Szigligeti Ede – Vecsei H. Miklós – Kovács Adrián: Liliomfi

Ebben a Liliomfiban a generációs különbség egyben generációs szakadék is.

Krétakör: A harag napja

A színházművészet értelemre és érzelemre egyaránt hatni tudó komplexitását nem helyettesítheti semmi.

Artus – Nemzeti Táncszínház: Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz?

...immár a saját, extrém és egyedi furcsaságaimat is az élet természetes részének gondolhatom.

Pintér Béla: Fácántánc

Kik azok, akiknek a torkán simán le lehet dugni a legkülönösebb átváltozásokat is?

Dumaszínház: Elhanyagolt férfiszépségek

Felvállalni, megmutatni és megmosolyogni a saját gátlásainkat, helyén kezelni ezeket a különbözőségeket, ahogy ezt itt teszik, felszabadító is lehet.

Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – a Katona József Színházban

Az utolsó néhány másodpercben az évad (ha nem az évtized) páratlanul gyönyörű, különleges színpadi történése látható: Fekete Ernő hangtalan kigurulása a halálnyílásba...

Shakespeare: Lear király (Radnóti Színház, Alföldi Róbert rendezése)

László Zsolt kitűnő játékából már ekkor megsejthetjük: a királlyal nem az a baj, hogy öreg és kezdődő demenciában szenved, hanem hogy ormótlanul hatalmas az egója.

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – KRITIKA

Bűnhődünk, és bűnbocsánatra várunk bűn nélkül is.

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Pesti Színház

Ebben a miliőben mindenki hinni akar Viktorban. Mert olcsó, ám hatásos ópiumként hat a hasba akasztó, teljesen hihető – bár hangyányi józansággal egyből átlátható – halandzsa. De ez utóbbi itt normális. Hisz erre van igény.

TÁP Színház – Milena Marković: Babahajó

...csak bámulok magam elé, mint széplélek a Szorokin-előadáson. Lehet, erre apellál a rendezői szándék is: én nem tudom, hogy ő mit akar, őt meg nem érdekli, hogy én mit értek meg belőle.