Kutszegi Csaba: Magyar migránsügy-befogadás
Görög Befogadás – migrációs történetek tegnap és ma
Kap is szépen, lazán az orcájára a múlt kommunista és a jelen NER-rendszere, erre a Trafó közönsége boldogan vevő.
Hogy miért éppen görög? Mert jobb választás el sem képzelhető… Hiszen európai kultúránk (egyik) bölcsője görög földön ringott, mely tájegység mostanság a migráció kapcsán is rendszeresen frekventált helyet kap a hírekben, arról nem is beszélve, hogy a görögök maguk is – nem is oly régen – ették a migránsok kenyerét (és lényegében még jó páran eszik ma is), és ráadásul szép számban nálunk, köztük például neves szobrász is. Ebből már össze is jöhet egy évadnyitó minifesztivál, amely tök jól kapcsolódik a Liberty nemzetközi együttműködés keretébe is.
Ha valaki némi halvány malíciát érez ki a soraimból, jól érzi… De tényleg csak némi és halvány gunyoros kajánság bujkál bennem, és az is csak azért, mert az első két produkció láttán úgy érzem, csak az ötletesség felszínén, és kicsit erőltetetten működik a tetszetős görögös-migránsos tematikus keret.
Imázskép / Forrás: trafo.hu
Kelemen Kristóf NIKÉ, szabadságunk szobra című „élő-kapcsolásában” kétségkívül főszerephez jut Makrisz Agamemnon Pécs városa fölé magasodó Niké-szobra, amely görög is meg szabadság-jelkép is egyben (tehát közvetetten utal a szabadságvágyó migránsokra), ráadásul hajdani görög migráns, az általunk már magyarként (is) tisztelt híres szobrász formázta. A kapcsolódási pont a tematikához tehát stabilan megvan, ezek után (vagy mellett) jöhet bármi és minden, ami érdekes, laza és trendi, és az alkotó-előadó performer stílusához illik. Kelemen Kristóf kedves személyiségének pedig éppen a lazaság az egyik fő ismérve, ami minden műfajban szerencsésen ütköztethető az autokrata rendszerek merev vonalasságával. Kap is szépen, lazán az orcájára a múlt kommunista és a jelen NER-rendszere, erre a Trafó közönsége boldogan vevő. Már az első percektől mindegy is, kapcsolódik-e valaki vagy valami a témához, xy miért is kerül terítékre (a Weöres Sándor-szobor készítője, Kligl Sándor például se nem görög, se nem migráns), a lényeg a teríték maga, és a belecímzett beszólások.
Bár a szobortörténeti utalások és rögtönzött elemzések végig összefogják a Trafó Nagytermébe online közvetített-kivetített, szokatlan városi tárlatvezetést, a hangsúlyok és a mértékek teljesen szubjektíven alakulnak ki, ami igazából a produkció lényege. Mert a felhangzó szövegek a kommunista idők abszurditásairól vagy a NER-korszak finoman szólva is korrupciógyanús pályázati döntéseiről semmi meglepő újdonságot nem tartalmaznak, sőt, mondjuk ki, jórészt agyonszajkózott, unalomig ismert tartalmak. Velük kapcsolatban egyedül az lehet érdekes, hogy hogyan térül-fordul, éldegél-téblából közöttük egy mai fiatal ember, vagyis: mit szól mindehhez Kelemen Kristóf? Ez tényleg érdekes, mert igazából semmit sem szól hozzá… Hanem folyamatosan rácsodálkozva a világ féktelen idiotizmusára, mindent kiröhög. Vagy inkább kimosolyog. Az igazi kérdés nekem persze az, hogy jó húsz év múlva Kelemen vajon igazodni fog-e az idióta világhoz (ahogy ötven körül végül is így vagy úgy, de mindenki megteszi), és lesznek-e majd akkor olyanok, akik őt röhögik ki. Erre szerintem jelenleg a delphoi jósda vagy a nagy görög bölcsek sem tudják a választ.
Niké, szabadságunk szobra / Werkfotó: Kovács Anett
A kedves hangulatos fesztivál-felvezetés különös műfaja is engem szinte provokált: vagy másfél évig képernyőn néztünk színházat, mert nem lehetett színházba menni, most végre bemehettünk, hogy a helyszínen, élőben nézhessük a vetített előadás-közvetítést. És ezért a nagyérdemű még fizet is. Ebben van valami parfümös perverzió. Úgy látszik, minden eladható, ami kicsit is eltér a szokványostól, a várhatótól. Ezt lovagolja meg az est másik bemutatója is, a Böröcz Judit – Pálinkás Bence György – Szigeti Máté alkotói hármas Éneklő fiatalok című kórusszínháza.
Az opust az egykori Népstadion szoborparkjában, és most (is) a Puskás Aréna mellett álló, ugyanazon című (már megint) Makrisz Agamemnon-szobor ihlette. A három szocreál alakból a színpadon egy hasonlóan felöltözött, sportos hattagú kórus lesz, melynek tagjai egykori mozgalmi dalokat és mai NER-pop nótákat, valamint megzenésített hajdani és mai újságcikk- és hírszövegeket énekelnek – alaposan összevágva-vegyítve. A különböző korokból származó vegyes vágott alapanyagai tökéletesen összeillenek, ez már eleve megadja a zeneművek jelentéses báját, de a produkció igazán attól lesz ütős, hogy a zeneileg igen igényes, többszólamú kórusművek precíz előadásban, kitűnő minőségben hangzanak fel. Az előadás ebben tehát ellentéte Kelemen Nikéjének: nem bíz semmit a személyiség provizórikus, laza csapongásaira, nincs improvizáció, precízen ki van dolgozva az együttműködés, a kottában rögzített anyagot pontosan elő kell adni. Egyfajta tanulság, hogy mindeközben kiragyogva nyilvánvalóvá válik: a szigorú keretek közé szorított megszólalásmódban is szabadon megmutatkozhatnak a különböző egyéniségek.
Éneklő fiatalok / Fotó: Ember Sári
A pazarul összhangzó különböző hanglágék mellett az éneklési és játékmódokban is megmutatkozó színes karakterek mentik meg a produkciót, mert amúgy az Éneklő fiatalokra is visszaüt az ötletszintű, nem túl mély alapvetés fáradékonysága: egy félóra után már hiába a minőségi hangzatok, önismétlődővé válik, kiüresedik a játék. A színházban egy-egy csoda csak néhány percig tart, utána valaminek muszáj történnie. Újabb és újabb csúcsokat kell megmászni, határokat kell átlépni, szóval, a szellemi migráció kifejezetten ajánlott.
Egyébként könnyű nekünk, az ókori görög kultúra örököseinek háborútól, fenyegetettségtől megnyugtató távolságban epikureusi derűvel elmélkednünk minderről (miközben a görögöktől keletre éppen felizzik egy újabb pokol). Engem zavar is egy kicsit, hogy a migránsokra utalás egyáltalán nem a migránsokról szól, hanem az ürügyükön saját magunk idiotizmusán röhögcsélünk kedélyesen.
Görög Befogadás – migrációs történetek tegnap és ma
Kelemen Kristóf: NIKÉ, szabadságunk szobra
Koncepció, előadó: Kelemen Kristóf. Operatőr: Vincze Alina. Produkciós vezető: Böröcz Judit. Külön köszönet: Kovács Anett, Sterner Ildikó, Kelemen Dezső.
Böröcz Judit – Pálinkás Bence György – Szigeti Máté: Éneklő fiatalok
Író, rendező: Böröcz Judit, Pálinkás Bence György, Szigeti Máté. Zene: Szigeti Máté. Karvezető: Fehérváry Péter. Koreográfus: Vadas Zsófia Tamara. Fénytechnikus: Szabon Balázs. Videó: Ember Sári. Fotó: Ember Sári, Pék Dániel. Énekesek: Bozi Benjamin, Fehérváry Péter, Jurin Maxim, Mezei Katalin, Sokhegyi Eszter, Szilvay Máté.
Liberty nemzetközi együttműködés, Európai Unió Kreatív Európa Program
Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2021. augusztus 23.