Beszámoló a VI. ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztiválról II.

Mire vagyunk hajlandóak időt és pénzt áldozni?

A fesztivál második fele arról is elgondolkodtathatta a nézőt, hogy mitől eladható egy színházi előadás vagy egy performansz keretében létrehozott testfestmény. Tágabb értelemben, a kultúra. Mire vagyunk hajlandóak időt és pénzt áldozni?

Loveshake / Rezes Judit és Szabó Győző / Fotó: Horváth Judit

Rezes Judit és Szabó Győző kettősére, a Loveshake-re az egerszegi nézők határozott igent mondtak: ahány pótszék csak befért a nézőtérre, az mind megtelt. Egy felhőszakadás azonban kb. a 20. percben elmosta az előadást. Ígéretet kaptunk, hogy lesz majd pótlás. Addig személyesség és színpadi profizmus különleges elegyét, egy kapcsolat kezdetének képeit vihették magukkal haza a nézők a rommá ázott frizurák és ruhák mellett. És hogy őket mi vonzotta ilyen nagy számban a színházba? Tartok tőle, hogy nem Rezes Judit Katona József színházbeli remek alakításainak híre, sokkal inkább Szabó Győző filmes és Rezes Judit táncműsoros ismertsége. És a bennünk élő kíváncsiság, hogy rálássunk mások életére. Baj az, ha erre épít két színművész? Dehogy, ha a nézőnek aztán minőséget kínálnak. A látott részlet és az előadásról olvasott kritikák többsége szerint ebben az esetben pontosan ez a helyzet.

Hasonlóan sok pótszékes teltházzal ment a Nőkből is megárt (r.: Cseh Judit), a Tordai Teri és Horváth Lili anya-lánya kettőse által játszott anya-lánya darab. Jó volt látni, hogy a nézőtéren sok volt a fiatal, de háromgenerációs családot is láttam, nem is egyet. Nem csoda, az előadásban megjelenő szülő-gyermek kapcsolat, az anyaság, a szülők válása, az öregedés vagy a nagymamaszerep elfogadása közül nincs ember, aki egyhez vagy többhöz ne tudna kapcsolódni. Mindez két kiváló színész előadásában, akikbe a néző a színpadon is belelátja privát anya-lányságukat.

Nőkből is megárt / Horváth Lili és Tordai Teri / Fotó: Bánhalmi Árpád

Egy interjúból tudom, hogy az előadás Tordai Teri ötlete volt, aki így szeretett volna a lányának segíteni, hogy háromgyermekes édesanyaként újra visszatérhessen a színpadra. Ráérzett, hogy az örök téma, a személyesség és egy minőségi előadás sikerre van ítélve. (Hogy egy kicsit én is személyes legyek, még a budapesti bemutatón gondoltam rá, hogy milyen jó lenne ezt egyszer majd anyukámmal is megnézni. Most erre is adódott alkalom, ezért külön hálás vagyok a fesztiválnak. Meg azért is, hogy akadálymentesen megközelíthető, mert ahogy sokaknak, ez nekünk is fontos szempont.)

Az eladhatóság Gergye Krisztián Aukció című performanszának is fontos kérdése. Az előadás első felében színes festékekkel és a testével táncolja tele a fehér vásznakat, amelyeket aztán egy aukció keretében a nézők megvásárolhatnak. Egy kicsit aggódtam, hogy a helyi Albatrosz táncegyüttes 10-16 éves táncoslányai, akiket a nézőtéren láttam, hogy fogadják majd az előadást, és arra sem emlékeztem pontosan a több éve látott bemutatóról, hogy vajon a festékből kimosdásos, átöltözős jelenet nem 14-es karikás-e, de Gergye Krisztián remekül megoldotta, hogy ne az legyen. Igaz, volt olyan kislány, aki megkérdezte, hogy mikor lesz a tánc (miután már túl voltunk a performansz első felén), de meglepően jól vették az előadást, az aukciós részt pedig kifejezetten élvezték.

Gergye Krisztián / Aukció / Fotó: Pezzetta Umberto

Visszaolvasva korábbi kritikámat (ami itt található), látom, hogy a koreográfus-előadó közben zenét váltott: a közismert Bolero helyett a Csongor és Tündéből vett Éj monológra írt Bella Máté-mű adta az est zenei alapját. Érződött az is, hogy az aukciós rész is kiforrt az elmúlt években, miközben megőrizte humorát, öniróniáját. Ezen az estén, ha nem is túl magas árakon, de mind a négy festmény elkelt. A kultúra vevőre talált, a kortárs performansz pedig befogadókra.

Úgy látszik, Othello és a felolvasószínház kevésbé működött hívószóként. Erre az estre kevesen jöttek el, pedig Németh Ákos új fordítása kifejezetten izgalmas és mai megközelítése a Shakespeare-darabnak, és a felolvasás is ellépett a szcenírozott változat felé, így a puszta szövegolvasáson messze túlmutató élményt adott a nézőknek. (A fordító-rendezővel készült interjút itt olvashatják.) A felolvasószínházi előadások a POSZT-on is ingyenes programként működnek, pedig ott lényegesen nagyobb a műfaj iránt érdeklődő közönség, így szerintem itt is ingyenes, de legalábbis kedvezményes áru programként kellett volna meghirdetni. Egy kortárs fesztiválon mindenképpen helye van az ilyen, kísérleti fázisú munkabemutatóknak is, még ha egyelőre mérsékelt is iránta az érdeklődés.

Othello / Tóth József, Tóth János Gergely, Gáspár Anna és Szanitter Dávid / Fotó: Kvártélyház

A gyerekeket idén két programmal várták: Mórocz Adrienn Boribon muzsikál című koncertjével és a Vitéz László menyecskét keres című bábelőadással. Vitéz Lászlót magányos harcosnak ismertük meg, aki bátran veri a gonoszt az ő nagymamucikája palacsintasütőjével. A magyar vásári bábhagyomány főszereplőjének Fabók Mariann talált párt Vitéz János és Vas Juliska című, méltán sok-sok díjat nyert előadásában. És lám, hagyományt teremtett, hiszen Vas Juliska ebben a másik, Markó Róbert által írt darabban is megjelenik (az alkotó engedélyével). Jó látni azt is, hogy ez a darab is rákérdez olyan, mai érzékenységünkkel már egyáltalán nem egyértelmű dolgokra, hogy vajon miért is kell fejbekölni valakit csak azért, mert nekünk nem tetszik a pofája. Amivel ugye, a vásári bábjátéknak sok-sok évtizedig nem volt semmi problémája. A palacsintasütő dolgozott, a gyerekek meg nevettek. Ez az előadás is azt mutatja, hogy a hagyomány továbbéléséhez igenis kellenek az új szempontok, új gondolatok. Barna Zsombor, aki nemrég végzett az egyetemen, de már főszereplője volt egy kritikusdíj-nyertes előadásnak, A csillagszemű juhásznak, ezzel a bábjátékkal azt is bizonyítja, hogy a vásári bábjáték terén is megállja a helyét.

Barna Zsombor Vitéz Lászlóval / Fotó: Kvártélyház

Az Othello előtt volt jogászkollégámmal és feleségével találkoztam. Azt mondták, nekik ez a nyári, zakós kínálat nagyon bejön, mindig várják, mit láthatnak ebben az évben. Hatodik éve figyelemmel kísérve a fesztivált, bizton állíthatom, évről évre többen vannak így.  

Zalaegerszeg, 2018. július 10.