiájának, és a koldusokat, bandatagokat játszó fiatal színészek folyamatos pezsgésének is.

koldus8Fehér Dániel, Martinkovics Máté, Takács Zalán és Böröndi Bence

A királyi hírnök azon a bizonyos körhintás lovon érkezik, ehhez képest vegyük komolyan nagylelkűségét. Hogy a gengszterek közül ki kerül börtönbe, ki kötélre, és ki ússza meg, az itt (is) kegyen vagy kegyvesztettségen múlik, nem a törvényeken.

Kut Weill – Bertolt Brecht: Koldusopera

Fordította: Eörsi István

Játsszák: Brasch Bence, Ilyés Róbert, Takács Katalin, Kurta Niké, Chován Gábor, Bohoczki Sára, Spolarics Andrea, Böröndi Bence, Fehér András, Martinkovics Máté, Molnár G. Nóra, Páder Petra, Takács Zalán.

Dramaturg: Bíró Bence. Díszlet: Devich Botond. Jelmez: Szakos Kriszta. Világítás: Kehi Richárd. Zenei vezető: Dargay Marcell. Közreműködik: Budaörsi Fúvószenekar. Zenekarvezető: Regőczy Péter. Koreográfus: Widder Kristóf. A rendező munkatársa: Barnet Mónika. Súgó: Juhász Gabriella. Rendező: Fehér Balázs Benő.

Budaörsi Latinovits Színház, 2020. január 18.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu