Janikovszky Éva szövegeiből készíteni gyerekelőadást – az optimális célcsoport kiválasztásával – biztos sikert jelent. Erre a bravúrra készült a Hatszín Teátrum Az úgy volt...című teltházas bemutatója is.
Járó Zsuzsa és Mészáros Máté pályája több párhuzamot is mutat: osztálytársak voltak a Máté–Horvai osztályban, éveket töltöttek az egri színháznál, aztán a Vígszínházhoz szerződtek, majd felmondták a sokak által vágyott vígszínházi létet és a szabadúszást választották. Új, közös bemutatójuk, az Egy nyári nap kapcsán beszélgettünk, de sok minden más is szóba került.
… az a finom, szeretetteljes kommunikáció, ami a lány és a ló között kialakul, természettől távol élő városlakó számára ritkán látható élmény, amelynek alig van köze az Eurüpidész-mű előadásához, viszont nem egyszer eltereli arról a figyelmet.
…ma már ezek a felelősségvállalással kapcsolatos kérdések – nagycsaládos apaként – nyilván jobban érdekelnek, mint a szerelmi játszmák.
Lermontov Álarcosbál című darabját április 21-én mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház. A rendezője: Pelsőczy Réka.
... bármennyire is szeretnénk hinni, hogy saját sorsunkról minden esetben mi magunk döntünk, a gépezet, amelynek csupán jelentéktelen részei vagyunk, különféle hangzatos ideológiákra hivatkozva, bármikor bedarálhat minket.
„Kutatom a különböző térelhelyezési struktúrákat, kísérletet tettem arra, hogy a nézők egy ajtórésen át, a folyosóról figyeljék az előadást.”
…a pénz- és tekintélyalapú társadalomról és az abban boldogulni kénytelenek elkeserítő, szinte mindennapos kiszolgáltatottságáról mesél.
A Bethlen Téri Színház és a Manna újra kiírta a közös pályázatát, amelyre fiatal, pályakezdő színházi alkotók jelentkezését várják.
2017. április 8-án láthatja először a közönség A Grönholm-módszer című előadást a Centrál Színház kisszínpadán. A Neptun Brigád és a Manna közös produkciójában Simon Kornél, Botos Éva, Ficzere Béla és Vass György küzdenek az álomállásért.
Nem véletlen, hogy – a sok-sok „metafizikus” mellébeszélés ellenére is – a sikeresnek sikerül rászednie az örök vesztest. Ez ma is aktuális társadalmi látlelet.
...a színpadon ezúttal hiába keresünk tűhegyes, pengeéles társadalmi szatírát, politikának, kisszerű hatalmaskodóknak címzett csípős beszólásokat.
...mióta megismertem őt, elkezdtem hinni magamban. Világossá vált eddigi balsikereim oka. Az, hogy nem hittem magamban, hogy már előre elkönyveltem a kudarcot.
A Hóhérok is vet fel érvényes kérdéseket igazságról és igazságszolgáltatásról, látszatról és valóságról, önmeghatározásról és a másik önképének rombolásáról, de az előadásban ezek a kérdések inkább csak gondolatcsírák maradnak, nem artikulálódnak világosan, feloldódnak a komédiázásban.
Ha egy színmű a fenti címet viseli, a modern dráma és színház közegében valamelyest is jártas érdeklődő azonnal tudja, hogy a tökéletes boldogtalanság világáról kap képet.
Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat...
A Fridában az a legjobb, hogy létrejött, és talán további hasonló kísérletek inspirátora lesz.
A színházban az érdekel, hogy kapok-e valami újszerű, szövegen túli pluszt, amit egyébként a regény olvasása közben – más módon – megkapok.
Az még adja magát, hogy az elvetemült srácokból álló kitagadott brigád alpárian beszél és viselkedik, előveszik a farkukat, égő cigit esznek, vagy levágott ujjat dugnak fel a Rába Roland-szerzetes ánuszába, de nem értem, hogy a Rába Roland-apa miért mondja azt, amikor szeretett Károly fia haláláról értesül, hogy az „Isten adta, az Isten bassza meg”.
Sajtótájékoztatót tartottak az Operettszínházban, amelyen Lőrinczy György főigazgatója már az elején válaszolt egy kérdésünkre, pedig még fel sem tettük.