Szoboszlai Annamária: Sorsnéző hallakoma

Andrew Bovell: Ha elállt az eső -

A felmenőink által elkövetett szörnyűségek miként gyűrűződnek be az utódok életébe, és miként pecsételhetik meg azok sorsát?

Nem hiszek Istenben, nem hiszek a csodákban – ezzel a mondattal indít a tatabányai Jászai Mari Színház Ha elállt az eső-előadása, melyet Guelmino Sándor rendezett. Pontosabban nem egészen ezzel, mert az Isten létét elutasító kijelentést még megelőzi egy fájdalmas, a lépcsőn rózsaszín esernyővel lefelé botorkáló férfiből (Végh Péter) föltörő félelmetes üvöltés. Fehér köpenyében úgy fest, mint egy ágrólszakadt, hajléktalan és magányos Isten, akit a félresikerült teremtés rádöbbent elkerülhetetlen, talán szükségszerű kudarcára. Míg le nem pottyan elé az égből egy hal…

eső4Végh Péter és Dévai Balázs / Fotók: Prokl Violetta, Jászai Mari Színház, Tatabánya

Csoda? Isten mégis… Az ausztrál szerző, Andrew Bovell drámája egy apokaliptikussá duzzasztott család-saga, bűn- és megbocsátás-történet, mely a krimi műfaji jellemzőinek felhasználásával négy generáció történetén keresztül beszél arról, hogy közvetlen felmenőink (és a távoli ősök vagy akár az istenek, legyenek akár rómaiak, akár görögök…) által elkövetett szörnyűségek miként gyűrűződnek be az utódok életébe, és miként pecsételhetik meg azok sorsát. A dráma tétje persze az, hogy vajon van-e rá mód, hogy az ember (és az Emberiség) kiszabaduljon a bűnök láncolatából, s elkerülje a végzetét.

A dráma hasonló elven működik, mint egy Hellinger-féle családállítás, csak épp esetünkben dramatizált, művészi formát ölt a régóta gyűlő családi szenny felszínre törése. Az idősödő, egykor talán szebb napokat is megélt férfi (Végh Péter) azért vánszorog esernyővel a kezében a szűnni nem akaró esőben, hogy ebédre valót szerezzen egy különleges vendégnek. Váratlan telefonhívást kapott ugyanis, Andrew, a fia jelentkezett nála. Hét éves volt a gyermek, mikor elhagyta őt és a feleségét. Mit akarhat most tőle? Pénzt? Pénze nincs. Hát akkor mit? Hosszú monológjából sok mindenről tudomást szerzünk, többek közt arról, hogy mára, 2039-re, jóformán kihaltak a halak, hogy egy hallakomára rámenne az egész éves fizetése. De ami még fontosabb: megtudjuk, hogy őt sem a vér szerinti apja, hanem egy bizonyos Joe nevelte fel. Ez a tény alapvetően meghatározza a kapcsolatát a fiával, Andrew-val. Ráeszmél, hogy a fia nem pénzt akar, hanem kideríteni azt, amit minden egyes ember szeretne világosan látni: ki ő, mi ő, honnan jött.

eső1Bakonyi Csilla és Crespo Rodrigo

A következő színekben tehát megelevenedik a múlt, s anélkül, hogy nézőként tisztában lennénk azzal, ki kicsoda, egymás után sorjáznak elénk a család tagjai. Előbb egy idős, kötött fehérruhás asszonyt látunk (Egri Márta), akihez látogatóba érkezik a fia, Gabriel (Figeczky Bence). Aztán egy fiatalabb szőkét, szintén kötöttben (Bakonyi Csilla), kinek egy fekete kalapról hadovál különös dolgokat a férje (Crespo Rodrigo). Majd egy sötéthajú asszony és a párja élesedik ki a szinte állandóan színen lévő szereplők közül (Ráckevei Anna és Honti György). Végül pedig egy fiatal lány, Gabrielle (Szakács Hajnalka) és a már látott fiatal fiú, Gabriel kettőse zárja a szereplők és az idősíkok sorát.

Lassan, nagyon lassan állnak össze a mozaikdarabkák. Vissza-visszatérnek a kettősök, újabb információmorzsákat csipegethetünk fel a színpadról. A néző érzi, hogy minden szónak, névnek, tárgynak jelentősége van, de bármennyire figyel, valahogy nem oszlik a köd. Én magam egy ponton végképp elbizonytalanodom. Mert azon túl, hogy már a darab elején lepottyan az égből az a bizonyos Hal, a kereszténység szimbóluma, s hogy a metaforikus mezőt lépten-nyomon gazdagítja hol egy halleves, hol egy szent, hol egy arkangyal neve (vagyis nyilvánvalóvá válik, hogy itt és most, valamilyen módon a megbocsátásról és a szeretetről lesz szó), a drámaíró Bovell motívumként használja föl a gyermekeit fölfaló Saturnust, továbbá a felvilágosodás korának egyik legnagyobb gondolkodóját, Diderot-t (aki szerint akkor köszönt az emberre jó világ, ha az utolsó arisztokratát megfojtják az utolsó pap beleivel), de még Mary Shelley-t is, Frankensteinestül. Egyszóval, sokféle virág nő az emberiség népes családjának közös morfológiai mezején, míg el nem mossa a vízözön…

