Úgy tűnhet, felújítás előtt áll ez a világ, de egyre világosabbá válik, hogy a fóliázás a félkészre hívja fel a figyelmet, a tökéletlenségre, amelyben csak csetleni-botlani tud, aki táncba kezd.
„Már az olvasópróbán elmondtam, hogy egy gyarlósággyűjteményt akarok bemutatni.”
…az inkvizíció „termékbemutatója” után visszavonja tanait, inkább szép csendben eszegeti a libamájat, és megírja főművét, a Discorsit, amely később a newtoni fizika alapművévé vált.
Ez a kőkemény előadás nem bántó, gyűlölködő, hanem mélyen humanista.
Hegymegi Máté fenti darabból készült gondolatgazdag rendezésének fő témája az evolúció kritikája.
Mély, tisztának vélt belső világunkba is befészkelték magukat a gyarlóságaink, beleégtek a lelkünkbe, mint hátrányos helyzetű gyerekbe a gettó emléke.
A pillantásukban, a mimikájukban, a mozdulataikban ott van az a szöveg mögötti plusz, amitől különleges lesz a kettősük.
Egészen szürreális élmény a lepusztult gyárépület középső részén kialakított kis ékszerdoboz színház.
Pechemre én az előadás előtt megnéztem a filmet, és a nem kevés ordító különbség engem elgondolkodtat…
Látunk egykedvű, fenékcsapkodós kúrást, érzékiségmentes férficsókokat, kicsi a rakást, kibuggyanó mellet, sok-sok ide-oda lézengést a térben…