Show must go on

Franz Kafka: A kastély / Vígszínház
… koreográfia, sokféle, állandó mozgás, rengeteg poén, a szövegben egy sereg beleírt beszólás van, mindezek egy groteszk show felé tolják el a történetet.
… koreográfia, sokféle, állandó mozgás, rengeteg poén, a szövegben egy sereg beleírt beszólás van, mindezek egy groteszk show felé tolják el a történetet.
… ahogy összeálltak a felvonások, azt vettem észre, hogy zsigerileg megmozgat, ami a színpadon történik, az összes félelmemet, fájdalmamat, kérdésemet megrezgeti.
Hogy valójában létezett-e Cili vagy sem, az teljesen mindegy, mert Cili van. A regényben és az előadásban is…
Kicsit olyan, mintha tanulmányi célból megfigyelnénk egy emberjelenséget. Nem ráz meg, mert ezt a Heddát nehéz lenne sajnálni.
Egyébként gyanítom (ez most egy álnaiv attitűd részemről), hogy nekünk nem a sztálini diktatúrával van (vagy nincs) különleges bajunk, hanem általában a múltunkkal.
… a rendező épp a darabépítésbe avatódik be, a szerkezetet, a formát kutatja, vizsgálja, miközben rákérdez saját szerepére is: ki ő itt ebben a történetben?
…a határozott férfi nem beszél az érzelmeiről, az alárendelt nő igazodik az elvárásokhoz.
Itt minden történés gondolat, más szóval semmi más nem történik, mint hogy a létezésről, annak értelméről és értelmetlenségéről folyik a gondolkodás.
Solness lezuhan, idővel majd a torony is ledől, de a színház felépül ezen az estén.
Egyetlen dolog képez ívet, fűzi fel egy szálra az előadást: az aktuálpolitikai állásfoglalás.