Nemcsak a színház kereteit feszegetik, hanem a saját határaikat is, a test határait, a nézőközönség határait – minden határt, amit csak találnak. -
Rendezőknek kifejezetten inspiráló lehet ez a szabadversszerű, sok lehetőséget magában rejtő, fájdalmasan aktuális dráma.
Eleinte Kreón sem áll távol a nézőtől, hiszen háború után az állam rendje valóban majd’ mindennél fontosabb.
A hispán népi szólásban a kertész kutyája nem éhes és nem eszik az ételből, de a többieket sem engedi a tálhoz.
…a születés és a halál képeivel ki tudja tágítani az utazás jelentésmezejét az életmetafora felé.
A lehetőségek sokaságát pedzegeti az Örkény előadása, de kihasználatlanul, kifejtetlenül hagyja szinte valamennyit.
…az a bizonyos múltfeldolgozás ebben a térségben még jó darabig nem lesz túlbeszélt téma.
Mintha egy hazai rendező a busójárásból inspirálódott volna.
Az Árnyak Játéka nem más, mint egy 21. századi haláltánc, melyet azonban furcsamód nem a halál, hanem az élet felfoghatatlansága motivál.
…az élő gyertyafényre rásegít az „ipari”. Lehet, hogy így a színpadból többet látunk, de az emberi lélek bugyraiból sokkal kevesebbet.