„Tulajdonképpen egy nap alatt létre lehet hozni egy olyan előadást, amely a nézőnek is élmény, és mellette a színházi szakma figyelmét is fel lehet hívni vele egy-egy szövegre…”
A fantasztikus szereplőgárdától tényleg minden tréfás akció jólesik, ám…
A rendező és színésze az előbbi lakásán próbál. A készülő előadás monodráma, amely a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című Pilinszky-esszéregény betét sztorijára épül.
…arról, ami velünk és körülöttünk történik, a színháznak is kötelessége beszélni.
…írója, rendezője és egyben szereplője is az előadásnak, amit a februári sikeres csípőprotézis-műtéte ihletett.
Az alkotók kiindulópontja egy kanadai fotós, Paul Nicklen valós élménye, egy jegesmedve haláltusájának megfigyelése volt: ahogyan hiába kutat élelem után a szemétben.
Termékeny kettősségek egy összművészeti előadásban.
Nem szimplán humorizál (old és ellenpontoz), inkább idézőjelbe teszi, egyben megkísérli önmagukra és ránk is olvasni a darabot.
Nagyon nehéz az ép ésszel kimondhatatlant kimondani, ráadásul az elkövető oldaláról, az ő „igazsága” felől tenni ezt, amikor ott van a néző előzetes tudása is minderről.
Miként essen latba az innovatív újszerűség és az olyan „klasszikus” értékmérők, mint például a felépített dramaturgia (illetve annak jelentésképző hiánya) vagy a színpadi jelenlét súlya?