Jegyzet a Levy-könyvről

"Kortársunk, Bihari Puhl Levente, azaz Levy, van akkora festő, mint Dalí volt. Előrebocsátom: az állítás igazában nem vagyok teljesen biztos, de hogy Levyben a magyar Dalít világra szóló szenzációként felfedezni csak megfelelő kommunikáció kérdése lenne, arra mérget veszek."

Avagy megengedő kritikustusa Kováts Judit Megtagadva című regénye kapcsán

A szerző, egy vele készült interjúban a következőket mondta: „Az élő interjúalanyok mind azt mutatták, hogy van egy merőben más történelem, mint amit tanulunk, tanítunk..."

avagy hogyan fejezzük be a Bogyó és Babóca háborút?

Elitizmus kontra olvasói igények marketingszempontú kiszolgálása, ízlésdiktatúra kontra értékközvetítés – valahogy így lehetne összefoglalni a két oldal érvrendszerét.

Nyíregyházáról, Vidor után

Talán Tornyai is az őt gúnyolóknak mondta: ő a „sömmit" festi. Pedig nagyon jól tudhatta, hogy amit fest, az a minden, és nem sömmi.

„Nem csak a dakotáké a világ..."
(Szopacs, a minden kánonból kimaradt indián)

A szekértábortűz melegénél kipirulnak a kicsi szopacsok (az ember melegségre vágyik – Örkény 100), amelyik már unja közülük a találós kérdéseket, üszköt csóvál: tűzkígyókat rajzol.

100 rajz a Szuterén Stúdióból

„Nem csak a dakotáké a világ..."
(Szopacs, a minden kánonból kimaradt indián)

Én politika nélkül árva lennék és kétségbeesett. A Nagy Hazug segítsége nélkül nem tudnám a magam nagy élethazugságát sem megalkotni. A politika örök támasz a hazugságban, igazi – mondhatni: őszinte – hazug ember tehetetlen is nélküle, legalábbis sivár, ingerszegény környezetben tengeti életét.

A Móricz Zsigmond Színház előadásának impressziója Kissné Harman Judit fotói alapján

Megjelenik nyugat. Hagyományos, nekünk szokott ruhában. Európai szerelésben. De fenyegetőn, már ruházatában is fenyegetőn, mert katonaruhában.