eső2Szakács Hajnalka, Figeczky Bence és Ráckevei Anna

A Jászai Mari Színház, Népház előadásában a szétmálló, elrongyolódó világ képét mutatja a szürkés-koszosfehér, okkeres fénnyel megvilágított színpad (díszlet: Fekete Anna), melyen minden, a darabban jelentéssel bíró vagy jelszerű tárgy jelen van egy térben, egy időben: egy kisautó, a homokos tengerpart, fürdőkád, kanapé, festőlétra, rácsos gyerekágy, képkeretben szakadt családi fotográfiák… Kiss Julcsi jelmezei pedig amellett, hogy kortalanságukkal idomulnak a több idősíkon játszódó történethez, segítik a családi kapcsolatok, rokonsági fokok vizuális megfejtését, ezáltal a generációkon át hordozott bűn feltárását. Vagyis ha a szereplők őriznek is titkokat, a ruháik helyettük is fecsegnek, kibeszélnek, sejtetnek. Nem tudom, hogy a darab szerzője, Andrew Bovell írt-e külön utasítást a drámaszövegbe arról, hogy a szereplőknek teljes létszámban – eltekintve persze Andrew-tól, az apjához ebédre érkező fiútól – folyamatosan jelen kell-e lenniük a színen, mindenesetre ebben az adaptációban nemcsak, hogy jelen vannak, de az előadás bizonyos pontjain egy pöttyös labda jár köztük körbe, hol passzolgatva a háttérben, ritmust adva a jelenetnek, hol finoman kézből-kézbe csúsztatva, egy furcsa párbeszéd oda nem illő kiegészítő elemeként, hol egyszerű játékszerként. Jót tesz ez a gumilabda, ez a bolygó/gömb, ez a „tökéletes forma”. És talán jót tenne még egy-két ehhez hasonlóan „rugalmas” ötlet, hogy a színészek időnként lerázhassák magukról a rájuk pakolt metafizikai, szellemtörténeti, és történelmi súlyokat.

eső3Az előtérben Végh Péter és Dévai Balázs, mögöttük Bakonyi Csilla, Egri Márta,Honti Görgy, Szakács Hajnalka, Ráckevei Anna, Figeczky Bence és Crespo Rodrigo

Végh Péter egy filozófus értekező, olykor kicsit tudálékosan kioktató, mindentudó hangján és testgesztusaival formálja meg Gabriel Yorkot, Andrew apját, de a felszín alatt látni engedi a kétkedő, a tétova, az esendő embert. Egri Márta Elizabeth Law-ja kritikus, fölényes, erős nő, hangjában nyoma sincs a bizonytalanságnak, lépéseit az ész vezérli. Hozzá képest a fiatal Elizabeth Law-t játszó Bakonyi Csilla több teret enged megszólalásaiban az érzelmeknek. Figeczky Bence Gabriel Law-ja képlékeny karakter, a fiatalok esetlen magabiztosságával próbál rendet tenni a körülötte s a benne uralkodó káoszban. Nehéz őt mint a darab végén elhangzó lírai-filozofikus apokalipszis-leírás szerzőjét beazonosítani. Szerelme, Gabrielle York Szakács Hajnalka alakításában egyszerű, naiv vidéki lány, megszólalásainak – az átélt családi tragédiák ellenére – sincs igazi súlya. Időskori énje, Ráckevei Anna ellenben uralja a színpadot. Minden gesztusa, mozdulata árnyalt, jelentéssel teli. Gyönyörű az a kiszámíthatatlanság, amellyel a fájdalomtól megbomlott elméjű nőt játssza. Kettőse a Joe Ryant csendes, beletörődő, finom iróniával megformáló Honti Györggyel a darab legjobb jelenete. Crespo Rodrigo Henry Law szerepében ideges kézremegésekkel, a távolba révedő tekintettel sejteti a benne felszínre készülődő démonit. Dévai Balázs nyúlfarknyi időre tűnik fel a színen, műanyag táska-maszkkal a fején, kopott-piros bársonyöltönyben és nadrágban. Ő Andrew (talán maga az író), aki döbbent csodálattal tekint a halat egészben megsütő, s azt fölszolgáló apjára, s fiús megilletődöttséggel, de mégis valahogy a fiatalság kívülállásával hallgatja őse kinyilatkoztatásszerű beszédét. Gyönyörű – ennyit tud mondani.

Az eső egyébként elállt, s fehér bárányfelhőcskék terelődnek be a nyitott ablakon a szereplők segítségével. Csak haladékot adott, vagy egy ajtóval valóban odébbállt az apokalipszis? Többé Saturnus sem nyeli el gyermekét? A tatabányai előadás végkicsengése bizakodó, optimista. Legalábbis a színészek önfeledten játszadoznak a felhőkkel.

Andrew Bovell: Ha elállt az eső (Jászai Mari Színház, Népház)

Fordította: Zöldi Gergely. Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Kiss Julcsi. Súgó: Tóth Bianka. Ügyelő: Kánai Gergely. Rendezőasszisztens: Ádám Dorottya. Rendező: Guelmino Sándor.

Szereplők: Figeczky Bence, Ráckevei Anna, Szakács Hajnalka, Crespo Rodrigo, Egri Márta, Bakonyi Csilla, Honti György, Végh Péter, Dévai Balázs.

Jászai Mari Színház, Népház – felvételről

 

© 2016 KútszéliStílus.hu