Mivel a 26 előadásból a Szatmárban töltött 4 nap alatt mindössze 8-at láttam, átfogó elemzés helyett csak töredékes tapasztalataimat oszthatom meg az olvasókkal.
„Ezzel az erős, jól működő társulattal most a csillagokat le lehetne hozatni az égről.”
A szakmai zsűri nem a legjobb előadás, hanem a legjobb digitális adaptáció díját adja ki a színészi díjak és a látványtervező díja mellett.
Úgy tűnhet, felújítás előtt áll ez a világ, de egyre világosabbá válik, hogy a fóliázás a félkészre hívja fel a figyelmet, a tökéletlenségre, amelyben csak csetleni-botlani tud, aki táncba kezd.
„Már az olvasópróbán elmondtam, hogy egy gyarlósággyűjteményt akarok bemutatni.”
…az inkvizíció „termékbemutatója” után visszavonja tanait, inkább szép csendben eszegeti a libamájat, és megírja főművét, a Discorsit, amely később a newtoni fizika alapművévé vált.
Ez a kőkemény előadás nem bántó, gyűlölködő, hanem mélyen humanista.
Hegymegi Máté fenti darabból készült gondolatgazdag rendezésének fő témája az evolúció kritikája.
Mély, tisztának vélt belső világunkba is befészkelték magukat a gyarlóságaink, beleégtek a lelkünkbe, mint hátrányos helyzetű gyerekbe a gettó emléke.
A pillantásukban, a mimikájukban, a mozdulataikban ott van az a szöveg mögötti plusz, amitől különleges lesz a kettősük.