„Óriási szerencsémnek tartom, hogy itt játszhatok”

Beszélgetés Kardos Róberttel -
Én monogám típus vagyok, a Bárka Színházban (egészen a megszűnéséig) 14 évet töltöttem. Nem szólam, hogy nagyon szeretem a tatabányai társulatot…
Én monogám típus vagyok, a Bárka Színházban (egészen a megszűnéséig) 14 évet töltöttem. Nem szólam, hogy nagyon szeretem a tatabányai társulatot…
Gyűjtöm a közélet drámai eseményeit, és pláne a drámai pillanatokat, ezekből merítek kitágítva, szétszálazva, a diskurzusaimhoz.
Ma is nehéz ismerkedni, hatalmas a távolság az idealizált párkapcsolatok és a valós lehetőségek között.
„Látok még kibontani való lehetőségeket az olümposziak, titánok, kentaurok, szatírok világában.”
„A civil életemben több Kohlhaasszal is találkoztam. Nehéz velük együtt élni, miközben igazat ad nekik az ember.”
Minél nehezebb helyzetű az adott gyerekközönség, annál jobban működik a fantáziájuk.
Tetszett az alaphelyzet, hogy egy tanári szobából indul a történet, az elején úgy is kezdtem el írni, mint egy átiratot…
Nem bábok lesznek, hanem tárgyanimáció. Annyit árulok csak el, hogy a konyhában és a takarítóeszközök között nézelődtünk…
Az a legfurcsább és legfantasztikusabb az alkotásban, hogy az ember nem tudhatja előre, hogyan fog alakulni, mi lesz a vége…
Tatabánya fiatal város fiatal színházzal, itt jól mennek a kortárs művek. Remélem, azért is, ahogyan mi bemutatjuk őket.