Szoboszlai Annamária: A földi élet maga a purgatórium?

Molnár Ferenc: Liliom / Nemzeti Színház //
…a katartikus érzés, mely egy célra tartó Liliom-rendezésben magától értetődően bomlik ki az irodalmi anyagból, (számomra) elmarad.
…a katartikus érzés, mely egy célra tartó Liliom-rendezésben magától értetődően bomlik ki az irodalmi anyagból, (számomra) elmarad.
…az egymásba áttűnő, együttesükben egységes tömböt alkotó nőalakok kavargó sokszínűsége…
Lám, nehéz olyan előadásról kritikát írni, amelyen a bíráló szándék nemigen találhat fogást – viszont sokkal jobb nézni!
Hogyan lehet a klasszikus mesék mellett a saját tapasztalataikra és az őket körülvevő világra építve megszólítani a kicsiket?
…tisztességesen, és lehetőleg boldog jövőt biztosítva neki, férjhez kell adnia a lányát – még akkor is, ha a világ körülötte felismerhetetlenné változott.
Pogány Judit és Gálffi László játéka az emberi esendőség és a szeretet megmutatása felsőfokon. A néző még azt is látja, amit a karakterük gondol.
Az előadás lendülete végig megmarad, képes az „unalmas kötelezőből” a nézőt végig lekötő, élő színházat teremteni.
…egy intellektuális tábortűz, amelyben együtt serceg egy emberi dráma az élet értelmével és a Mesterséges Intelligenciával kapcsolatos aktuális és fontos kérdésekkel.
Aktuálpolitikával egyébként kell foglalkoznia a színháznak, de ha azért cserébe az artisztikum vész el a vásáron, vagy kerül háttérbe az előadáson, az nem jó választás.
…ha már az előadás az igazság morális alapokon nyugvó színeváltozásairól (is) szól, nehéz eltekinteni attól, hogy eltöprengjünk arról: vajon kinek (és miért) fog tetszeni, és vajon kinek (és miért) nem.