Turbuly Lilla: Pesszimistán az optimizmusról

Candide / Weöres Sándor Színház -

Miközben a mai, huszonéves életkorát látjuk, benne van az arcában a kisgyerek és az idős ember arca is.

Forog a színpad és kavarog a történelem a Weöres Sándor Színház kamaratermében. Modern roadmovie született Voltaire 1759-ben megjelent szatirikus pikareszk regényéből, amelyben maga a szerző is megjelenik, akárcsak Leibniz, a kritikátlan optimizmus Voltaire által pellengérre állított képviselője. Az eredeti műből az alaphelyzet maradt meg: az optimizmus tanain nevelkedett Candide szembesülése e nem annyira jó világgal, a kalandok azonban, amelyeken keresztül Kunigundája nyomát keresve eljut e felismerésig, nekünk, a 21. század lakóinak ismerősek.

31404wSipos László Márk és Major Erik / Fotók: Mészáros Zsolt

Vinnai András, Bódi Zsófia és a rendező, Nagy Péter István átiratában feltűnik az újgazdagok helikopteres, pufidzsekis világa, a nagyvállalatok munkamorálja és moráltalansága, a tálibok uralomra jutása, a dél-amerikai drogbárók, a környezetpusztítás, egy egyszemélyes diktatúra és a média felemássága is. És hogy hol van ebben Magyarország? Egy rövid filmmontázsban, azzal az ironikus kikacsintással, hogy most nem erről beszélünk, miközben persze egész idő alatt rólunk is beszélnek. Az ember tragédiája groteszk átirata is eszünkbe juthat erről a hervasztó végű utazásról, például, amikor botladozó hőseink itt is egy didergős tájra érnek. A szöveg tele van humorral, időnként vinnais poénokkal. (Amelyek azonban a középiskolás közönségnél, akikkel az előadást láttam, teljesen máshogy hatottak, mint nálam. Jóval kevesebbet nevettek.) Közben meg érezni, hogy nagyon is a keserű magunkon nevetés felé haladunk.

Schnabel Zita egy lakókocsit állított a tér és a forgószínpad közepére, az úton levés és az otthonosság kultikus hibridét (amelyre A nomádok földje óta kicsit máshogy nézünk). Mindkét oldala kinyitható, és pillanatok alatt számos helyszínt tud megjeleníteni. A belsejében játszódó jeleneteket is jól látjuk a színpad hátsó falán lévő kivetítőn. (A folyamatos real time kamerázás most sem hiányozhat Nagy Péter István rendezéséből.) A sok-sok helyszínhez és szituációhoz Pattantyus Dóra tervezett színes és találó jelmezeket.

31409w

A színészek váltogatják a szerepeiket, felsorolni is nehéz lenne, hogy a föld körüli utazás során hány helyen, hányféle alakban tűnnek fel. Kivétel a Candide-ot játszó Major Erik. Alkatához illő szerep, mondhatnánk, ha nem láttuk volna a közelmúltban más főszerepekben (A játszma vége, Szólít a szörny) – amelyek éppen úgy az alkatához illőnek tűntek. Talán az a titka, hogy miközben a mai, huszonéves életkorát látjuk, benne van az arcában a kisgyerek és az idős ember arca is, és képes a rácsodálkozó gyermekiből egy pillanat alatt a mindent megéltre átváltani. Kunigundát Mari Dorottya játssza, sok energiával, heves, újgazdag családjából kilógó, ügyekért elkötelezett forradalmár alkatnak. Kettejük története ívet leíró felnövéstörténet is, míg a többiekről pillanatfelvételek készülnek. Csonka Szilviának jutnak a bugyuta, pr- és propagandagyáros médiamunkásnő szerepek. Jó látni az Egerszegről a szomszéd várba kiránduló Ecsedi Erzsébetet, aki most is remek kis jellemrajzokat formál a pár mondatos, apró szerepekből. Leibniz tanainak prókátorát, Pangolosi tanár urat Domokos Zsolt játssza, ahogy magát Leibnizet is, elegáns iróniával. A társulat pontosan teszi a dolgát ebben a nagy figyelmet, sok átváltozást kívánó, több mint háromórás, mozgalmas kavalkádban. Amelyben annyi ötlet és kreativitás van, hogy már első nézésre is egyértelmű: érdemes lenne akár többször is megnézni.

candide 07Ecsedi Erzsébet és Csonka Szilvia

A színészek, úgy tűnik, nem fáradnak, a nézők azonban a vége felé egy kicsit igen. Különösen igaz ez a rövidebb figyelmi távokhoz szokott középiskolás korosztályra. (Akikről megtudtam, hogy éppen a rendező valamikori iskolájából érkeztek.) Némi húzással, feszesítéssel talán jobban bírnánk mi is a harmadik óra végét. Mert minden más szempontból ez a Candide nagyon jó példa arra, hogyan lehet felkelteni tetszhalott voltából egy 18. századi regényt, és odatenni a majdnem háromszáz évvel fiatalabbak elé: biztos, hogy amiben élsz, a lehető világok legjobbika? Kinek hiszel? És miért? Gondolkodásra késztet, és teszi ezt nagyon is plasztikus, élvezetes formában.

31386wJobbról Domokos Zsolt és Ecsedi Erzsébet

Voltaire-nél Candide végül nyugalmat talál a munka és a kertművelés gondolatában. A 21. század embere se talált fel ennél jobbat, az egyre zavarosabbnak érzékelt, befolyásolhatatlan külvilág elől befelé fordul, a (virtuális vagy jobb esetben valós) kertjébe menekül. Az alkotók azonban elveszik Candide-tól ezt a vigaszt is, az előadás disztopikus befejezése rímel legújabb tapasztalatainkra.  

Candide

Voltaire alapján írta Vinnai András, Bódi Zsófia és Nagy Péter István.

Játsszák: Csonka Szilvia, Domokos Zsolt, Ecsedi Erzsébet, Némedi Árpád, Gyulai-Zékány István, Jámbor Nándor, Major Erik, Mari Dorottya, Sipos László Márk, Szerémi Zoltán. Hangjukkal vannak jelen: Endrődy Krisztián, Németh Judit és Szabó Tibor.

Díszlet: Schnabel Zita. Jelmez: Pattantyus Dóra. Dramaturg: Bódi Zsófia. Zene: Dargay Marcell. Sound design: Csizmás András. Operatőr: Kondor Noémi. Vágó: Sipos László. Súgó: Zsohár Amália. Ügyelő: Pados Bernát. Rendezőasszisztens: Kovács Nóra. Rendező: Nagy Péter István.

Weöres Sándor Színház, Szombathely, 2022. április 8.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu