Zalai Szilveszter: Levelek hozzánk

Fekete Ádám: Levél Anyámhoz -

A romantikus néző problémára vágyik, mely megoldásra talál.

Úgy tűnik, a képernyőalapú előadás műfaja biztos léptekkel halad a kanonizáció útján, ám hogy miképp maradhat fenn a pandémia után, már korántsem egyértelmű.

A gyakorlott színházlátogatóknak Fekete Ádám személye aligha szorul bemutatásra. Dramaturgként, íróként, színészként és rendezőként egyaránt bemutatkozott már a nagyérdeműnek, sőt, filmes és videós tartalmakon keresztül is széleskörű ismeretségre tett szert; gondolok itt elsősorban Till Attila Tiszta szívvel című filmjében nyújtott alakítására, vagy a Youtube-on futó, Taigetosz Show című videóblog-műsorára. Amint azt a fentiek is mutatják, Ádám rendkívül termékeny, sokoldalú alkotó, mégis: hajlamosak lehetünk skatulyába tuszkolni őt – az önironikus mozgássérült keserédes bohócszerepébe.

A kategorizálásnak elsősorban az egyedi, karakteres alkotók az elszenvedői, akik némi szerencsével és ambícióval könnyedén kiléphetnek a megszokott keretekből (manapság ez különösen divatos), Ádám azonban bármit is tesz, magán viseli a köldökzsinór nyomát, az oxigénhiány okozta koordináció-zavart, és nem egyértelmű, hogy a publikum éppoly kíváncsi lehet egy fogyatékkal élő szomorú rögvalóságára, mint a már jól megszokott groteszk, humorteli önvizsgálat újabb manifesztációjára.

stafeta II portrek fekete domolky daniel WEB 002 696x392Fekete Ádám / Fotó: Dömölky Dániel

A romantikus néző problémára vágyik, mely megoldásra talál. Ádám előadásainak esetében a probléma (mozgáskorlátozottság) adott, és adott a megoldás (humor) is. A „kortárs” néző ellentétes minőségek egyidejű jelenlétére, a konvenciók megkérdőjelezésére és szerzői önreflexióra vágyik. Ádám viccet csinál szerencsétlen helyzetéből, és invitál minket, hogy mi is nevessünk rajta (vele). Ily módon a fogyatékosság rendkívül kényes témája is könnyen fogyaszthatóvá válik, de mi történik akkor, ha Fekete Ádám szeretne egyszer fájdalommal beszélni mindarról, ami valójában fáj, s amire a humor legfeljebb tüneti és rövidtávú kezelést nyújthat? Erre vállalkozott most Levél Anyámhoz című opusával.

Az előadás a Trafó e-Néző sorozatának hatodik képviselője, s mint ilyen, kifejezetten internetes közvetítésre készült. Ahogy a házigazda weboldalán olvasható: „Nem közvetítünk színházi térben létező előadásokat. Olyan produkciókat mutatunk be, amelyek kifejezetten online médiumra születtek, vagy ott alakulnak újra. Azért és azzal a tudattal készültek, hogy a néző egy képernyő előtt ül. Visszanézni pedig nem lehet, csak akkor történik, amikor van: élő.”

Úgy gondolom, a kezdeményezés progresszív és jó érzékkel van aktualizálva, azonban a képernyőalapú előadás mint a nyelvi fejlődés vadonatúj állomása, magában hordozza egyfelől az érthetetlenség, másfelől a redundancia veszélyét. A Levél Anyámhoz nem is kerüli el maradéktalanul a kockázatos vállalkozás fonákjait – egyszerre ingergazdag és ingerszegény, komplex és kiszámítható.

0 1Fekete Ádám: Komoly dolgok 05

Az előadás Fekete Ádám számítógépének képernyőjén játszódik, ezen belül is szinte kizárólagosan a levelezőfiókjának piszkozat-mappájában. Kissé monoton egymásutánban mindösszesen huszonhét elküldetlen szövegrészletet láthatunk, miközben a szerző bővíti, tördeli, másolja és törli azokat. Érdemes tehát gyorsnak (vagy kaméleonnak) lennünk, amennyiben mindent el kívánunk olvasni, és persze az sem árt, ha a stream kielégítően, „nomen est omen” módjára folyik. A mi befogadás-élményünket szétdarabolta a kétpercenkénti lefagyás korrigálása, és természetesen a képernyőn olvasható szöveg is homályosan mutatta magát, amíg újratöltött a rendszer. A Levél Anyámhoz mégsem ezért nem tárulkozott fel teljes mértékben. A szerző többször kitér a művében arra, hogy az embernek fia az édesanyjához közvetlenül nem is tudhat szólni. Ő is csak igyekezni tud, hogy valamit elmondjon, de ez az eleve elrendelt kudarc tudatában történik, ezért az alkotás talán készakarva eltakarja magát, nem engedi, hogy ezeket a soha el nem küldött leveleket rendesen végigolvassuk, és hogy a szövegrészletek szerkesztését egészében követni tudjuk. Ugyanakkor, ha valakinek megfigyelhetjük a háttérképként beállított kisgyermekkori fotóját, hallhatjuk kisiskoláshangját, ahogy elmondja egy régi felvételről, hogy ő bizony saolin pap lesz, az mindennek dacára a beavatás érzetét kelti. És bár Fekete Ádám lehet, hogy többedjére vállalkozik az önfeltárás gesztusára, mégis minduntalan tud valamit nyújtani, ami az ő személyes tragédiája felől közelít felénk, és megkönnyíti számunkra is a szembenézést.

Fekete Ádám: Levél Anyámhoz

Rendezi és előadja: Fekete Ádám.

e-Trafo, e-Néző #06, stream-előadás

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2021. január 15.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu