Mit ér, ha? / Láthatáron Csoport; Saját drive / Füge Produkció -

Nincsenek bevett szabályok, nincs professzionális színpadi megszólalás. Kockázatvállalás van.

A Jurányiban egy héten belül két (keresgélem a jelzőt) vagány?, figyelemre méltó?, rendhagyó?, önazonos? (mindez egyszerre) előadást mutattak be, amelyeket nők hoztak létre női élethelyzetekről. Hasonlóság közöttük az is, hogy az alkotók szövegeiből építkeznek, és mindkettőt táncjelenetek foglalják keretbe.

De most figyeljünk inkább a különbségekre! Először is ott van az a húsz év. A Saját drive alkotói ugyanis harminc körüliek, míg a Mit ér, ha? a negyvenes-ötvenes nők élethelyzetére koncentrál. Kapunyitás és kapuzárás; családalapítási dilemmák és kilépés a családi kötöttségekből; a választási lehetőségek ijesztő sokasága az egyik, a még fennálló lehetőségek folyamatos szűkülése a másik oldalon.

Mit ér, ha? / Szalontay Tünde és Feuer Yvette / Fotó: Kállai-Tóth Anett

A Mit ér, ha? az öt színésznő szándékoltan bénácska (koreográfus: Hód Adrienn) revütáncával kezdődik. A születési évüket táblán tartják maguk előtt (igaz, van, aki csak a francia forradalom évszámával utal élemedettnek érzett korára), de nem ebben a sorrendben dőlnek ki a táncból. Ha az évszám sajátnak tűnik is, nem önmagukat játsszák. Pontosabban az előadás lebegteti, hogy a színésznők, akik maguk is negyvenes-ötvenes éveikben járnak, mennyire viszik bele saját magukat a szerepbe.

Romankovics Edit rendező és Zsigó Anna dramaturg írta a szöveget. A történettöredékekben kiégett, regényírásra váltó pszichológus, színésznő, szociális munkás, könyvelő és háztartásbeli szerepel. Ki egy új szerelemben, ki a zsarnok anyától való megszabadulásban, ki az alkotásban látja a krízisen való túllendülés lehetőségét. A helyzetek ismerősek, nincsenek bennük váratlan fordulatok. Láttunk már (az életben és a színpadon is) a pályáról kifelé szoruló színésznőt, reklám- és szenzációközpontú, mindenre, csak a bemutatni szándékozott alkotásra és alkotóra nem figyelő interjút, felnőtt lányán zsarnokoskodó anyát. A színészi játék, az önazonos és önironikus színpadi jelenlét azonban megemeli ezeket a szituációkat, könnyű velük és (a célkorosztályba tartozóként írom) magunkon is nevetni. Szerencsés, hogy – leszámítva a mérleggel vívott harcos jelenetet – nem mentek bele túlságosan a menopauzával járó fizikális jellemzők taglalásába. Ezek a reklámipar révén régen átléptek a tabu kategóriából a közhelyek közé.

Saját drive / Fotó: Szabó R. János

Az előadást zenés női varieté a mulandóságról alcímmel hirdetik. Fűri Anna zenéje, Kiss Judit Ágnes dalszövegei és a táncok a műfaj karcos, izgalmas változatát adják. Az előadás csúcspontja az a felszabadult, a törzsi táncokra emlékeztető őrület, amelyben az öt (színész)nő megmutatja: micsoda energiák rejlenek ebben a korosztályban. Azt viszont sajnálom, hogy nem itt fejezik be, hanem egy kinyíló ajtón keresztül kisétálnak a fénybe. Jó, az is benne van a címben, hogy a mulandóságról (is) szólni akarnak, és nem lehet elhallgatni a midlifecrisis mögötti halálfélelmet sem, de ez így túl patetikus.

A Saját drive alkotói önmagukat adják. Három fiatal nő megmutatja, honnan, milyen gyerekkori álmokkal indultak, milyen terheket, ballasztokat halmoztak fel harmincéves korukra. Megmutatják a félelmeiket, bizonytalanságaikat, (néha szó szerint) meztelen önmagukat. Nincsenek bevett szabályok, nincs professzionális színpadi megszólalás. Kockázatvállalás van, valami új keresése, a nézőben pedig a hol kellemetlen, hol felszabadító érzés, hogy ha mernék, tulajdonképpen én is beszélhetnék így saját magamról.

(Néhány éve a fiatal erdélyi alkotókból létrejött Ground Floor Group Parental Ctrl című előadása volt hasonló, abban is három fiatal nő szólalt meg hasonló felszabadító vallomásossággal az Y generációról.)

Nagyon beszédes a gyerekkori álmokat felsoroló, sötétben játszódó első jelenet után a nyitótánc, főleg, ha összevetjük a másik előadás táncával. Mindhárman a telefonjukon nézett videóra táncolnak, ugyanazt, de nem egymásra, hanem a képernyőre figyelve. Egy generáció egyik oldalának pontos lenyomata. Ehhez képest lesz szép a másik oldal, az egymásra figyelésben, finom mozgásokban, rezdülésekben gazdag záró tánc. Köztük három fő jelenet, három megmutatkozás. Nemes Annáé, aki magára ragasztgatja mindazt, amit eddigi élete puttonyából kiszedeget: játékokat, tárgyakat, háztartási eszközöket, hogy végül mozdulatlan bábbá kötöződjön, aki már nem is önmaga, az arcképét is úgy kell egy fényképnyomásos párnával a fejére húznia.

Saját drive / Nemes Anna, a háttérben Raubinek Lili és Szenteczki Zita / Fotó: Szabó R. János

A legradikálisabb Raubinek Lili megmutatkozása, és nemcsak azért, mert meztelenül, tehénszarvakkal, arcát kérődző állapotba rendezve, az emlőket jelző lámpácskákat magára csippentve táncol nekünk fokozódó tempóban, egyre vadabbul, hogy egy-egy tánc után egy székre leülve várja… Mit is? Nekem a nőket szülőgépnek tekintő politikai akarat kritikáját és az egyéni döntés nehézségeit egyaránt megjelenítette ez a mellbevágócsípő jelenet.

Szenteczki Zita egy hosszú palásttal jár körbe-körbe, amelyre lassan rákerül minden tárgy, ami az előadásban szerepelt, majd a másik két szereplő is. Mi mindent vonszolunk magunkkal, és mi vagy ki segíthet, hogy könnyebb legyen?

Mary Poppins például – és ezzel máris találtam egy közös pontot a két generáció gyerekkori élményei között, hiszen a csodálatos Mary a maga öntörvényűségével és szabadságával már az én gyerekkoromnak is fontos szereplője volt. Esernyője, szárnyalása itt is többször megidéztetik, miközben a léggömböket kíméletlenül kipukkasztják.

Mit ér, ha? / Láthatáron Csoport

Játsszák: FeuerYvette, Manyasz Erika, Álmosd Phaedra, Romankovics Edit, Szalontay Tünde.

Szöveg: Romankovics Edit – Zsigó Anna. Dramaturg: Zsigó Anna. Zeneszerző, zongorista: Fűri Anna. Dalszöveg: Kiss-Judit Ágnes. Koreográfus: Hód Adrienn. Látvány: Horváth Jenny és Komesz Borbála. Világítástervező: Hlaszny Ádám és Horpácsi Ádám. Produkciós asszisztensek: Molnár Dávid Márk és Varga Tímea. Rendező: Romankovics Edit.

Jurányi ház, Kamaraszínház, 2021. szeptember 16.

Saját drive / Füge Produkció

Koncepció, írta, rendezte és játssza: Nemes Anna, Raubinek Lili és Szenteczki Zita.

A sosem vártnak utat nyit a sors c. jelenetet szerkesztette: Bódi Zsófia. Zene: Márkó Rozi. Fény: Vida Zoltán. Hangtechnikus: Kiefer Tibor. Rendezőasszisztens: Beke Anna.

Jurányi ház, Színházterem, 2021. szeptember 20.