Turbuly Lilla: Omikron alatt is mozgásban

Az öreg hölgy látogatása / Gül baba / Szigligeti Színház, Nagyvárad

Miniévadra invitálta a nagyváradi Szigligeti Színház a nézőket és a kritikusokat január utolsó hétvégéjére…

Bátor vállalás ebben az omikronos időszakban, és az már önmagában siker, hogy a három tervezett előadásból kettőt sikerült megtartani, az egyiket egy beugrás izgalmaival színesítve. (Hozzá kell tenni: Romániában csak az oltási igazolvánnyal rendelkezők mehetnek színházba.) Így amíg Budapestet szélvihar tépázta, a határ túloldalán egy csöndes, napfényes hétvégét tölthettünk a „Pece-parti Párizsban”, igaz, a jogos óvatosság miatt kritikusok is éppen annyian voltunk, ahány fekete kacsa a folyó vizében: ketten.

Első este Az öreg hölgy látogatását adták. Az előadás az éppen negyven éve társulati tag Fábián Enikő jutalomjátéka. (Pályájának fontos pillanatait egy kis kiállítással idézték meg a színház emeleti csarnokában.) Az ő története éppen az ellentettje Claire Zachanassianénak, hiszen ő negyven éve hűséges a városhoz és a társulathoz, míg a darab főszereplője negyven év távollét után tér vissza szülővárosába, hogy a városlakókat felhasználva bosszút álljon egykori szerelmén. Jubilál a Claire szerelmét, Alfred Illt alakító ifj. Kovács Levente is, aki harminc éve tag a Szigligetiben.

öreghölgy1Az öreg hölgy látogatása / Fábián Enikő és Dobos Imre / Fotók: Szigligeti Színház

Novák Eszter rendezésében azonban a városlakók legalább olyan fontos szereplői a történetnek, mint az egykori szerelmesek. Zeke Edit elvont, időtlen díszletében, melynek fő elemei a le-föl mozgatható, menta zöld, vasfüggönyszerű panelek, remekül megkomponált mozgáskoreográfiával fejezik ki a közhangulat változását, miközben mindenkinek megvannak a maga egyéni mozdulatai. A színpad folytonos mozgásban, átrendeződésben van. Ez az első felvonásban kicsit soknak érződik, nem követhető mindig pontosan, hogy miért húzzák-eresztik a paneleket. A második felvonásban viszont nagyon jól használják a díszlet adta lehetőségeket. Emlékezetes, amikor a fiatal Claire-t és Illt játszó Trabalka Cecília és Sebestyén Hunor mögött megnyílik az ég. Vagy ahogy a dobozokkal, bevásárló szatyrokkal rohangáló városlakókkal az elharapódzó fogyasztási lázat jelzik.

Jól sikerült a nézőteret bejátszó városi népgyűléses jelenet is, amelyben az igazság nevében, de persze kizárólag saját érdekükben a városlakók kimondják az ítéletet, hogy aztán közösen „morzsolják fel” a sorsának magát megadó Illt.

Fábián Enikő öreg hölgye a saját maga elé állított feladat rabja. A fiatalkori önmagukra közösen visszagondoló jelenet kivételével egy érzelmileg kiüresedett asszonyt ábrázol, akit ez a feladat éltet és hajt. Teszi, amit valamikor elhatározott, nem ad esélyt saját magának sem egy másik útra. Ifj. Kovács Levente Illje vele ellentétben változik, a magabiztosságtól a kételyeken és az űzött vad állapoton keresztül jut el az elfogadásig. A társulat pedig egymásra figyelő, jó összteljesítményt mutat.

öreghölgy2Az öreg hölgy látogatása

Azt csak az előadás után tudtam meg, hogy az egyik eunuch szerepébe Kovács Gyula helyett az éppen Nagyváradon próbáló rendező, Botos Bálint ugrott be. Az ikerszerepet játszó két eunuch mindent kétszer mondott, mindent kétszer mondott. Gyanítom, hogy az egyszerre mondás helyett találták ki ezt a kreatív és beugrásbarát megoldást.

A vasárnap délutáni Gül baba – dacára a nagyon más műfajnak és hangütésnek – egy szempontból hasonló volt a másik előadáshoz: ebben is kiemelt szerepet kapott a mozgás. A nagyváradi színháznak megvan az az előnye, hogy egy részben néptánc profilú tánctársulat is tartozik hozzá, amit Forgács Péter rendezése ki is használt.

