Kutszegi Csaba: Andaxin helyett Xanax

Karinthy Ferenc: Dunakanyar / Váci Dunakanyar Színház -

…a nők egyre inkább férfiszerepekben tündökölnek, a férfiak meg nőiben.

Ha nem tévedek, Karinthy Ferenc Dunakanyar című egyfelvonásosának ősbemutatója 1966-ban volt a Madách Színházban Domján Edit és Mensáros László előadásában, Vámos László rendezésében. Azóta sokan megrendezték, és nem egy legendás színész páros lépett fel a két hálás szerepben.

Mi vajon a darab titka? Minden bizonnyal a könnyed humora, érthetősége, izgalmas intimitása, pergő dialógusai és persze a benne rejlő, sokoldalú megmutatkozást ígérő színészijáték-lehetőség. Ha mindettől, úgy döntünk, és kicsit elmozdulunk lefelé is, és megnézzük a jelenséget a színházi élet földközeli praxisa felől is, rájöhetünk, hogy ennek a darabnak nagy erénye, hogy bármikor könnyen előkapható, és olcsón színre vihető. Igazából alig kell hozzá más egyéb, mint két ügyes színész (ez persze már nem kevés, de e téren a Kárpát-medencében és a környékén jelentős a túlkínálat), néhány célirányosan összeszedett bútordarab és berendezési tárgy, ügyesen összeválogatott hétköznapi ruhák, egy kis fény, hang, kreatív zenei bejátszás, és az előadás már bemutatható – akár egy cukrászdában is vagy nyáron, szabadtéren, víz-közelben, bármilyen könnyen belátható szélcsendes zugban.

245368621 4487091898041823 188200271309120786 n

Nagyabonyi Emese és Molnár Bence / A fotók forrása a Váci Dunakanyar Színház facebook-oldala

A váci Dunakanyar Színház alkotóit éppen azért becsülöm, mert nem a fenti rutineljárással álltak a darab színpadra állításához, hanem igyekeztek minden felújítás leglényegesebb és legkényesebb feladatát színvonalasan megoldani, vagyis: újraértelmezték a művet, hozzátették azt, amit a megváltozott korunk diktál és elvár. Ezt is lehet persze ügyeskedéssel tenni, a váci verzióban is élnek – helyesen, ötletesen! –felszínen fecsegő könnyed megoldásokkal is, lásd: a régi lúdláb helyett extra trendi sajttortát kínálgatnak, Andaxin helyett Xanaxot szednek. De ami a lényeg: betekintve az előadáson a két magányos ember spontán találkozásának történetébe, nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az emberi természet (mélyen, belül) semmit sem változik ötven-hatvan év alatt, hanem arra is rácsodálkozhatunk, hogy a világ, amelyben élünk, alig több mint félévszázad alatt mennyire elszállt, szinte kifordult magából. Nagyabonyi Emese és Molnár Bence, a két főszereplő mindezt játékkal mutatja meg nekünk, sőt, azokat a szavakat, mondatokat használják, amelyeket az író anno dacumál leírt (néhány apró korszerűsítés, ahogy a fenti példám is mutatja, persze belefér a szövegbe).

A szöveghűség kérdése itt azért is igen érdekes, mert Alex Mendezberg rendezésében van egy alapvető nagy csavar. A találkozásban ugyanis a szerepeket felcserélték: a presszóban dolgozó kávéfőző személy a férfi, és a gépkocsival érkező kaland- és önmaga-kereső egyén a nő. Hasonlókat már láthattunk sokat, egy időben kifejezetten kortársszínházi divat volt, hogy férfiak játszottak női szerepeket és fordítva, de azóta az is látványosan bebizonyosodott, hogy önmagában egy szerep- és nemcserétől még nem lesz korszerű az előadás. A Dunakanyarban viszont e húzás egyfajta lényegre mutat rá. A világunk egyik közvetlenül észlelhető nagy változása éppen az, hogy bár a belső lényegünk titkon alig változik, a felszínen a nők egyre inkább férfiszerepekben tündökölnek, a férfiak meg nőiben. Az előbbit nyilván a csak helyeselhető, támogatandó belső törekvés motiválja, hogy tudniillik a nők legyenek teljesen egyenrangúak az élet minden területén, a másikat – mint az előadásban is – sokszor külső kényszer idézi elő (ezúttal a férfi párkapcsolata alakult úgy, hogy neki kell egyedül nevelnie a gyermekét).

