Turbuly Lilla: Az aréna visszafoglalása

A debreceni Deszk@ Digitalról -

A helyszínválasztás több szempontból is telitalálatnak bizonyult. A debreceni futballstadion kezdőkörében zajlottak ugyanis a vetítések.

A járványügyi szabályok részleges feloldása után a debreceni Deszka Fesztivál különleges változata, a Deszk@ Digital nyitotta a színházi fesztiválok – remélhetőleg most már zavartalanul megtartható – sorát. A szervezők nem voltak könnyű helyzetben, hiszen ez az időszak a tervezhetetlenségről, jobb esetben a folyamatos újratervezésről szólt. Az élőelőadások az elmúlt egy évben hibernálódtak, a színházak egy része még nem kezdett újra játszani. Adódott tehát a dilemma: próbálkozzanak-e élőelőadások meghívásával? A helyszín sem volt egyértelmű: a Csokonai Színházat felújítják, de ebben az átmeneti, vírusból kifelé lábalós időszakban valószínűleg a nézők is jobban bíznak a szabadtérben.

deszkadig3Fotó: Madák Zsuzsanna

Minderre egyedi és kreatív választ találtak. A fesztivál alapkoncepciója szerint kortárs magyar drámák színreviteléből válogat. Most azonban ettől részben eltértek, azokat az előadásokat keresték, amelyek valamilyen szempontból jól reagáltak a járványhelyzetre, nem pusztán közvetítésre használták az online teret, hanem valamilyen új minőség létrehozásával kísérleteztek. Így került a programba többek között a k2 Búcsúkoncertje, a nagyváradiak Y-ja vagy Fekete Ádám Levél Anyámhoz című produkciója. Az egész estés előadások előtt kisfilmeket is vetítettek. Itt is feltűnt Fekete Ádám a Tajgetosz-show-val, Stefanovics Angéla mint Anzselika Habpatron, de láthattunk Gergye Krisztián Synesthesia-sorozatából is három részt.

A helyszínválasztás több szempontból is telitalálatnak bizonyult. A debreceni futballstadion kezdőkörében zajlottak ugyanis a vetítések. A nézők négy oldalról ülték körbe a kör közepén elhelyezett négy óriástévét. A körülöttünk lévő, méreteiben és kialakításában impozáns stadion pedig izgalmas építészeti és társadalmi keretbe helyezte a látottakat. Jómagam utoljára gimnazista koromban voltam focimeccsen, de általában is elmondható, hogy a színházak és a mérkőzések látogatói között kicsi az átfedés. Nem csoda, hogy az újabb és újabb stadionépítések híre kisebb-nagyobb ingerültséggel tölti el az oda nem járó adófizetőket. Most egy kicsit úgy érezhettük, hogy a színház néhány napra visszafoglalta azt az arénát, amely az ókori görög színházban természetes élettere volt. (Talán profánul hangzik, de egy apró momentum arra is rámutatott, hogy a színházak női többségű közönségéhez képest itt a férfiak territóriumába léptünk: míg a színházi szünetekben a női mosdók előtt tömegek állnak, itt kevés nőlátogatóra számíthatnak: a női szakasz is tele van piszoárokkal.)

deszkadig5Csokonai Színház: Hamlet / Varga Klári, Bakota Árpád és Kránicz Richárd / Fotó: Máthé András

Hogy a stadionnal való együttműködés nem teljesen új keletű, azt mutatja, hogy az első estén egy olyan élő előadást láttunk, amelyet a Csokonai Színház még tavaly nyáron, a vírushelyzetre reagálva mutatott be. Az Éry Franciska általrendezett Hamlet (Rózsa Lászlóval a főszerepben) nagyobb része a stadion üvegfalai mögött játszódik, a nézők pedig a stadion előtt ülve követik a játékot, fülesből hallgatva a színészeket. Az üvegfal persze levesz az árnyalatok érzékelhetőségéből, de a rendezés a mozgással, gesztusokkal szépen igazodik ehhez az adottsághoz. Az utolsó két jelenet pedig már az elválasztó üvegfal nélkül, a szabadban, illetve a nyitott stadiontérben játszódik. Ha túl közel áll az ember, a sírásós jelenetben néhány repkedő göröngy még el is találhatja. Hamlet és Laertes (Tolnai Hella) párbaját is közelről figyelhetjük. A másfél órásra sűrített előadás nem hagy hiányérzetet, feszes és intenzív. Nem mellesleg kiváló példát ad a járványbiztos, mégis élő színházra.

A levetített előadások közül az eredetileg élő színháznak készült, Örkény színházas Kiváló dolgozókat (r.: Boross Martin) láttam. A nálunk oly kevésre becsült segítő hivatásokat és a gondoskodást feldolgozó előadás különlegessége, hogy hivatásos színészek és civilek közösen hozták létre és játsszák. Ötvözi a fikciót és a dokumentumszínházat, a – többször megrázó, máskor mosolyra késztető – egyéni vallomásokat a tényszerű ismeretterjesztéssel. Bátor vállalkozás egy kőszínháztól repertoárra tűzni egy ennyire rendhagyó műfaji kísérletet.

deszkadig2Nyílt Fórum / A fotó forrása a Színházi Dramaturgok Céhének fb-oldala

A debreceni színházban az utóbbi években Gemza Melinda és Madák Zsuzsanna vezetésével nagy lendületet vett a tantermi színház program, több drámapedagógus dolgozott már náluk vendégként. Innen jött az ötlet, hogy a szakmai beszélgetéseket drámapedagógusok vezessék, és az már az első estén, Romankovics Edit moderálásánál látszott, hogy ez jót tett a beszélgetéseknek. Könnyebben gyűltek a kérdések és kapcsolódtak be a nézők.  

A DESZKA Fesztivál évek óta fontos állomása a dramaturg céh Nyílt Fórumának. A pályázat alapján kiválasztott hat drámaíró most ismét élőben találkozhatott a mentorokkal. A zárt körben folyó munkáról annyi tudható, hogy debreceni színészekkel jeleneteket rögzítettek a formálódó drámák részleteiből, amelyeket a céh Facebook-oldalán lehet majd megtekinteni. A közös munka végeredményét felolvasó-színházi formában mutatják be augusztusban Szentendrén.

Valamennyien tapasztaljuk, hogy a járvány alatti, kicsit tetszhalott állapotunkból – Nemes Nagy Ágnessel szólva–„feltámadni éppolyan nehéz”, amennyire ősszel leállni az volt. Az idei DESZKA éppen erre a fokozatos „feltámadásra” jó példa: visszanézte, hogy mire jutott a színház az online korszakban, de ezt már élő közösségben tette. És közben nem mellékesen példát mutatott arra, hogy lehet a kultúra számára is hozzáférhetővé tenni közös tereinket.

Deszk@ Digital, Debrecen, 2021. május 26-29.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu