Kutszegi Csaba: Szelíd avatárok

Mendel Collective: Escapist.fbx; Független Színház Magyarország: Európai család –

Mi van akkor, ha az is csak egy virtuális világ, amiben én hiszek?

Tartalom és forma egységéről papolni a 21. században avíttnak tetsző eszmefuttatás, pedig sokszor megtapasztalhatjuk: releváns, mélyenszántó gondolatokat és fontos, mindig aktuális egyéb tartalmakat egyszerre adekvát, de közben újszerű formában megjeleníteni nagyon nehéz, legalább (ugyan)annyira, mint egy ügyesen megtalált új formához formailag és tartalmilag is megfelelő, újszerűséggel is kecsegtető, megfelelő témát társítani. Szerintem – nagyon egyszerűen megfogalmazva – ez most a színházi produkciók online értékesítésének és/vagy népszerűsítésének legnagyobb kihívása.

Ha nézőként le kell mondanom a személyes színházi jelenlét különleges hatásáról, valamilyen kompenzációt kell kapnom ahhoz, hogy a világhálón mégis színházi programot keressek. Hisz csak néhány kattintás, és máris választhatok interaktív komputerjátékot vagy bármilyen filmalkotást – ez utóbbit a friss, tartalmas művészfilmtől az agytekervény-kisimító kockázatmentes hülyeségig ívelő, végtelen tartományból. Színházat ebben a helyzetben csak az elvetemült rajongók vagy a színházkritikusok választanak.

escapist 0

Nálam ez a két kategória momentán szerencsésen egybeesik, ezért kitartó szorgalommal pásztázom az online színházi kínálatot, amely legalább olyan sokféle és sokszínű, mint a valóságos színházi élet. Előkerülnek mostanság régi, legendás előadások egykori felvételei (változó, de ma már inkább gyengének számító kép- és hangminőségben), házi használatra készült egykamerás munkafelvételek, nézők nélküli előadások élő streamelése, friss bemutatók többkamerás profi videói – ez utóbbiak jellemzően a Covid-19 második hullámára készülve, kifejezetten virtuális továbbjátszás céljából. Ez a fajta repertoár-fenntartás – átmeneti ideig – számíthat a stabil törzsközönség folyamatos érdeklődésére, leginkább úgy, hogy ébren tarja a („régi, megszokott”) színházba (vissza)járás vágyát, igényét. De vajon kialakulhat-e a streaming technikája révén újszerű – de színházi! – forma, melyhez adekvát tartalom is társítható? Az elmúlt hetekben két olyan produkciót láttam, amelynek alkotói egyértelműen erre törekedtek.

Az idei kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált a virtuális térben rendezték meg. A régi és viszonylag friss színházi felvételek, egyenesben közvetített online események mellett egy kifejezetten Covid-helyzet inspirálta kreatív alkotás, a kolozsvári Mendel Collective Escapist.fbx című produkciója is látható volt. A „interaktív multimédiás VR-installáció” (VR = virtuális valóság – a szerk. megj.) eredeti megnyitója 2020. július 1-jén, tehát már eleve karantén-helyzetben volt Brüsszelben.

escapist5

Az érdekes virtuális kalandozásban számomra éppen a néző interaktív lehetőségei homályosak. Mert az világos, hogy az előadáson egyenként vezetik végig a nézőket három multimédiás installáción (a résztvevők 3D-s világot teremtő szemüveg-fülhallgató és mozgásérzékelő szenzorok révén maguk irányítják a mozgásukat a virtuális térben, miközben társaloghatnak is az ott felbukkanó avatárokkal), de hiába indulnak el mindig más-más néző-kalandozók, a velük történő események és a közben elhangzó dialógusok lényegében nagyon hasonlók egymáshoz, szinte ugyanazok. (A hangalámondásokat a különböző nyelvű verziókban színészek szolgáltatják.) Valószínűnek tartom, hogy a fesztiválra különböző néző-szereplőkkel megszerkesztett kivonatok készültek (magyar verzióból például kettő), melyekkel szemben az eredeti virtuálisinstalláció-látogatáson (a „vágatlan verzióban”) a bevont néző szabadabban beszélhet és mozoghat, nyilván egy időkereten belül.

Ám a lényeg az Interferenciák Fesztivál „adásain” is átérezhető. Az installáció révén eljuthatok egy különleges, elképzelt, beleéléssel akár valóságosnak tetsző világba, ahol különböző, idegenszerű lényekkel (avatárokkal) léphetek kapcsolatba, kommunikálhatok velük (avatár = egy szellemi lény testet öltése ember vagy állat formájában – a szerk. megj.). Igen ám, de kik és milyenek legyenek ezek a szellemi lények, hogy én szóba is akarjak állni velük? Ezen a kérdésen csak földre (vissza)szálltan lehet gondolkodni, mint amikor a színházcsinálók azt találgatják, hogy vajon mi tetszene a nézőknek, vagy amikor a pszichológus azon töpreng, milyen tanácsokat adjon szorongó, társtalan fiataloknak.