Az előadás nem kerülte meg, hogy valamennyire reflektáljon az operett azon elemére, amely mellett a mai (magyarországi) politikai retorika ismeretében nehéz is lenne elmenni: hogy tudniillik a török hódoltság korában játszódik, és egy olyan szerelmi történetről van szó, amelyben a fiú magyar, a lány viszont török és muszlim. Többször megjelennek az előadásban a modernkori fegyverek imitációját viselő katonák, és szó esik az emberi mivolt elsődlegességéről, a magyarok, törökök és cigányok mellett a románok emlegetésével is. Ugyanakkor mindez megmarad jelzésszinten, a rendezés nem viszi el túlzottan aktualizáló irányba az előadást, alapvetően az eredeti operett keretei között mozog.

gülbabaGül baba / Kiss Csaba, Kardos M. Róbert és Sebestyén Hunor

Nagyváradon rendszeresen játszanak operetteket, a társulat nemcsak a táncok, hanem az énekek tekintetében is elbír ezzel a műfajjal. Most is – egyéni különbségekkel persze, de – megbízható színvonalon szólnak a dalok. A címszerepben Kardos M. Róbert a jóságos, halk szavú apát és vallási vezetőt játssza. Gül baba szentenciaszerű szónoklatait megtartja ebben a szónoki modorban, nem hozza le az előadást inkább jellemző, természetesebb stílusmezőbe. Érdekes, hogy időnként mintha kilépne a szerepből, és a rózsák mellett a váradi színház épületéről is mesél – például arról, hogy egyszer látta, hogy leeresztik a hatalmas csillárt, és kicserélik benne az égőket. Ezeket a részeket nehéz hova tenni, talán a ki van otthon, ki van idegenben gondolatkörhöz kapcsolhatók, ami tagadhatatlanul ott van a Gül babában.

Sebestyén Hunor színvonalasan adja az életvidám, a halálos ítélet árnyékában sem megijedő Gábor diákot, jó párost alkotnak szerelmesként a Leilát játszó Kocsis Annával, barátként pedig a Mujkót alakító Kiss Csabával.

Nemcsak a forgószínpad jár szinte folyamatosan Jeli Luca Sára inkább csak jelzésszerű díszletével, az előadás is üzembiztosan működik.

Kívülről csak sejthető, mekkora erőfeszítések állnak a folyamatosan nehezedő körülmények között létéért küzdő Szigligeti Színház társulata mögött, hogy ezt a színvonalas, üzembiztosnak látszó működést a járvány és a kultúrpolitika meg-megújuló rohamai között is biztosítani tudja. Közönségük mindenesetre érezhetően hálás nekik ezért.

Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

Fordította: Kurdi Imre.

Játsszák: Fábián Enikő, Dobos Imre, Hajdu Géza, Szabó Eduárd, Scurtu Dávid, Csatlós Lóránt, Kiss Csaba, Balogh Attila, Kocsis Gyula / Botos Bálint, ifj. Kovács Levente, Kardos M. Róbert, Dimény Levente, Firtos Edit, Hunyadi István, Molnár Júlia, Szotyori József, Tóth Tünde, Tőtős Ádám, Gajai Ágnes, Fodor Réka, Hajdu Géza, Kovács Enikő, Tasnádi-Sáhy Noémi.

Díszlet: Zeke Edit. Jelmez: Kiss Zsuzsanna. Zene: Selmeczi György. Dramaturg: Kárpáti Péter. Rendező: Novák Eszter.

Huszka Jenő: Gül baba

Játsszák: Kardos M. Róbert, Sebestyén Hunor, Kocsis Anna, Kiss Csaba, Szabó Eduárd, Tőtős Ádám, Gajai Ágnes.

Díszlet és jelmez: Jeli Luca Sára. Mozgás: Bóbis László. Zenei vezető: Hermann Szabolcs. Korrepetitor, karvezető: Brugós Anikó. Korrepetitor: Dombi Dávid. Ügyelő: Joó Emília. Súgó: Tentea Katalin. Rendező: Forgács Péter.

Nagyvárad, 2022. január 29-30.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu