Turbuly Lilla: Birkóznak halállal, szerelemmel

Vendégváró Fesztivál / A Csavar Színház a Bethlen Téri Színházban I. rész -

Igazi színészi bravúr úgy megmutatni ezeket a sokszor rövidke jelenetnyi helyzeteket, hogy az természetesnek és eszköztelennek hasson, elkerülve az erőltetettség és túljátszás csapdáit.

Idén tizedik alkalommal rendezték meg a határon túli magyar színházi műhelyeket bemutató Vendégváró Fesztivált. Dupla jubileum, hogy a rendezvénynek otthont adó Bethlen Téri Színház is a 10. születésnapját ünnepli.

A felvidéki Csavar Színház négy előadással érkezett, közülük kettő felnőtteknek, kettő pedig a felnőtt- és a gyermekközönségnek kínál látnivalót. A csallóközi Hetényben működő Csavar Színházat a szlovákiai magyar színjátszás kiemelkedő színész-rendezője, Gál Tamás alapította 2007-ben feleségével, Kiss Szilviával. Repertoárjukon főleg (gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló) mesék szerepelnek, amelyekkel a vándorszínházi hagyományok szellemében járják Szlovákiát, Magyarországot vagy éppen Erdélyt. Gál Tamás ugyanakkor e vándorszínházi független lét mellett a hivatásos színjátszás része is, hiszen jelenleg a komáromi Jókai Színház igazgatója, emellett folyamatosan vendégszerepel a Soproni Petőfi Színház előadásaiban, legutóbb a Peer Gynt címszerepét játszotta ott.

vendég1

A fesztivál első napján Villon-estjét láthattuk. Az összeállítás a Testamentumból válogatott versein keresztül követi végig Villon életét, és a Ballada a senki fiáról című ballada foglalja keretbe, melynek refrénje („Megáldva és leköpve mindenütt”) egyben az est címadója is. Gál Tamás Faludy György fordításait használja, melyek nem a szöveghű pontosságuk okán, hanem azért váltak a legismertebb magyar átköltésekké, mert Faludy saját költői hitvallását is „belopta” a Villon-sorok közé. És ha a fent említett vándorszínész-kőszínházi színész életforma kettősségére gondolunk, talán nem erőltetett párhuzam, hogy Gál Tamás művészi önvallomását is ott érezzük a mondott-énekelt sorok között. (Hozzátéve, hogy a kőszínházi lét nagyobb biztonsága sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem hasonlítható az „aranytálban éléshez” és a „palotákhoz”.)

A Testamentumból vett részleteket mondja, a balladákat énekli. Tényleg mondja: a szavalás pátosza nélkül, sokszor szinte prózaszerűen, mint aki egy átmeneti útitársul szegődött idegennek (nekünk, nézőknek) elmeséli az életét. Érdekes, hogy máskor viszont zökken a prozódia, időnként a tagolást is a verssorok, nem pedig a gondolatvégek határozzák meg. Fokozottan így van ez az énekelt balladáknál. Sehol nem találtam zeneszerzőre utalást, mindenesetre a színész sajátjává tette ezeket a dalokat. Különös, függőleges gitártartásával szinte odabújik hangszeréhez. Zenésztársa, Mester László kiváló hegedűjátékkal csatlakozik hozzá. A prózai részeknél velünk együtt ő is hallgatóvá válik.

Ajándék ez a háromnegyed óra annak a talán húsz nézőnek, akik körbeülik a két előadót. Ritka pillanat, hogy két költőnek (egyikük sok száz, másikuk 15 éve halott) és Gál Tamásnak köszönhetően lehet egy olyan esténk ebben a nagyon hektikus, félelmekkel és bizonytalansággal teli télben, amikor verseken keresztül nézhetünk rá életre és halálra.

