Ivan Viripajev: Illúziók -

A két bábművész és a bábjaik között meghitt a kapcsolat. A lelkiállapot változékonyságát precízen követi a báb.

Haldoklik Denny, a férj. Az életerő javarészt már elhagyta a férfit, mégis az utolsó tiszta pillanatáig beszél feleségéhez, Sandrához. Hosszan búcsúzik szerelmétől és köszönetet mond az együtt töltött több mint ötven esztendőért. A háláról, a felelősségről szól a monológja. A szerelem legyőzi a halált, mondja. Egy tartalmas és szép párkapcsolat végakkordjait halljuk.

Fotók: Szonda Zoli Photography / A fotók forrása a Helytelenek Társulat fb-oldala

A másik páros, Margarite és Albert a fentiekhez hasonlóan szintén fél évszázadot élt együtt. Vélhetően közös életük drámaibbra sikerült a barátaikénál. Margarite szereti meglepni férjét, ha máshogy nem, hát a szekrénybe bújva figyeli az őt kétségbeesve kereső élettársát. A szereteten és a barátságon túl talán más érzelem is egymáshoz köti a kvartett tagjait.

A kortárs világszínház ismert drámaírójának, Ivan Viripajevnek Illúziók című, négyszereplős színdarabját a 2018-ban alakult Helytelenek Társulat bábok segítségével vitte színre a Bethlen Téri Színházban. Négy széken ülve várják a kezdést a marionettek. Életre keltőik, Németh Viktória és Vékony Brigitta első mozdulatukként megsimogatják a két szélső báb arcát. Éppen úgy, ahogy a féltőn gondos anya ujjai érintik a szeretett gyermek arcát.

A két bábművész és a bábjaik között meghitt a kapcsolat. A lelkiállapot változékonyságát precízen követi a báb. A felütésben a haldokló Denny elerőtlenedett, a hosszú út végén meggyötört „teste” az emberi alakhoz hasonló magzatpózba gömbölyödik. Ám az egykori szerelmet újraélve, talpra ugrik, hirtelen kihúzza magát, megint délceg néhány villanásig, majd kénytelen megadni magát az elkerülhetetlennek.

A bábok és mozgatóik mellett akad még szokatlan izgalom az előadásban. Ez pedig a szöveg, a narratíva, ahogyan az „egyszerű” történet bonyolódik. Nagy kedvvel mesélnek nekünk, de nem lineárisan. Nincs egységes szüzsé, csak epizódok vannak, halljuk. A tömörítés, az összefoglalás lehetetlen, mert a legapróbb momentum is kihagyhatatlan. Nincs más hátra, mint messzebbről tekinteni az egészre. A prózával ellentétben a lineáris történetszövés többször élvez előnyt a színpadra szánt szövegekben.

Szívós Károly rendezése elgondolkodtatóan használja ki, hogy az Illúziók mozaikos szövege a posztmodernen még innen van, de már feladja az egyenes vonalban haladó, könnyen összefoglalható mesét. A Németh – Vékony kettős a pikareszk színpadi regény elbeszélője is, nemcsak a bábok életre hívója. A higanymozgású, cserfes hírvivők esetenként játékosan elbizonytalanítják a nézőt a történettel kapcsolatban. A narrátorok hol közelítik, hol távolítják tőlünk a cselekményt. Eljátszanak a bábokkal epizódokat a négyes közös életéből, aztán megtudjuk, hogy nem pontosan úgy estek a dolgok.

A színpadon megszokott, jólértesült elbeszélő ércszobra olykor meginog, de nem dől el. A narrátor és szereplőjének kapcsolata olykor bizonytalan, hiába „csak” bábokat látunk, amelyeket mozgatnak a mindentudó kezek. A döntés a nézőre marad, hogy kinek és hogyan hisz. Margarite-ról kiderül egy jelenetben, hogy hosszú éveken át szeretője volt Denny-nek. Utána bejelenti az egyik mesélőnk, hogy mindez nem igaz. Hajlamosak vagyunk akár hinni is neki, de Margarite a továbbiakban is kitart a szeretői viszony mellett.

Haláltól halálig tart az előadás kacskaringós iránya. Ahogy nincs két egyforma életút, úgy nincs két egyforma halál sem. Az Illúzókban a másik élet perspektívájából nézve szinte láthatatlan részletek válnak fontossá a négy szereplő sorsa egészének függvényében. A Helytelenek Társulat produkciója a miniatűrökön keresztül szívderítően és érdekfeszítő formában mesél az élet lényeges dilemmáiról.

Ivan Viripajev: Illúziók

Rendezte: Szívós Károly. Bábokat készítette: Török Ági. Fordította: Kozma András. Szereplők: Németh Viktória, Vékony Brigitta.

Bethlen Téri Színház, Online, 2021. március 21.