Turbuly Lilla: Találkozás több fiatalemberrel

Henrik Ibsen: Solness / Örkény István Színház -

Solness lezuhan, idővel majd a torony is ledől, de a színház felépül ezen az estén.

Végigpergetve az Örkény Színház 2022/2023-as (szépre és tartalmasra sikerült) műsorfüzetét, az ismert darabokhoz képest túlsúlyban vannak az újdonságok. Van Liliom és Solness, de ott áll velük szemben hat nálunk még nem játszott (részben külföldi, részben hazai) dráma. Ha nem is ilyen arányban, de a rendezői névsorban is feltűnnek az idősebb és a középgeneráció mellett a fiatalok: Kovács D. Dániel és Fekete Ádám. Mindez nem új keletű jelenség az Örkényben, a kísérletezés, a fiatal alkotók helyzetbe hozása évek óta jellemzi a színházat, ahol ezzel messzebbre néznek a pillanatnyi teltházaknál.

Ibsen drámájában Solness éppen ellenkezőleg tesz: foggal-körömmel ragaszkodik a pozíciójához, nem engedi előre lépni fiatal kollégáját, félresöpri a terveit. Egészen addig ellenáll az idő szorongató kényszerének, amíg a múltjából fel nem bukkan egy fiatal lány, és vele egy beváltásra váró ígéret.

soln1Mácsai Pál / Fotó: Horváth Judit

Mivel Solnesst éppen a színház igazgatója, Mácsai Pál játssza, aki mostanra nagyjából solnessi életkorba ért, és akit érezhetően folyamatosan foglalkoztat a hogyan tovább Örkény és a fiatalítás gondolata, nyilvánvaló, hogy erre a párhuzamra az előadásnak is reflektálnia kell. És meg is teszi: a második felvonás egyik jelenetében Mácsai családi archívumából és híres, sokat idézett Petőfi-szavalatából állítanak össze egy rövidke filmet, amelyre Solness érezhetően részben Mácsaiként, erősen önironikusan reagál.  

A mai Magyarországon, 2022 őszén egyébként is erősen Ibsen drámája alá ment az idő. Az utcákon a tanáraikért, és ezzel egyben a saját jövőjükért tüntető fiatalok jelzik, hogy sok más mellett erős generációs vonatkozása is van a társadalmat végletesen megosztó konfliktusoknak. (Az előadásban elhangzik a Kölcsey Gimnázium neve is, mit ad Isten, Mácsai Pál éppen oda járt).

Gáspár Ildikó rendezése azonban a leírtak ellenére sem egy aktuálpolitizáló előadás, hanem egy energiákkal teli, feszes, a nézőt végig feszültségben tartó játék. És még csak nem is elsősorban az Ibsen-adaptációknál megszokott élethazugságokról és tragikus következményeikről szól, inkább arról, hogy mindig van lehetőség önmagunk meghaladására.

soln4Szaplonczay Mária és Mácsai Pál / Fotó: Horváth Judit

A rendező maga fordította a szöveget, egy szikár, mindössze kétórásra húzott, nagyon mai szövegváltozatot hozva létre.

Közel hozza a játékot a térkezelés is. A nézők négyszögalakban ülik körbe a stúdiót, a szereplők is köztünk vannak, jelenetük végeztével közénk ülnek vissza, velünk együtt figyelik a többiek játékát. Az egyetlen kivétel a Berta Brovikot játszó Pogány Judit, aki egy különösen feszült jelenetben elhagyja a termet, és nem is tér vissza, hiszen e kivonulással Berta életből való kifogyását is jelzi, ezután már csak hallunk róla.

A színészek jól eltalált, túlzásoktól mentes, természetes játékmódjának köszönhetően olyan érzése támad az embernek, mint amikor egy családi / baráti összejövetelen váratlanul felszínre törnek az addig takargatott konfliktusok, és hirtelen mindenki más fénytörésben mutatkozik meg. A konfliktuson kívüli vendég meg csak kapkodja a fejét, hogy mi jöhet még. Solness felesége Hámori Gabriella megformálásában folyton a virágaival bíbelődik, szinte beleolvad a növényekkel teli sarokba – sápadt, fényt alig kapó tengődésnek éli meg az életét. Zsigmond Emőke Solness asszisztensét játssza, aki szerelmes a főnökébe, és bár belül pontosan tudja, hogy nem szeretik viszont és méltatlan helyzetbe szorult, mint a lámpa körül keringő pillangó, szenved, de nem képes szabadulni ebből a helyzetből. Vőlegénye és egyben Solness munkatársa Polgár Csaba alakításában vergődik a Mester iránti tisztelet és a saját ambíciók szorításában. Bajomi Nagy György a család barátja, a háziorvos szerepében mintha a szombathelyi Ványa bából sétált volna át, de Erdal doktora időközben elindul a visszagyerekesedés útján. Mindenkihez tágra nyílt szemű, naiv jóindulattal közelít, miközben fényképezőgépét kattogtatva rögzítené a pillanatokat. Az egyetemista Szaplonczay Máriának nincs könnyű dolga ebben a kivételesen erős társulatban, de bírja. Hildéje egyszerre idegesítő kamaszlány piros tréningfelsőben és hercegnő fehér estélyiben – Szabados Luca jelmeze telitalálat. Kellemetlen, de komolyan vehetetlen csitriből erősödik tiszta, kényszerítő tükörré, amelyben Solness a lehetséges jobbik arcát látja, amelyhez méltónak kell lennie: fel kell másznia abba a toronyba, bármi is az ára.

soln3Polgár Csaba / Fotó: Horváth Judit

És hát Mácsai Pál. Fanyar, iróniával teli gesztusai, elgitározott, öntömjénező Solness-dala, a bicskanyitogatóan egoista és önhitt Solness átbillentése egy magával számot vető, elfeledett eszményeit újra meglelő Solnessbe ritka színházi pillanatokkal ajándékozzák meg a nézőt. Solness lezuhan, idővel majd a torony is ledől, de a színház felépül ezen az estén.

Henrik Ibsen: Solness / Örkény István Színház

Fordította: Gáspár Ildikó. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara. Zene: Matisz Flóra Lili. Látvány: Szabados Luca. Film: Pálos Gergely. Média design: Juhász András. Asszisztens-ügyelő: Kovács Henrietta. Súgó: Mészáros Csilla. Fény: Balogh Csaba Andor. Hang: Baranyai Illés, Móni Tamás. Videó: Ulrich György, Kónya István.

Szereplők: Mácsai Pál, Hámori Gabriella, Bajomi Nagy György, Pogány Judit, Polgár Csaba, Zsigmond Emőke, Szaplonczay Mária e.h.

Örkény Színház, Stúdió, 2022. október 7.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu