Turbuly Lilla: Ha a bábszínház vízre száll

Helka, a Balaton tündére

Az előadás attól különleges, hogy Helka mellett van még egy főszereplője: maga a tó. Vízi bábszínházat látunk ugyanis, ami nálunk unikumnak számít. Nem úgy a keleti kultúrákban, ahol nagy hagyománya van a műfajnak.

Nyulász Péter meseregénye 2011-ben Az Év Gyermekkönyve lett. (A gyerekkönyves szakma legrangosabb díját az IBBY – International Board on Books for Young People, Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa – magyar szekciója ítéli oda.) A regény a Balatonhoz fűződő mondákból táplálkozik, címszereplője, Helka rakoncátlan, otthonról elkódorgó és így mindenféle kalandokba keveredő hercegkisasszonyból válik a történet végére a Balaton tündérévé. A fantasy regényben megelevenedik Bora, a gonosz boszorkány, Kamor, a Bakony varázslója, és feltűnik számos jellegzetes balatoni, Bakony környéki helyszín. Nem csoda, hogy éppen a veszprémi Kabóca Bábszínház vállalkozott a színpadra állítására.
De a könyv megszületésében egy onnan távolabb eső helynek, Budakeszinek legalább ekkora szerepe volt: itt él a szerző, az illusztrátor (Bohony Bea), de itt működik a kiadó, az azonos név alatt mesebeli könyvesboltot is üzemeltető Betűtészta is. Ha még azt is hozzátesszük, hogy az előadás rendezője, Székely Andrea is innen származik, nem csoda, hogy valamennyien szívügyüknek tekintették, hogy a budakeszi gyerekek is láthassák a darabot, így szeptember 13-án a Balaton Budakeszire költözött.

Az előadás attól különleges, hogy Helka mellett van még egy főszereplője: maga a tó. Vízi bábszínházat látunk ugyanis, ami nálunk unikumnak számít. Nem úgy a keleti kultúrákban, ahol nagy hagyománya van a műfajnak. Jómagam egyszer láttam ilyet, három éve a pécsi felnőtt-bábfesztiválon, ahol a Vietnami Nemzeti Bábszínház mutatott be egy tradicionális vízi bábjátékot. Ott egészen a végéig rejtélynek tűnt, hogyan mozgatják a medence közepén játszó bábokat, de az előadást követően megnézhettük, hogy a színészek gumicsizmában a vízben állva, hosszú, huzalokkal felszerelt, horgászbothoz hasonló bambuszrúd segítségével dolgoznak. Székely Andrea, a Helka rendezője is merített ebből a hagyományból, hiszen a színészek legtöbbször itt is botok-huzalok segítségével mozgatják a bábokat, a néző számára láthatatlanul, a medencét körítő díszletelemek mögött mozogva. (Igaz, a láthatóságot-láthatatlanságot, a színpadra vonatkozóan is, azért befolyásolta, hogy a néző hol ült a művelődési ház udvarán felállított nézőtéren.) Egy ilyen különleges megoldásnál fennáll a veszély, hogy a technika eluralja az előadást, és háttérbe szorul maga a színház. Itt azonban nem ez történt: bár a vizes medence meghatározta a színpadképet, színházi díszletként működött és szolgálta az előadást. A látványvilág Gyarmathy Ágnesnek köszönhetően egyébként is karakteres, kerül mindenféle habos-babosságot, ennek köszönhetően Helka sem egy babaszépség, inkább kicsit elrajzolt hercegkisasszony. Nem is egy Helka van különben, hanem több, és más szereplőkből is készültek kisebb-nagyobb változatok, hiszen nem mindegy, hogy, mondjuk, egy csónakban úsztatják az adott szereplőt, vagy bábszínész mozgatja. A magyar bábszínpadokon szokatlan, nem egyszerű technika jól működik, még ha néha érezni is, hogy a veszprémi bábszínészeknek (ellentétben a vietnamiakkal) az eddig játszott húsz előadáson még nem válhatott vérévé a vízi bábozás. A látványvilágnak fontos része a világítás is, ami a délután látott előadáson nem érvényesülhetett annyira, mint feltehetőleg az estin. De az összképhez hozzátartoznak a vízi játékok is: a varázskönyv kinyitását például feltörő vízsugársor érzékelteti.
A regényt a szerző írta át színpadra. A történet azoknak is követhető, akik nem ismerik a feldolgozott mondákat, hiszen csupa ismerős mesetoposszal találkoznak: hercegkisasszony, boszorkány, varázsló, varázskönyv stb. Erre épülnek rá a balatoni helyszínek és a hozzájuk fűződő regék. Nem biztos, hogy a gyerekek a kettőt azonnal össze tudják kötni, de az előadás jó alap lehet ahhoz, hogy kedvet ébresszen a mondák alaposabb megismeréséhez és így a könyv elolvasásához is. Az átdolgozás nagy erénye az is, hogy megmarad a szöveg igényessége, helyenként költői szépsége és fanyar humora.
A Helkát a gyerekirodalmárok azért fogadták lelkesen, mert szerencsésen ötvözi az angolszász gyökerű fantasy irodalmat a magyar mondavilággal, és mindezt igényes irodalmi nyelven teszi. A bábszínházi változat a maga műfajában szintén sikeres kísérlet a nálunk ismeretlen vízi bábszínház és a hazai bábszínházi hagyomány ötvözésére.

Helka, a Balaton tündére (vízi bábszínház)

Írta: Nyulász Péter. Zeneszerző: Nyitrai László. Tervező: Gyarmathy Ágnes. Dramaturg: Sőregi Melinda. Szcenika: Szalai József. Rendezőasszisztens: Zsida Ágnes. Rendezte: Székely Andrea.
Színészek: Érsek-Csanádi Gyöngyi, Baranyai Anita, Fige Tamás, Futó Ákos, Jakab Ádám, Lovászi Edina, Mákszem Lenke.

A Kabóca Bábszínház (Veszprém) előadása Budakeszin, 2013. szeptember 13-án.