dunakanyar

Nagyabonyi Emese és Molnár Bence

Nekem, mivel volt előképem a Dunakanyarról, ezért már az előadás első percében feltűnt (az ajánlóban is gondosan elhallgatott) csavar, és mondhatom, külön élvezetet nyújtott számomra, hogy mennyire adekvát Nagyabonyi Emese (nő)alakításában az eredetileg kifejezetten pasisnak szánt férfi tempó és mentalitás, mennyire jól illik a fiatal színésznő szájába az ötven évvel ezelőtti férfiszöveg, miközben minden porcikája nőies. Ehhez persze nem akármilyen színész kell: Nagyabonyi rögtön parádésan elkapja a figurát, és végig tündököl a szerepben.

Molnár Bence jól teszi, hogy eleinte visszafogott. Árulkodó nagy hiba volna, ha alakítását például feminin gesztusokkal díszítené. Nyugodt, férfias játékával eleinte teret enged a partnerének, de amikor eljön az ő ideje, hibátlanul és hatásosan megcsinálja a nagyjeleneteit, kiaknázza a lehetőségeit. Az előadáson ugyanis nagyban zajlik a férfi és nő közötti Nagymeccs, ami azért képes különösen érdekessé válni, mert a darabbéli rivalizálás és a színészpartnerek közötti játékviszony óhatatlanul egylényegűvé válik. De a páros ebben is nagyon jól teljesít, tudják és teszik a dolgukat: egyszerre és egyformán játszanak önmagukért és egymásért.

A darabban rejlő színészijáték-lehetőség és annak eredeti, tehetséges realizálása tehát most is az előadás kulcskérdése. De a sikerhez a teljes alkotógárda hozzájárul. A dramaturgiai frissítés jót tesz a játéknak, a tánc és a zenei bejátszások feldobják a jeleneteket, különösen találónak tartom, hogy a hatvanas évek több nagy slágere mai feldolgozásban hangzik fel, ez az egész darabra vonatkozóan az újraértelmezés élvezetes metaforájának tetszik. Működik a rendezői koncepció is. Az eredeti szövegkönyvben is néhány résznél az amúgy magázódó felek tegezésbe váltanak (majd vissza), ilyenkor a felek az ismeretlen partnerben hirtelen a saját kudarcos kapcsolatukat, elhagyott párjukat látják. Ez Alex Mendezberg rendezésében tovább van fejlesztve, egy-egy generál sötéttel elválasztott jelenetben, a szereplők idő- és térugrással a másik régi kapcsolatába lényegülnek át. Ez is korszerűen, jól működik.

Kíváncsi is vagyok a rendező további terveire, bár nem szégyellve tudatlanságomat, bevallom: fogalmam sincs, ki ő, de még nyomát sem leltem az Interneten. Nem lennék meglepődve, ha álnév volna. Mindegy is. A lényeg, hogy érjen még (másokat is) Vácon kellemes, talányos színházi meglepetés.            

Karinthy Ferenc: Dunakanyar

Szereplők: Nagyabonyi Emese, Molnár Bence.

Koreográfus: Deli Szófia. Zene és dramaturgia: Sipos Krisztina és Abai-Szabó Tamás. Látványterv: Nagy Eszter. Rendező: Alex Mendezberg.

Váci Dunakanyar Színház, 2021. november 6.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu