Turbuly Lilla: 26, 52, 82

Edward Albee: Három magas nő / Art-Színtér

Érvényes és nézőbarát színpadi adaptáció…

Albee drámáját ritkán játsszák nálunk. A Színházi adattár mindössze két bemutatót rögzít: 1995-ben a Budapesti Kamaraszínházban a Psota Irén, Egri Kati, Rudolf Teréz hármas, 2016-ban a Sanyi és Aranka Színházban pedig három Éva, Tímár, Igó és Illésy játszotta a három szerepet. (Az előbbit Rozgonyi Ádám, az utóbbit Cserje Zsuzsa rendezte.) Ahogy a szereposztásból is kitűnik, idős és középkorú színésznőknek kínál szerepeket, amelyekből, ugye, soha nincs elég, ezért is különös, hogy ilyen kevésszer vették elő.

Ráadásul a témája miatt bárki könnyen tud vele azonosulni, hiszen az emberi életszakaszokról, a fiatalkor álmairól és illúzióiról, a közép- és időskor veszteségeiről, az élet végességéről szól. Valahogy úgy, mint Háy János regényei: hiába vagy biztos magadban, hiába tervezed meg az életed, hiába hajtasz és tepersz, jön az elrontott vagy csak megszürkült házasság, a csalás és megcsalatás, a hálátlan gyerek, a rák és a halál. A kilátástalanul sötét képért cserébe kapsz némi humort.

3magasNagy Enikő, Hegyi Barbara és Marjai Virág / A fotók forrása az Art-Színtér facebook-oldala

Jantyik Csaba rendezése kissé misztikus keretjátékba foglalja az előadást: az elején a színészek – mint három papnő – csuklyás köpenyben vonulnak be, abból kivetkőzve kezdenek játszani, az előadás végén pedig újra magukra veszik a köpenyt. Jelzi, hogy a mindennapitól elemelt történet következik.        

Ehhez képest a folytatás nagyon is mindennapi. A két felvonás azonban élesen eltér egymástól. Az első egy realista életkép: egy 82 éves, már segítségre szoruló, szelektíven feledékeny özvegyasszony és 52 éves ápolónője állnak a középpontban, és van még egy szereplő, a hivatalos iratokat aláíratni hozó fiatal ügyvédjelölt lány. Az idős asszony és ápolónője között folyamatosak az apró-cseprő összeütközések, konfliktusok. Mégis, a ráutaltság az idős nő és a nyers modor mögötti együttérzés, lelkiismeret az ápolónő részéről más minőséget jelez a kapcsolatuk mögött.

Hogy a mindennapi történet mögött a drámának van egy másik szintje is, azt Kupi Johanna díszlete előre jelzi: a függönyös ablakokkal jelzett nappali közepén egy idős asszony portréja függ, rajta egy háromszög. A díszlet fő eleme pedig három, a normálisnál vagy háromszor magasabb háttámlájú szék. A három karakternek megfelelően az egyiknek hibátlan a támlája, a másikon egy-két hiány, a harmadikon már jóval több.

A második felvonás elemelkedik a realitástól: gyorsan egyértelművé válik, hogy a három színésznő egy asszony három életszakaszát jeleníti meg. A 26 évesnek mondja el a két idősebb, mi minden történik majd vele, és ez a minden nagyon más, mint amit elképzelt magának. Azonosságukat jelmezük is visszatükrözi: ugyanaz a virágmintás anyag jelenik meg mindhármukén, folyamatosan fogyatkozva, egy bő szoknya, egy ing és egy kendő formájában. A két felvonás hangütése is eltérő: az első néha kissé harsány, a második inkább keserédesen ironikus.

3magas2Nagy Enikő és Hegyi Barbara

A rendezés a keretek rögzítése mellett szabad teret enged a három színésznőnek. Hegyi Barbara életkora szerint a középkorú asszonyt játszhatná, nem az időset (tíz évvel lejjebb is vették a dráma szerint 90 feletti asszony életkorát). Az első részben testi nehézségekkel küzdő, hanyatlását keserűen megélő, sokszor indulatos asszony. Mimikája, mozgása is pontos, arányos. A hullámzó emlékezethez hullámzó kedélyállapot társul, amelynek minden színét megmutatja. A második részben elegáns, fitt hetvenes-nyolcvanas. Alapállása itt a már mindenen túl lévő, saját sorsát derűs belenyugvással szemlélő asszonyé. Gyanítom, hogy a nézők jelentős része nem a (valószínűleg nem ismert) darab, hanem az ő kedvéért jött el az előadásra, és nem csalódtak az intellektust és az érzelmeket egyensúlyban tartó, figyelemre méltó játékban.

Nagy Enikő jól kapcsolódik hozzá a lelkét sprőd modorral leplező ápolónő és a középkorú alteregó szerepében is. Az ő játéka is arányos, karnyújtásnyi közelségből is hiteles. Marjai Virágnak az első felvonásban inkább csak az asszisztáló, egy-egy gesztussal, pillantással, közbevetéssel reagáló figyelem jut. A második felvonásban a tisztességét hangsúlyozó fiatal lány monológjában kinyílik, megtelik élettel.

A színészek időnként a közönséggel is kapcsolatot keresnek, hol egy tekintettel, hol konkrét megszólítással. Ez azonban inkább tűnik esetleges, mint teljesen átgondolt koncepciónak. Az idős nő arcképén az előadás végén villogni kezdő háromszög pedig túl direktnek. E néhány bizonytalanságot leszámítva érvényes és nézőbarát színpadi adaptáció született, amelyet a (manapság ritka) teltházas közönség nagyon jól fogadott.    

Edward Albee: Három magas nő

Fordította: Prekop Gabriella.

Játsszák: Hegyi Barbara, Nagy Enikő, Marjai Virág.

Díszlet és jelmez: Kupi Johanna. Rendezőasszisztens: Majláth Dóra. Producerek: Fekete Mária és Erhaft Attila. Rendező: Jantyik Csaba.

Az Art-Színtér előadása a Bethlen Téri Színházban, 2022. február 15.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu