Szoboszlai Annamária: A hétvége a családé

Csavar Színház: Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon; Asszooony!!! – Buták versenye / Vendégváró Fesztivál II. rész -

Jóféle varázslat Gál Tamásé. Különös érzékkel képes megmozgatni a közönséget, s különös érzékkel képes választani is.

Családi hétvégével folytatódott a Bethlen Téri Színházban a Vendégváró Fesztivál. Ahogy azt Turbuly Lilla írta, a hetényi Csavar Színház mindkét előadása jó alkalom volt arra, hogy apa és anya kisebb-nagyobb gyerekekkel egy vidám délelőttöt töltsön el a színház falai közt. Míg szombaton inkább a nagyobbakkal, addig vasárnap elsősorban a kisebbekkel volt érdemes odalátogatni.

Őszintén szólva, azt gondoltam, hogy Csokonai Vitéz Mihály vígeposza, a Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon nem ússza meg az alapos ráncfelvarrást. Meglepetésemre azonban Gál Tamás – eltekintve a közbeiktatott és a nézők közreműködésével előadott jelenetektől –, az eredeti sorokat vitte színpadra, és csak imitt-amott töltötte föl „a rút, ráncos arcú öregasszony” sosem volt báját némi modern „kocs-onyával” – hogy visszájára építsem a „CSOK”-ot. Igen, a CSOK is elcsattan a darab végén Dorottya testamentumában, melyet egy kedves, mosolygós és végtelenül türelmes középiskolás leányzó jegyzetel a kezében tartott képzeletbeli papírosra. Dorottya/Gál Tamás közben tanár nénisen/bácsisan rá-rákérdez nála egy szó jelentésére, és arra is felhívja a figyelmét, hogy Csokonai érettségi tétel, s ha másért nem, hát már ezért bizonyosan megérte színházba jönnie. Sok-sok derűs, emlékezetes pillanat születik a mélabús komolyságú színpadon.

272454472 5142944729049204 5017227512124675245 n

Mert a régmúlt dámáiból mi maradt mára? Legfeljebb fémabroncs, hideg krinolinváz, hústalan kellék. De a letűnt korok egykor babérkoszorúval illetett írói és költői sem jártak jobban, nevüket a legtöbb diák unottan, félvállról veti oda magyarórán, mert nekik hozzájuk már nincs közük. (Pedig egy tizenévesnek a lázadó Csokonaihoz bizonyosan van…) Látom, ahogy ott ül ez a naftalinszagú Idő a Bethlen Téri Színház éjsötét függönyei közt… Ez lehetett Yorick nagy pillanata is, mikor koponyája a sírásó kezébe került… De a szellemek hátrébb húzódnak, helyet adnak az élőknek. Gál Tamás gitárral kísért éneke és Mester László hegedűjátéka köztes térként szolgál az időutazás alatt, a színész szájából elhangzó eposzrészleteket pedig kisebb részben tisztelgésnek érzem a fiatalon meghalt Csokonai előtt, akinek nagy szerelme és múzsája, Vajda Julianna jórészt Hetényben élte le életét (ahol a Csavar Színház működik). Másrészt viszont – a diákok körében is egyértelmű tetszést aratva – belakják szegény Dorottya üres vázát, kinek „lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek, Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek.” A szemérmetlen, öreget nem kímélő szókimondás megteszi a hatását, ezen a ponton Csokonai kortársává válik minden középiskolásnak.

Gál Tamás, miközben hol Dorottyává, hol Carnevállá (farsanggá), hol Oporrá változik, jó érzékkel válogat maga mellé szereplőket a közönség soraiból: kisfiúból, nagylányból, nagyfiúból kerekedik ki Gál farsangolóinak sebtében válogatott csapata, a dámák és az urak serege, akik a színészt utánozva táncolnak, röpke mím-játéknak válnak előadóivá, vagy épp amazon Dorottya harci szekerét gurítják közelebb a nőtlen férfiakhoz. A színész-rendező-társulatvezető remekül él az adódó helyzetkomikum lehetőségével: lehordja társnőjét, amiért az csak úgy eldobta kiürített Herendi (vagy Zsolnay…?) kávés csészéjét, majd igazat ad neki. (Elvégre velük, öregekkel, senki se törődik, hát mit számít egy törött porcelán?) Vagy pocakját méri össze a kávéjába adagolt cukormennyiséggel és egy modell-alkatú gimnazistával… Jóféle varázslat Gál Tamásé. Különös érzékkel képes megmozgatni a közönséget, s különös érzékkel képes választani is. A darab végén ketrecbe záruló Carnevált nem tudják nem heccelni az osztálytársnők, évfolyamtársak. Talán okuk van rá. Dorottya harca nem volt hiábavaló.

9198d6246e524b3c9b1691ab70a9a12bAssszoooony! / Fotó: Csavar Színház

Másnap az Asszoooony! című előadást már egészen úgy ültem végig, mint egy kisgyerek, mégsem lett belőlem búzahordó Kiss Szilvia oldalán, aki férjével, Gál Tamással újabb jeleneteket adott elő egy házasságból, de ezúttal nem a svéd Ingmar Bergman regényét/filmjét véve alapul, mint a fesztivál második napján, hanem egy magyar népmesét, A buták versenyét. A díszlet egyszerű, de praktikus és szép. Mivel csak ez vár bennünket, amikor helyet foglalunk, jó alaposan megnézzük magunknak a festett madárkákat, virágokat. Ötéves lányom izgul! Talán, mert elmeséltem neki, hogy tegnap szinte az összes diákomat kihívta a Gál Tamás bácsi, és érzi, hogy most rajta a sor?

A meséről röviden annyit, hogy az asszony elhatározza, be fogja bizonyítani a férjének, hogy komoly dolgokat – akár még a keserves munkával megtermelt búza eladását is – rá lehet bízni. Talál is vevőt, de az csúnyán felülteti az asszonyt, a búzát fizetség nélkül elcsalja tőle, ráadásul még a vadi új bundáját is megszerzi. A történet természetesen vidám s tanulságos véget ér, a férj rájön, hogy nem az ő asszonykája a legbutább, és még az elvesztett javakat is visszaszerzi. A két színész remek játékát ebben a mesében is a közönség egészítette ki: a legkisebbek.

Míg az Asszooony! című előadáshoz hasonlóval olykor találkozhat a kisgyerekes szülő, addig a Dorottya számomra azért különleges, mert tudom, milyen nehéz vállalkozás megtalálni a kiskaput egy érzékeny (talán a legérzékenyebb), de nem egykönnyen megközelíthető korosztályhoz: a tizenöt-tizenhat évesekhez.

 

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon

Rendező:  Gál Tamás. Jelmez- és bábtervező: Őry Katalin Rozália. Zene:  Bodonyi András. Zenész: Mester László. Játékmester: Gál Tamás. 

Asszooony!!! – Buták versenye (népmese)

Rendezte: Gál Tamás. Látvány: Őry Katalin Rozália. ZeneGál Tamás, Bodonyi András.

Előadják: Kiss Szilvia, Gál Tamás.

 

Bethlen Téri Színház, 2022. január 22-23.

 

Vendégváró Fesztivál

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu