Pintér Béla: Fácántánc

Kik azok, akiknek a torkán simán le lehet dugni a legkülönösebb átváltozásokat is?

Dumaszínház: Elhanyagolt férfiszépségek

Felvállalni, megmutatni és megmosolyogni a saját gátlásainkat, helyén kezelni ezeket a különbözőségeket, ahogy ezt itt teszik, felszabadító is lehet.

Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – a Katona József Színházban

Az utolsó néhány másodpercben az évad (ha nem az évtized) páratlanul gyönyörű, különleges színpadi történése látható: Fekete Ernő hangtalan kigurulása a halálnyílásba...

Shakespeare: Lear király (Radnóti Színház, Alföldi Róbert rendezése)

László Zsolt kitűnő játékából már ekkor megsejthetjük: a királlyal nem az a baj, hogy öreg és kezdődő demenciában szenved, hanem hogy ormótlanul hatalmas az egója.

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – KRITIKA

Bűnhődünk, és bűnbocsánatra várunk bűn nélkül is.

Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem, Pesti Színház

Ebben a miliőben mindenki hinni akar Viktorban. Mert olcsó, ám hatásos ópiumként hat a hasba akasztó, teljesen hihető – bár hangyányi józansággal egyből átlátható – halandzsa. De ez utóbbi itt normális. Hisz erre van igény.

TÁP Színház – Milena Marković: Babahajó

...csak bámulok magam elé, mint széplélek a Szorokin-előadáson. Lehet, erre apellál a rendezői szándék is: én nem tudom, hogy ő mit akar, őt meg nem érdekli, hogy én mit értek meg belőle.

AlkalMáté Trupp: Dömötör András

Erős, karikírozó stílus jellemzi az előadást, az alkotók nem kímélnek senkit a színházi életből. Jól sikerültek azok a részek is, amelyekben fontos szakmai, valamint magánéletet is érintő információcsere zajlik Dömötör és Máté Gábor, illetve Mácsai Pál között.

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága

...a regény főszereplője, Vincze Samu kísértetiesen hasonlít a Krétakör Alapítvány egykori ügyvezetőjére, Gulyás Mártonra, egy másik fontos szereplő, Pusztai László pedig Schilling Árpádra.

Gyöngyösi Zoltán: Az ördög ujjai

Ebben a mai magyar valóságban nem könnyű szerethető hősöket találni.