Turbuly Lilla: Kuglófcsata Egerben
Szép Ernő: Kávécsarnok –
A folyamatos építkezés nemcsak a repertoáron, a helyszínen is látszik.
Antal Klaudia: Hiányzó célkereszt
Carly Wijs: Mi és Ők -
Vilmányi Benett és László Lili akkor remekelnek, amikor elfelejtenek gyereket játszani, hiszen a szöveg eleve ledobja magáról a gyermeki allűröket…
Kutszegi Csaba: Nőről szólj nekem, múzsa!
Lucas Hnath: Nóra II. rész -
Nem is lennék az író helyében, ha összeboronálta volna a párt, mert a radikális feministák ezért minden bizonnyal szétszedték volna.
B. Kiss Csaba: Kismenők
Jez Butterworth: Mojo -
A Mojo a jól ismert „béna gengszter” zsánerdarabja, annak minden bejáratott kellékével.
Szekeres Szabolcs: Az én önmagam nélkül
Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos -
…a mardosó félelem mechanizmusáról szól, amelynek megtapasztalásához természetesen nem kell feltétlenül a sztálini Szovjetunióba képzelni magunkat.
Török Ákos: „Erre nagyon rá fogunk b…ni!”
Závada Pál: Egy piaci nap -
…nem egy élvezetes előadás, annál sokkal több.
Turbuly Lilla: Elfogyó székeken
Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert
Közeli szemlélőkből egy rövidke jelenetre mi is szereplőkké válunk.
Turbuly Lilla: Fragile
Sylvia Plath: Az üvegbúra -
Zsigmond Emőke az előadás elején egy tökéletes, csillogó gyöngyszem.
B. Kiss Csaba: Örök-lakás
Székely Rozália: Kálvária Lakópark -
Az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak: mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
Szekeres Szabolcs: A pap és a kurva
Joel Pommerat: Dalok a földszintről -
A kaland- és poénvágyó néző leselkedővé válik, hiszen a való életben, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, inkább elsétálunk a hasonlóan kellemetlen történések helyszínéről.