A darabbal először találkozó nézőnek minden bizonnyal kell némi idő, amíg belerázódik a folyamatosan a realitás, szürrealitás és az abszurd határán billegő történetszerűségbe.
Barbár B. és K. nemcsak egyszerűen kedvére gyűjtögetett, hanem kutatással egybekötött szorgoskodásuk eredményeként alakult ki a komponista Bartók zenefelfogása, páratlan zeneszerzői tevékenységének módszertana.
Az előadás igazi őrültségfaktora a báb, ami a legváratlanabb pillanatokban pattan elő, és fordítja többször is visszájára a mese szomorúbb vagy éppen érzelmesebb részeit.
Egy író lemond a nyelvről? Vagy kísérletezik?
Terzopulosz Ibsen Nóráját (illetve az alapján készült előadást) is görög sorstragédiaként rendezte meg.
„…az időt térré alakító imaginatív színház talán a legköltőibb módja a játéknak, merthogy eredendően kép-szerű.”
Nemcsak a magyar, de a vele egy épületben működő román társulat előadásait is láthatta a helyi és a szakmai közönség.
Újra és újra rádöbbenünk, hogy a bábozás mennyire komplex műfaj.
Nagy vállalás A vége, és jó látni, hogy bírtak vele.
Ha valaki, hacsak tényleg nem ritka zseni, azt gondolja magáról, hogy tökéletes, és nincsenek önmagával szemben sohasem kétségei, hát, tudod, szerintem az egyenlő a művész halálával.