Réczei Tamás: Mengele törpéi

…énekelnek, zenélnek, különböző atmoszférát, hangulatot teremtenek, melyekben a drámaiság mellett az abszurd humor is markáns hangsúlyt kap.

Szinte hihetetlen, hogy a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának 2. évfolyamos színművész hallgatói mennyire rutinos, összeszokott csapat benyomását keltik. Pedig – nem nehéz kiszámolni – még csak második éve vannak együtt.

Ráadásul a Réczei Tamás (át)írta-rendezte Mengele törpéi nem könnyű előadás, sőt: többszörösen bonyolult képlet. A hallgatóknak elsősorban játéktechnikával kell megjeleníteniük a törpelétet, és bár ebben segítségükre vannak a Mátravölgyi Ákos tervezte, kicsit bábszínházra emlékeztető ügyes törpejelmezek, melyek a sokszor guggoló viselőjük mellkasa alatt himbálódzó törpelábak révén keltik a törpeség illúzióját, mégsem egyszerű a vidám gyerek törpe és a rettegésbe taszított, drámai sorsot megélő felnőtt törpe közötti számos (törpe) karakter megmutatása.

A képek forrása: Kaposvári Művészeti Egyetem

Mert a Jehuda Koren és Eilat Negev által lejegyzett, Lélekben óriások voltunk címmel megjelent történet főhőseinek igencsak változatos élet jutott. A máramarosi zsidó családban született hét liliputi gyermek a múlt század húszas-harmincas éveiben szórakoztató zenészként nemzetközi sikereket ért el, ám ’44-ben a helyi zsidó közösséggel együtt őket is deportálták. Auschwitz-Birkenauban Mengele „kedvencei” lettek: az elvetemült náci tábori orvos embertelen kísérleteket hajtott végre rajtuk, de ennek köszönhették életben maradásukat, és azt, hogy a lágerban viszonylag kivételezett helyzetben szenvedhettek. Réczei Tamás a magyarul 2006-ban megjelent könyv alapján írta a színdarabot.

A hallgatók a rendszerint egyik idősíkból a másikba váltó cselekmény megjelenítése közben nemcsak a már említett sokoldalúkarakter-ábrázolásból vizsgáznak jelesre, hanem sokféle előadói készségükről is tanúbizonyságot tesznek: énekelnek, zenélnek, különböző atmoszférát, hangulatot teremtenek, melyekben a drámaiság mellett az abszurd humor is markáns hangsúlyt kap. Mindemellett a témaválasztás súlya, jelentősége miatt játékukkal – mindegy, hogy tudatosan, rendezői intencióra, avagy előadói érzékből – komoly társadalmi kérdésekre is reflektálnak. Nevezetesen: az előadáson körvonalazódik a játszók generációjának egyfajta történelemszemlélete, melyben határozottan megmutatkozik a kiállás a mindenkori áldozatok mellett, az együttérzés az ártatlanul halálba, szenvedésbe küldött emberekkel; de az idő múlása is érződik. A másodikos egyetemisták zöme nyilván az ezredforduló táján születhetett. Előadásukból, témakezelésükből az is kiérződik, hogy a holokauszt borzalma számukra nem élő múlt, hanem megtanult történelem. Valahogy úgy tekintenek rá, úgy ismerkednek vele, ahogy néhány évvel ezelőtt az akkor kb. velük egykorú, szintén kaposvári színészhallgatók az I. Világháborúra. A Fekete ég – A fehér felhő című kétrészes Molnár Ferenc–Vidnyánszky Attila-előadásban a fiatalok előadták, milyen személyes emlékeket, emlékezést találtak családjukban, közvetlen környezetükben a Nagy Háborúról.

Holokauszt-túlélők még élnek köztünk, és a leszármazottaik is megtölthetik személyességgel a képzeletbeli történelemkönyv lapjait. De nemsokára már csak olyanok fognak élni, akik csakis könyvekből vagy egyéb adathordozókról ismerhetik a vészkorszak történéseit. Ezt megváltoztatni nem lehet, de a kiállás az áldozatok mellett, a bűn meg- és elítélése tanulható, tanítható… Megfelelő készségek megléte esetén elsajátítható, mint a színészi mesterség tudása.

Mengele törpéi (Kaposvári Művészeti Egyetem, Rippl Rónai Művészeti kar, 2. évfolyamos színművész osztály)

Jehuda Koren–Eilat Negev Lélekben óriások voltunk című könyve alapján írta Réczei Tamás. Díszlet- és jelmeztervező: Mátravölgyi Ákos. Rendező: Réczei Tamás. Osztályfőnök: Cseke Péter.

Előadják: Trill Beatrix, Pálóczi Bence, Urbán Richárd, Rosznáky Varga Emma, Szabó Dorottya, Kelecsényi Anna, Támadi Anita, Dura Veronika, Nagy Péter János, Varga Ádám Sándor, Kovács Martin, Zayzon Zsolt.

Nemzeti Színház, Kaszás Attila Terem, 2018. május 8.