0627 xk9a blmgGál Tamás és Gál-Kiss Szilvia / Fotó: soproniszinhaz.hu

Másnap, a Jelenetek egy házasságból kezdésére várva, már jóval többen gyülekeznek a színház előterében, ahol az egyik önkéntes körbekérdezi az érkezőket, hogy találtak rá erre az előadásra. A körülöttem állók valamennyien azt mondják, hogy a Ma este színház oldalon keresztül. Nem lehet véletlen, ugyanis a járvány miatt folyamatosan elmaradó előadások időszakában lehetetlen hetekre, hónapokra előre tervezni, sokan követik azt a módszert, hogy csak aznap, a kínálat ismeretében döntik el, hova menjenek. Feltűnő az is, hogy több egyedülálló férfit is látok a nézők között. Színházba férfiak általában a párjukkal jönnek, ha jönnek. (Tudjuk, a nézők 70 %-át a nők teszik ki, akik férji, baráti hajlandóság híján sokszor a barátnőikkel vagy akár egyedül járnak színházba.) Most – lehet, hogy teljesen alaptalanul – magamban azt a magyarázatot adom a férfitöbbletre, hogy talán egyfajta terápiának szánják az estét, kívülről ránézendő saját (esetleg tönkrement) kapcsolatukra. Ebben az a tapasztalat is megerősít, hogy az előadás alatt többször hangzik fel férfinevetés, mindig olyan jeleneteknél, amikor könnyű ráismerni sztereotip kapcsolati válsághelyzetekre.

Ingmar Bergman 1973-ban született darabja, illetve az abból készült híres filmsorozat az idősebb generációnak lehet alapélménye. A benne megjelenő szituációk azonban korszaktól függetlenek: jól induló, sokáig üzembiztosan működő házasság, aztán a fásultság, kifáradás jelei, menekülés egy másik kapcsolatba, különválás, újraegyesítési kísérletek az aszinkronitás jegyében, majd egy új élet felépítése, amelyben a másik már a szerető szerepkörében jelenik meg.

A Pataki András által rendezett előadás a Soproni Petőfi Színház és a Csavar Színház közös produkciója, amelyet Sopronban bérletben is játszottak, több fesztivált is megjárt, volt ideje beérni.

IRGMAN 721x1024Gál-Kiss Szilvia és Gál Tamás / Fotó: soproniszinhaz.hu

Tere egyszerű: egy téglalap alakú szőnyeg (asszociálhatunk birkózószőnyegre is), két fehér szék, a háttérben egy sminkasztal, a két oldalán ruhaállványon a női- és a férfigardrób. A színészek ott kezdenek, és az egyes jelenetek között ott, előttünk öltöznek át, ezzel jelzik a jelenetek között eltelt időt (kb. hét évet ölel fel a történet), miközben egyszerre bevonnak és kizökkentenek a játékból. Amit nézhetünk úgy is, hogy a háttérben a színészek készülődését látjuk.

A pszichológus Johant Gál Tamás, ügyvéd feleségét, Marianne-t Gál-Kiss Szilvia játssza, akik az életben is házaspárok. Sokféle helyzetben, sokféle érzelmi amplitúdón kell megmutatkozniuk az enervált unalomtól a düh és a szenvedély felfokozott állapotáig. Igazi színészi bravúr úgy megmutatni ezeket a sokszor rövidke jelenetnyi helyzeteket, hogy az természetesnek és eszköztelennek hasson, elkerülve az erőltetettség és túljátszás csapdáit. Nekik ez sikerül, és a közel kétórás játékidő alatt a játék intenzitása is egyenletes marad. Minden jelenet hozzátesz valamit a kezdetben egyértelműnek tűnő képlethez (magabiztos, egoista, kissé cinikus férj; bizonytalan, magát csak a családján keresztül meghatározó feleség), miközben előbb csak öntudatlanul, végül már tudatosan arra a kérdésre keresik a választ, mit is jelent szeretni – a másikat és önmagunkat.

Johan és Marianne nem csinálnak a gyerekeikkel közös programokat, az apa szinte teljesen kivonja magát a lányai életéből. A Vendégváró Fesztivál hátralévő két napja viszont éppen arra teremt lehetőséget, hogy a szülők a gyerekeikkel együtt nézzék meg a Csavar Színház két előadását. Ezekről is beszámolunk, folytatás következik.

Vendégváró Fesztivál

Bethlen Téri Színház, 2022. január 19-20.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu