Ha egy színmű a fenti címet viseli, a modern dráma és színház közegében valamelyest is jártas érdeklődő azonnal tudja, hogy a tökéletes boldogtalanság világáról kap képet.
Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat...
A Fridában az a legjobb, hogy létrejött, és talán további hasonló kísérletek inspirátora lesz.
A színházban az érdekel, hogy kapok-e valami újszerű, szövegen túli pluszt, amit egyébként a regény olvasása közben – más módon – megkapok.
Az még adja magát, hogy az elvetemült srácokból álló kitagadott brigád alpárian beszél és viselkedik, előveszik a farkukat, égő cigit esznek, vagy levágott ujjat dugnak fel a Rába Roland-szerzetes ánuszába, de nem értem, hogy a Rába Roland-apa miért mondja azt, amikor szeretett Károly fia haláláról értesül, hogy az „Isten adta, az Isten bassza meg”.
Rusznyák Gábor remekül mozgatja a népes szereplőgárdát. Néha az az érzése támad az embernek, hogy egymásba áttűnő festményeket lát, ahogy a kisebb-nagyobb csoportok folyamatosan átrendeződve betöltik a teret.
...ma már tömegméretű a jelenség: nők, férfiak egyaránt, a kishivatalnoktól a menedzseren át a politikusig, hatalmat akarnak gyakorolni másokon.
...életszerető, életigenlő művész, aki tudja, hogy hol van a rossz oldal – és hol található a jó. Ezért éles szemű, pallérozott elméjű és erkölcsös művészként tükröt tart elénk: a társadalom elé. Nézzétek: ezek vagyunk. Nem te, nem ők, hanem mi, mindannyian.
Gulyás Ádám a címszerepben csupa erő és lendület. A megroggyant térd, a megdőlt törzs, nemcsak a test harmóniájának megbomlását mutatja, hanem az önemésztő lélek útjának egyre meredekebb, a teljes összeomlás felé vezető lejtmenetét is.
Bozó Andrea a feleség szerepében a tartásával is játszik. Mintha ez az asszony eltökélte volna, hogy úgy csinálja végig az egészet, egyenes derékkal, magasra emelt fejjel, hogy egyetlen pillanatra sem görnyeszti meg a vállát – sem konkrétan, sem képletesen.