… az a finom, szeretetteljes kommunikáció, ami a lány és a ló között kialakul, természettől távol élő városlakó számára ritkán látható élmény, amelynek alig van köze az Eurüpidész-mű előadásához, viszont nem egyszer eltereli arról a figyelmet.
... bármennyire is szeretnénk hinni, hogy saját sorsunkról minden esetben mi magunk döntünk, a gépezet, amelynek csupán jelentéktelen részei vagyunk, különféle hangzatos ideológiákra hivatkozva, bármikor bedarálhat minket.
…a pénz- és tekintélyalapú társadalomról és az abban boldogulni kénytelenek elkeserítő, szinte mindennapos kiszolgáltatottságáról mesél.
Nem véletlen, hogy – a sok-sok „metafizikus” mellébeszélés ellenére is – a sikeresnek sikerül rászednie az örök vesztest. Ez ma is aktuális társadalmi látlelet.
...a színpadon ezúttal hiába keresünk tűhegyes, pengeéles társadalmi szatírát, politikának, kisszerű hatalmaskodóknak címzett csípős beszólásokat.
A Hóhérok is vet fel érvényes kérdéseket igazságról és igazságszolgáltatásról, látszatról és valóságról, önmeghatározásról és a másik önképének rombolásáról, de az előadásban ezek a kérdések inkább csak gondolatcsírák maradnak, nem artikulálódnak világosan, feloldódnak a komédiázásban.
Ha egy színmű a fenti címet viseli, a modern dráma és színház közegében valamelyest is jártas érdeklődő azonnal tudja, hogy a tökéletes boldogtalanság világáról kap képet.
Egy év egy színművészetis osztály életében rengeteget számít. Ahogy jönnek sorban a vizsgaelőadások, ahogy egyre többféle szerepben próbálhatják ki magukat...
A Fridában az a legjobb, hogy létrejött, és talán további hasonló kísérletek inspirátora lesz.
A színházban az érdekel, hogy kapok-e valami újszerű, szövegen túli pluszt, amit egyébként a regény olvasása közben – más módon – megkapok.