escapist7

A téma az utcán hever, mondták régen, és ez ma fokozottan így van. Egészségügyi, táplálkozási vagy életviteli tanácsok óriási streamje árad felénk folyamatosan az Interneten (kéretlenül is), de a való világban is hasonló szolgáltatások színes kínálatába ütközünk furtonfurt. A helyes, kulturált emberi válaszokat is fújjuk a környezetvédelemmel, kisebbségek jogaival, nők helyzetével, kamaszok problémáival kapcsolatos kérdésekre. E témák már jó ideje a kortárs színház kedvencei közé tartoznak. A Mendel Collective kísérletében csak az újszerű, hogy mindezeket új formában próbálják meg felmutatni. Ez persze nem kis feladat, de a kérdés folyamatosan bennem lappang: az új formák, eszközök, technikák tényleg valós igényt elégítenek-e ki, és több helyre tudnak releváns üzeneteket eljuttatni, vagy az egész csak egy érdekes játék a kütyükkel, a technika csodáival, ami járvány idején kényszerűségből előtérbe kerül, aztán annak elmúltával pillanatok alatt feledésbe merül. Vagy másképp megfogalmazva: biztos, hogy jobb ez az új forma a „régi”, ismert tartalmak megfogalmazására, vagy csak azért kerül elő, mert a járvány miatt nem lehet színházba menni? Az érdekes színházpótlék megtalálása már önmagában is igazán dicső tett, de szerintem az igazi nagy húzás az lenne, ha az új formához újszerű tartalomkínálat is társulna. Ha például a virtuális térbe menekülés (?) dramaturgiailag megkomponált és motivált volna…

escapist

A Menekülő.fbx-ben (ez a magyar nyelvű változat címe) igazán nem tudni, miért, csak úgy, valamiért elviszik a delikvenseket a virtuális világok egyikébe; a magyar változatokban először egy Anja nevű 25 éves román apácát, majd Bertát, egy 17 éves kolozsvári lányt. A szép, új (animációs) városi világban a 13 éves Michelle kedves, cicaszerű avatárja várja őket. Indulatok nélkül, szeretettel, a környezethez illő sterilitással elbeszélgetnek egymással, elkötnek egy autót, kocsikáznak egy kicsit, majd egy rájuk váró virtuális kapun keresztül átlépnek egy másik világba: Michelle-ék lakásába és az ahhoz tartozó, mennyországra emlékeztető tetőteraszra. Píszí (politikailag korrekt), igencsak földi témákról társalognak: Michelle-t felháborítja a George Floyddal szemben foganatosított rendőri erőszak, és el akar menni a barátaival egy Black Lives Matter-tüntetésre, de az édesanyja nem akarja elengedni. Michelle-nek rosszul esik, hogy az anyja nem bízik meg benne, hanem félti, és nem hiszi el, hogy tud vigyázni magára 13 évesen.

romafeszt2020

Az alkotók szándéka szerint a virtuális tér (egyebek mellett) arra is való, hogy különböző korosztályokhoz tartozó, más-más világnézetű emberek találkozhassanak és kommunikálhassanak benne – egymással békésen. Ez meg is történik. A 17 éves Berta sokkal lazábban, megértőbben viszonyul Michelle-hez, az igen kedves, mélyen vallásos Anja is bár nyitott, de bizonyos kérdésekben jóval nehézkesebb. Viszont amikor rövid időre egyedül marad a virtuális térben, ő mondja el magában a leginkább „környezetbe illő” gondolatot: mi van akkor, ha az is csak egy virtuális világ, amiben én hiszek?

Egyszerűbb, ismerősebb képlet az Európai család című előadás, amelyet a Független Színház Magyarország mutatott be (virtuálisan) a Roma hősök – IV. Nemzetközi (online) Roma Színházi Fesztiválon november 18-án. Zoomos, négy részre osztott képernyőfelületen bontakozik ki egy Európában szétszóródva boldogulni próbáló roma család többszörös tragédiája. A hagyományos értékek széthullnak, múltból hozott, kibeszéletlen traumák ölik a lelkeket, végül az anya hirtelen halála tudja őszinteségre késztetni és újra egymás felé fordítani a négyfelé élő három testvért és apát. A nemzetközi szereplőgárda kitesz magáért az angol nyelvű, feliratozott „egyenes közvetítésben”, a dialógusok gördülékenyek, napvilágra került titkok révén mutatnak meg egyre többet az összetett karakterekből. A forma is adekvát, hisz olyan, mint amikor a családtagok szkájpon tartják egymással a kapcsolatot. Elismerésre méltó, koncentrált munka az Európai család, társadalmilag releváns mondanivalóval. Úgy megnéznék – hasonló feldolgozásban – egy formába illő, minden részletében jól megírt drámát, akár egy veretes klasszikust is!                               

  

Escapist.fbx / magyar változat: Menekülő.fbx (Mendel Collective)

Alkotó: Cătălin Bocîrnea. Díszlettervező: Florin Terec. Hang-dizájn: Men-D.
Videó-dizájn: Puiac Virgil. Producer: Thomas Mendel.

Román és angol nyelvű hangalámondás: Lorena Copil. A verset magyarra fordította és magyar nyelvű hangalámondás: Eszter Tompa. A magyar változatok közreműködői: Kántor Melinda, Varga Csilla.

Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált, Kolozsvár, 2020. november 19-29.

Európai család (Független Színház Magyarország)

Szereplők: Sonia Carmona Tapia, Lakatos Lucia, Richard R. O'Neill, Sebastiano Spinella, Szegedi Tamás, Jaime E. Vicent Bohórquez.

Írta: Richard R. O'Neill. Rendezte: Balogh Rodrigó, Illés Márton, Illés Péter.

Roma hősök – IV. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál, 2020. október 21 – december 9.

   

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu