Turbuly Lilla: Az egyszarvú tiszavirágzása

Tennessee Williams: Üvegfigurák / Nemzeti Színház -

A filmes párhuzammal élve: mintha egy régi filmet néznénk…

Tennessee Williams első drámája az 1930-as években játszódik Missouriban, az USA egyik déli államában. Erősen önéletrajzi ihletésű: a darabbeli család a hiányzó apával, a kényszerű családfőként magát boldog fiatalkorába visszaálmodó anyával, a testi és lelki betegségekkel küzdő nővérrel és a költői ambíciókkal bíró, de egyelőre egy raktárban dolgozó fiúval erősen hasonlít a szerző családjára. Ebben a családban mindenki menekül a valóság elől: ki azzal, hogy nem akarja észrevenni, mennyire megváltozott a világ és benne a család helyzete, ki üvegfigurák gyűjtésével, ki a mindennapi mozizással.

net Uvegfigurak eorifoto 6374Ács Eszter és Söptei Andrea / Fotók: Eőri-Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Ez utóbbit, a mozi motívumot a norvég Eirik Stubø rendezése többször is használja. A címet, és az előadás végén a stáblistát is vetítik, többször látunk korabeli bejátszásokat, utcaképeket, és előfordul, hogy a szomszéd helyiségben zajló eseményeket is a kivetítőn követhetjük. Ondraschek Péter minimalista díszlete (egy-két asztal, székek, egy kanapé) és Mészáros Zsófia jelmezei is a harmincas években tartják a játékot. Utóbbiak közül ki kell emelni Laura, a nővér ruháit, amelyek sokat hozzáadnak a karakterhez: az elöl kicsit hosszabbra szabott szoknya, az esetlenül lógó kardigán; majd az almazöld, fehérgalléros ruha mint a tiszavirág életű magára találás, repülés méltó köntöse.

A térrendezés is beszédes: a néhány bútordarabot egymástól jó messzire helyezték el, így a tér üresnek hat, a szereplők pedig sokszor olyan távol ülnek egymástól, mintha a ház átellenes sarkába menekülnének a másik közelsége elől. A közelség-távolság játék aztán Laura és Jim közös jelenetében kap még plusz jelentőséget.

net Uvegfigurak eorifoto 6698Herczegh Péter és Ács Eszter

Látszik, érződik a rendezés átgondoltsága, az első felvonás tempója azonban lassú, és nehéz kapcsolódási pontot találni a banális, repetitív párbeszédekhez, ehhez a harmincas évekbe helyezett világhoz. A Nemzeti Színház magazinjában megjelent interjúban a rendező a csehovi világhoz hasonlítja az Üvegfigurákat, érzetben azonban messze vagyunk Csehov rétegzett világától, bonyolult kapcsolatrendszerétől. Igaz, a menekülés a valóságtól és az emlékezés motívuma itt is hangsúlyos: az anya a fiatalkorára, az előadás keretjátékában Tom (a szerző alteregója) hármuk közös életére emlékezik vissza. Ő azonban nem nosztalgiával, hiszen ez az a közeg, ahonnan elmenekült.

A második felvonásban Jim (Herczegh Péter) megjelenése megmozgatja az állóvizet, és innentől kezdve az előadás is kezd magára találni. A legintenzívebb jelenet Laura és Tim kettőse. Ács Eszter nagyon szépen építi fel Laurát. A másoktól, a megszokottól eltérő Laura metaforája a darabban az üveg egyszarvú. E különös/különleges lány megformálásakor a színésznő nagy segítsége a metakommunikációja: arckifejezése, testtartása, mozdulatai sokkal többet mondanak el erről a lányról, mint maga a szöveg. Laura szorongásai, a valamikori plátói szerelme felbukkanása miatt érzett rémülete, fokozatos oldódása és a kezdeti botladozások után a rövid, boldog tánc finom és pontos jellemrajz. Herczegh Péter jó partner ehhez Jim felszabadult, nem az álmok világában, hanem a realitásban élő karakterének ábrázolásával.

net Uvegfigurak eorifoto 6488Berettyán Sándor (a háttérben Söptei Andrea)

Söptei Andrea anyafigurája múltban ragadt, mindent kontrollálni akaró, sokszor idegtépően sokat fecsegő, mindenre kiszámíthatóan reagáló asszony. Amikor rádöbben, hogy hiába a sok erőfeszítés, mégsem tudja a lánya jövőjét biztosítani, félrecsúszik ez a felső réteg, és a színésznő megmutatja az Amandában rejlő kétségbeesést is. Berettyán Sándor valahogy kilóg ebből a múlt századi miliőből, nehéz őt nem egy mai fiatalnak látni, aki eljátssza Tom szerepét, de kissé értetlenül, a mából nézi az egészet.

Nem könnyű, és kérdés, hogy érdemes-e ma színre vinni az Üvegfigurákat, ha az alkotók, vagy az alkotók szándéka ellenére a közönség nem talál hozzá mai kapcsolódási pontot. Ez az előadás az első sorból nézve is távol tartja a nézőtől a történetet. A filmes párhuzammal élve: mintha egy régi filmet néznénk (készült egyébként belőle, Paul Newman rendezésében, 1987-ben). Ez alól egyetlen kivétel a második felvonás nagyjelenete: ekkor hirtelen élni kezd a színpad, átjön az öröm és a fájdalom. A többi egy átgondolt, de kevéssé átütő előadás benyomását kelti, amelytől könnyű távol maradni.

Tennessee Williams: Üvegfigurák / Nemzeti Színház

Játsszák: Söptei Andrea, Ács Eszter, Berettyán Sándor és Herczegh Péter.

Díszlet: Ondraschek Péter. Jelmez: Mészáros Zsófia. Dramaturg: Ölveczky Cecília. Tolmács: Scherer Fruzsina. Rendezőasszisztens: Kernács Péter. Rendező: Eirik Stubø.

Nemzeti Színház, Gobbi Hilda terem, 2021. december 17.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu