Turbuly Lilla: 32 nap közelség

Nagymamával álmodtam / Göndör László, Katona Éva és a Bíborszalon -

Van a nagymama történetének egy meghatározó momentuma, amelyet színházilag (is) nehéz megfogalmazni: holokauszt-túlélő, megjárta Auschwitzot, találkozott Mengelével.

Új személyesség járja be a hazai (független) színpadokat. Egyre több alkotó érzi szükségét, hogy ne csak inspirációnak használja a saját történetét, hanem direktben vigye színpadra. Közrejátszhat ebben valamiféle kényszerpálya is (akár az, hogy egy színész hirtelen színpadi feladatok nélkül marad, akár a járvány miatti leállás, az otthon alkotás mint megmaradt lehetőség). De benne lehet a digitális, photo-shoppolt önmegmutatási kényszer elleni lázadás is: élőben, és így élesben, kockázatot vállalva, színházi eszközökkel megmutatkozni. Mészáros Piroska Call girlje vagy a nemrégiben bemutatott Saját drive a Nemes – Szenteczki – Raubinek triótól csak két példa a fentiekre.

Göndör László előadása annyiban más, hogy itt a fókusz nem egyetlen emberen, hanem egy kapcsolaton van: a színész és 97 éves nagymamája, Katona Éva közös történetén, akihez a karantén idején odaköltözött egy hónapra, hogy még közelebb kerülhessen hozzá, hogy mélyebben megismerje – és hogy elkészíthesse ezt az előadást. A nagymama a hangjával van jelen, illetve egyszer, az előadás vége felé megjelenik a kivetített képernyőn, karneváli álarcban. Mégis nagyon sokat megtudunk róla. Kérdés-feleletekből, az unokájával folytatott töredékes párbeszédekből, abból, hogy a filmbejátszásokon látjuk, milyen lakásban, milyen tárgyak között él, milyen a napirendje. Göndör László saját magából leginkább azt mutatja meg, hogy mennyire fontos neki a nagymamája, milyen erősen kötődik hozzá, és e mögött a kötődés mögött inkább csak felsejlik az a megkésett kapunyitási vagy korán jött életközepi válság, amelyről a most 35 éves, civil pálya után a színészet felé forduló alkotó az előadással kapcsolatos interjúkban beszélt. Ez még akkor is így van, ha az előadás elején beszél magáról, és színészi pályafutása állomásaiból is bemutat egy zanzásított összefoglalót (van egy ugyanilyen jelenet Mészáros Piroska előadásában is).

göndör

Ehhez a saját történethez az alkotók civil (de legalábbis többnyire ezt a benyomást keltő) hangnemet választottak, színészi alakítás helyett személyes jelenlétet felvállalt esetlenségekkel, tétovaságokkal. Miközben a formát nagyon is kitalálták: a vetítést ötvözik a színpadi jelenléttel, és az előadásba beleépítenek egy sor popkulturális utalást. Gyanítom, hogy egy részüket Göndör László nagymamájának is el kellett magyarázni, ahogy némelyik nekem is homályban maradt.

Van a nagymama történetének egy meghatározó momentuma, amelyet színházilag (is) nehéz megfogalmazni: holokauszt-túlélő, megjárta Auschwitzot, találkozott Mengelével. Göndör László mindjárt az indításnál megidézi Fahidi Évát (aki a saját holokauszt-történetét egy táncelőadásban mondta el), és felveti a kérdést, hogy lehet minderről színpadon beszélni. Beleférhet-e ebbe az irónia egy harmadik generációs érintett részéről? A másik fontos felvetés, hogy kimondható, felidézhető-e az a bizonyos találkozás Mengelével? Ezt a titkot az előadás és az unoka megtartja a nagymamának. Vagyis… Nem vagyok benne egészen biztos, hogy a korábban elhangzott hosszú monológban nem volt-e mégis benne legalább egy része. És ez egy termékeny bizonytalanság.

Az előadás csúcspontja (legalábbis számomra) éppen ez a töredékes, szabadvers-szerű monológ, amelyet a nagymamával folytatott beszélgetésekből, és az együtt töltött 32 nap történetéből állítottak össze. Meg az a kívánságlista, amelyben Göndör László elmondja, mit várt ettől a harminckét naptól.

És hogy miért is érdekelne minket a mások élete annyira, hogy beüljünk erre az előadásra? Mert azon kívül, hogy Katona Éva életútja önmagában is megismerésre érdemes, a saját kapcsolatainkról, elhalasztott és/vagy elszalasztott beszélgetéseinkről is mondhat nekünk valamit.

Göndör László, Katona Éva és a Bíborszalon: Nagymamával álmodtam

Szereplők: Göndör László és Katona Éva.

Író, koncepció, rendező: Göndör László. Társrendező, koncepció: Laboda Kornél Dzsangaman. Hangdesigner, dokumentumfilmes anyagok rendezése: Bartha Márk. Hangmesterek: Somoskövi Bence és Nagy Botond. Fénytervező: Bredán Máté. Technikus: Lengyel Ákos Papa. Látványtervező: Csoma Gabriella. Hang- és videóvágó: Láng Alexandra. Külső konzulens: Ördög Tamás. Pszichológus konzulens: Horváth Lili Olga. Produkciós asszisztens: Szakács Zsuzsi. Produkciós vezető: Mayer Dániel.

Az előadás a Fővárosi Önkormányzat által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg. Koprodukciós partner: Trafó – Kortárs Művészetek Háza. Produkciós Partner: SzínMűHely Alapítvány.

Trafó Klub, 2021. november 14.  

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu