Gáspár Anna: Wifire várva…

Avagy Kiültetés félonline-ra
Beszámoló a Félonline.hu virtuális antológiájának bemutatójáról

A kéziratok legtöbbször nem hagyták cserben a szerzőket, de Kaperner Zsolt verseinek a legutóbbi kocsmai sörözés során sajnálatos módon nyoma veszett, így a költő végül a mobiltelefonjáról olvasta fel őket.

Turbuly Lilla: Helyek, nyelvek, nézőpontok

Beszámoló a nagyváradi Interetnikai Színházi Fesztiválról 1.

„Magyarországi nézőként én meg úgy láttam, hogy a nagyváradiak benne élnek ebben a keveréknyelvben, értik a Kossuth-nótát a darabban megelőző román katonadalt, és sokszor máshol nevetnek, mint én."

Kutszegi Csaba: Magyar tájat magyar Dalíval!

Jegyzet a Levy-könyvről

"Kortársunk, Bihari Puhl Levente, azaz Levy, van akkora festő, mint Dalí volt. Előrebocsátom: az állítás igazában nem vagyok teljesen biztos, de hogy Levyben a magyar Dalít világra szóló szenzációként felfedezni csak megfelelő kommunikáció kérdése lenne, arra mérget veszek."

Gáspár Anna: Kibeszélni a mondhatatlant

Avagy megengedő kritikustusa Kováts Judit Megtagadva című regénye kapcsán

A szerző, egy vele készült interjúban a következőket mondta: „Az élő interjúalanyok mind azt mutatták, hogy van egy merőben más történelem, mint amit tanulunk, tanítunk..."

Turbuly Lilla: Péhádézni gyerekirodalomból…

avagy hogyan fejezzük be a Bogyó és Babóca háborút?

Elitizmus kontra olvasói igények marketingszempontú kiszolgálása, ízlésdiktatúra kontra értékközvetítés – valahogy így lehetne összefoglalni a két oldal érvrendszerét.

Írókéz rovata: Méla zsidó tűz körül

„Nem csak a dakotáké a világ..."
(Szopacs, a minden kánonból kimaradt indián)

A szekértábortűz melegénél kipirulnak a kicsi szopacsok (az ember melegségre vágyik – Örkény 100), amelyik már unja közülük a találós kérdéseket, üszköt csóvál: tűzkígyókat rajzol.

Írókéz rovata: Az tokaji táborozáskor…

„Nem csak a dakotáké a világ..."
(Szopacs, a minden kánonból kimaradt indián)

Én politika nélkül árva lennék és kétségbeesett. A Nagy Hazug segítsége nélkül nem tudnám a magam nagy élethazugságát sem megalkotni. A politika örök támasz a hazugságban, igazi – mondhatni: őszinte – hazug ember tehetetlen is nélküle, legalábbis sivár, ingerszegény környezetben tengeti életét.

Petrusák János: „A szuzai mennyegző”

A Móricz Zsigmond Színház előadásának impressziója Kissné Harman Judit fotói alapján

Megjelenik nyugat. Hagyományos, nekünk szokott ruhában. Európai szerelésben. De fenyegetőn, már ruházatában is fenyegetőn, mert katonaruhában.

© 2016 KútszéliStílus.hu