„Már jobban meghalljuk, mit mond a másik”
Beszélgetés Márton Andrással és Vadász Krisztinával -
Mi is hasonló utat járunk végig egymással, mint a szereplők a darabban. Ahogy ők ütköznek, úgy ütközünk mi is.
Mi is hasonló utat járunk végig egymással, mint a szereplők a darabban. Ahogy ők ütköznek, úgy ütközünk mi is.
A színpadi alapanyag egyszemélyes műfajból sokszor közösségi alkotássá válik.
A király és a királyné sajátos, „se veled, se nélküled, de ellened” viszonyát kiválóan állítja elénk Gálffi László és Hernádi Judit, emlékezetes párost alkotva.
Úgy nevettet, röhögtet és nyihogtat, hogy a végén mégiscsak azzal áll fel az ember a nézőtéri székből, hogy ez azért nem csak röhögés és nyihogás.
A színészek saját tapasztalataikat is fölelevenítik, és beépítik az előadásba, valamint a beszélgetéseken is megmutatkozik a téma alapos szociológiai ismerete.
Félő, hogy esztétikuma háttérbe szorulásával a színház pusztán pankrációvá válik.
…az antidarab színdarabba megy át, a beszéd visszanyeri gondolatközlő funkcióját, a szereplőkről kiderül, hogy mégis tudnak gondolkodni, érezni, hogy önálló személyiséggel is bírnak.
Az oroszlán télen bemutatója kapcsán
A DoN’t Eat Group előadása azért nyújt revelációs élményt, mert a korszerű technikai eszközöket nem csupán felsorolják vagy megemlítik benne, hanem játszanak is velük.
… élet és színház termékeny, szép összhangzásának lehetünk tanúi.