Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék / Hevesi Sándor Színház

… olyan világot állít színpadra, amelyet szeretünk nem látni, vagy látatlanban becímkézni.

Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza musicalje több szempontból is eltér a műfaj írott-íratlan szabályaitól. Abban még nem, hogy külvárosi közegben, élni próbáló, de legtöbbször le- és félrecsúszó kisemberek között játszódik, mint a West Side Story vagy a Chicago. Abban azonban igen, hogy nincs egyetlen kiemelt történetszála, helyette három vastagabb és sok vékonyabb fonalból szövi a maga színes szőttesét – ettől kicsit egyenetlen is lesz, nem tud minden szálat végigvinni, lesznek csak felvillanó arcélek, de a fontosabb szálak közül is eltűnik egy-egy a gombolyagban. Magam a bűnöző galeri belső viszonyrendszerében keveredtem el egy kicsit, pedig Deres Péter dramaturg sokat dolgozott azon, hogy a kissé rapszodikus szövegkönyv tisztuljon, egyszerűsödjön.

Szokatlan az is, hogy egyáltalán nincs happy end, senkinek, de annyira senkinek, egy kicsi se, hogy még a nyomozó őrnagy (Besenczi Árpád) is elbukik a dohányzás ellen önmagával folytatott küzdelmében. A végére mindenkinek szétmállanak az álmai, egy vagy több szinttel lejjebbre kerül, mint ahol volt. Vegyük hozzá, hogy az alkotók mindezt a nyolcvanas években írták, amikor azért a társadalmi mobilitásról, köztük a romákéról, ha nem is rózsás, de a mainál optimistább elképzeléseink voltak.

Középen Nagy Dániel Viktor és Debrei Zsuzsanna / Fotó: Bánfi Kati, zalamedia.hu

Talán ezek a sajátosságok is közrejátszanak abban, hogy a színházak nem túl gyakran veszik elő a Cigánykereket. Musical létére, ha nem is a szociografikus megközelítésű drámák vagy a dokumentumszínház elmélyültségével, de mégiscsak egy olyan világot állít színpadra, amelyet szeretünk nem látni, vagy látatlanban becímkézni. Pedig mindezt nagyon jó zenével teszi. A mostani az ötödik bemutatója, Szegvári Menyhért háromszor állította színpadra, Böhm György pedig a József Attila Színház után (2014) most másodszorra rendezte meg.

Túri Erzsébet díszlete egy emeletes, omlatag, gangos lakóházat állít elénk, a hetvenes-nyolcvanas évek Józsefvárosából. (A darab pontos helyszíne a Dankó utca, amelyben ma is egymás mellett él a művészet a szegénységgel és a hajléktalansággal: a számos könyvkiadónak otthont adó irodaépülettel szemben található az Oltalom Karitatív Egyesület.) A művészetet az előadásban Zakariás, a festő képviseli. Kisebb és nagyobb stílű bűnözők, bokszoló, prostituáltak, az elszegényedett valamikori háztulajdonosnő, egyetemista bérlője a ház lakói, akik közül néhányan még reménykednek valami jobb életben: ki művészi, ki sportkarrierben, ki abban, hogy magához veheti az államiból a gyerekeit. Ide érkezik haza a még ’56-ban disszidált, színésznővé lett Miréna.

Egy elhúzható fallal többször láthatóvá teszik a zenekart, Máriás Zsolt karmester pedig (akinek a remek hangszerelés is köszönhető) bárzongoristaként maga is része a játéknak. És ha már zene, említsük meg a Bakó Gábor koreográfiáját pontosan, szépen végigvivő táncosokat is.

A sok szereplőt felvonultató előadásban a társulat jó benyomást kelt, koncentráltan, szép összjátékkal vannak jelen. Debrei Zsuzsanna már többször bizonyította, legutóbb az Evitában, hogy az operett mellett a musical is tud az ő terepe lenni. Mirénában a vagányságot, a nagyvilági dívaságot és a mögötte rejlő esendőséget is meg tudja mutatni. Nagy Dániel Viktor energikus, életteli festőjéből fokozatosan elszivárog a hit, hogy képes lesz kitörni, felemelkedni, és ezzel párhuzamosan telik meg önmagát és környezetét romboló indulattal. A bokszolót játszó Bot Gábor amellett, hogy most is nagyon jól énekel, a sok bonviván szerep után ezt a nagyon más karaktert is meggyőzően hozza.

Pap Lujza, Ecsedi Erzsébet és Bot Gábor / Fotó: Bánfi Kati, zalamedia.hu

A főszereplők mellett néhány különösen jól eltalált alakítás: kellemes meglepetés a Lönci csövest játszó Ticz András. A homoszexuális fiú egyszerre ziccer szerep és veszélyes terep, és a fiatal színész a sztereotípiákat elkerülve a lehető legjobbat hozza ki belőle. Nem láttam mostanában ennyire mértéktartó és mégis nagyon karakteres meleg-alakítást, finom humorral és tragikus súllyal a végén. Magyar Cecília Arany, a prostituált szerepében karcos iróniájával, sudár szépségével az elveszett lehetőségek hordozója. Talán a színészeknek is, de a nézőknek egészen biztosan örömjáték Ecsedi Erzsébet és Pap Lujza kettőse Babus és Matild szerepében.A mozgalmi dalos múltban ragadt, kicsit együgyű Babus és ápoltja, a tolókocsis, hosszú, ősz haját sapkák mögé gyömöszölő Matild a magukra hagyott, csak egymásban bízható kisemberek jelképévé nőnek az előadás zárlatában, amikor a tolókocsiból kizuhanó Matild hiába nyújtja felénk segítségkérő kezét.

Kissé talán hatásvadász zárlat, de ennyi engedtessék meg Böhm Györgynek, aki biztos kézzel, sok ötlettel, a társulatból sokat kihozva szerzett jó estéket az egerszegi közönségnek. Öröm az is, hogy (négy évtizedes múltja ellenére) újdonságot jelentő musicalt láthattunk a biztonsági játékra törekvő, ezért kevés meglepetést tartogató vidéki évadok sorában. Bizakodva várom a következő bemutatót, amely az országban futótűzként terjedő Boing, boingek és Ray Cooney-vígjátékok után egy szintén ismeretlen vígjáték, Fodor László Érettségije lesz.

Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék / Hevesi Sándor Színház

Játsszák: Debrei Zsuzsanna, Bot Gábor, Nagy Dániel Viktor, Támadi Anita, Ticz András, Magyar Cecília, Kovács Virág, Hertelendy Attila, Farkas Gergő, Fritz Attila, Gál Szabolcs, Mihály Péter, Besenczi Árpád, D. Varga ádám, Pap Lujza, Ecsedi Erzsébet, Mester Edit, Bellus Attila, Kiss Ernő, Baj László, Szakály Aurél, Czegő Teréz, Wellmann György, Máriás Zsolt.

Táncosok: Bodorkós Marcell, Horváth Cintia, Horváth Regina, Jurina Beáta, Ludmány Levente, Lugosi Krisztina, Mikita Zsuzsanna Lilla, Mrakovits Norbert, Németh Krisztián, Tornyos Ervin, Tuboly Andrea.

Zenekar: Horváth Dániel, Jakobovits Nikolett, Máriás Zsolt, Murka László, Polgár Péter, Radics igor, Schüttönhelm Tibor, Varga Zoltán, Vámos Béla.

Díszlet, jelmez: Túri Erzsébet. Dramaturg: Deres Péter. Koreográfus: Bakó Gábor. Zenei vezető, karmester, hangszerelés: Máriás Zsolt. Világítás: Gibárti Tibor. Rendezőasszisztens: Lengyel Noémi. Rendező: Böhm György.

Hevesi Sándor Színház, 2021. november 4.