Rendház és színház

Beszélgetés Bősze Ádámmal
„… úgy öltöztünk, mint bárki más, így senkinek nem tűnt fel, hogy szerzetes vagyok.”
„… úgy öltöztünk, mint bárki más, így senkinek nem tűnt fel, hogy szerzetes vagyok.”
„A néző általában szereti, ha szórakozni is tud, miközben megdöbbentik, elgondolkodtatják.”
A sepsiszentgyörgyi M Studio Flow Fesztiválján beszélgettünk a rendezvény megálmodójával, a helyi mozgásszínházi társulat vezetőjével.
Bakonyi Csilla a Jászai Mari Színház önálló társulatának megalakulása, 2014 óta tagja a tatabányai színháznak. Annak idején A testőr női főszerepére érkezett, és tavaly egy másik Molnár Ferenc-darabban, Az üvegcipőben láthattuk. Az idei évadot teljesen más színpadi univerzumban, Pintér Béla Szutyokjában kezdte. Elsősorban erről beszélgettünk, de szóba kerültek pályájának korábbi állomásai is.
Szakács Hajnalka második évadát kezdte idén a tatabányai Jászai Mari Színházban, két, egymást gyorsan követő bemutatóval. A Cabaret-ban Sallyt, a Szutyokban Rózsit játssza. E két szerep mellett egyetemi és debreceni éveiről, a váltás okairól, tapasztalatairól, a tatabányai társulatról és közönségről is beszélgettünk.
Azt hiszem, több független műhelynek is fontos volt, hogy léteztünk, hogy látták, ez is egy lehetőség.
„Ebben a világban sokan azért válnak üldözővé, hogy nehogy üldözöttek legyenek.”
Amikor kiderült, hogy Tapasztó Ernő engem szán főszereplőnek, győzött bennem a színész…
Hajdu Szabolcs módszere az, hogy leszed minden felesleges színészkedést, minden túlzó gesztust.
Szubjektív portré: Csábi Annával Benedek Zsolt beszélget –
„Rendezőként tudtam, hogy milyen figurára van szükségem, színészként viszont már nem, hogy azt játszom-e.”