Határon Túli Magyar Színházak Szemléje 2.

Visky Andrej nem a múlt század eleji ír vidékről, inkább a mai erdélyiről szeretne képet adni.

Nagyvárad: Kakuk Marci; Szatmárnémeti – Temesvár: Burundanga, avagy a maszk a baszk meg a cucc; Újvidék: Kis Magyar Pornográfia –

Az ember a színházban nem mások hülyeségén szeret nevetni, hanem – közvetetten – mindig önmagát röhögi ki boldogan.

Csehov: Csajka -

Szinte csak a monológok maradtak meg, a dialógusokat inkább a nézőknek mondják, vallomásként, ám a sokféle nonverbális akció annál intenzívebb kapcsolódást teremt másokhoz.

Maladype Színház: A trójai nők -

Ahogyan a trójai birodalom és kultúrája anno pusztulásra ítéltetett, ugyanúgy eltűnőben van napjainkban a több évezredes humán műveltség.

Anton Pavlovics Csehov: A Platonov

Egy önző és gyenge ember, aki nagyon eltévedt a saját életében.

Fejes Endre – Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 -

Azt sugallják nekünk a Petőfi Sándor utcában, hogy az elmúlt 100 évben a szabad levegőt és a közösségi tágasságot nélkülöztük a leginkább.

Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány -

NPI úgy tudja kipróbálni a „fizikai színház” ismert és tanulható eszközeit és módszereit, hogy már rögtön éretten, egyénien kezeli azokat.

Matei Vișniec: Napnyugat Expressz -

Zakariás Zalán rendezése a jelenetes építkezés ellenére is egységes, sodró, látványos előadássá áll össze.

Euripidész: Médeia -

A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra…

Paul Claudel: Angyali üdvözlet –

Szülei férfitársadalma rutinosan, álszent ideológiákkal takargatja a bűneit.